2013. december 9., hétfő

Babaszünet

 

2013.12.02-án megszületett második kislányunk, Csenge Villő.

Ezért néhány hétre szögre akasztom köténykémet és "blogíró pennámat".

 

 

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

 
 
 
 

2013. november 5., kedd

Kókuszos kocka


Mindig is szerettem a csokiba-kókuszba mártott piskótát. De néhány évvel ezelőtt egészen a bolondjává váltam. Amióta pedig terhes vagyok, folyamatosan kívánom. Nem kicsit, nagyon. Enném reggel, délben, este, na meg persze étkezések között, nasiként is. Néhány hete anyósom sütött, múlt héten a barátnője, vettem a boltban is sőt, hétvégén a férjem keresztanyukájánál is ezt ettem. De úgy tűnik, nekem soha nem lehet elég, mert ma én sütöttem egy kisebb adagot. Na nem egyedül. Emese baba segített a liszt és a tej adagolásában, és persze a főkóstoló is ő volt. A recept alapját az egyik Stahl Judit könyvben találtam, és szokásomhoz híven, itt-ott módosítottam rajta. Az eredményre nem lehet panaszunk. Annyira nem, hogy kénytelen voltam a tálcát eldugni a hűtőbe, hogy holnapra is maradjon néhány szem sütemény.


Hozzávalók (kb. 35 db 3x3-as kocka)

  • 200 g fehérliszt
  • 1 tk sütőpor
  • csipet só
  • 50 g margarin
  • 1 egész tojás
  • 140 g kristálycukor
  • 1 ek méz
  • 0,75 - 1 dl tej

Máz
  • 150 g vaj
  • 150 g porcukor
  • 2 púpozott ek kakaópor
  • 1,25 dl tej
  • 2 ek sütőrum

Kb. 100 - 150 g kókuszreszelék a végére


A sütőt 175 fokra melegítem, és egy kb. 25x15-ös tepsibe sütőpapírt helyezek.
Egy tálba mérem a lisztet-sütőport-sót és összekeverem. Keverőtálba darabolom a puha margarint, majd a tojással, cukorral és mézzel felhabosítom. Ehhez robotgépet használok, minek fárasszam a kezem, nem igaz? Amikor a keverék már szép habos, homogén állagú, alacsonyabb fokozatra veszem a gépet, és felváltva hozzákeverem a lisztet-tejet. Egy sima, de meglehetősen sűrű állagú tésztát kapok, amit spatula segítségével simítok a sütőpapíros tepsibe.
Nagyjából 15-17 perc alatt aranysárgára sütöm, majd rácson hagyom hűlni.
Közben a máz hozzávalóit egy láboskába öntöm (a kakaót mindenképpen átszitálom), összekeverem és felforralom. Amikor már forr, többször megkeverem, hogy ne legyen csomós. Pár percig (4-5) főzöm, hogy a máz némileg besűrűsödjön.
A langyoskásra hűlt piskótát felszeletelem (kb. 3x3-as kockákra), a kókuszreszeléket tányérba szórom (nem egyszerre az egészet), villát ragadok, és nekilátok a mártogatásnak.
Én egyszerre 4 piskótadarabot helyezek a mázba, amiben nagyjából 5 másodpercig mártogatom őket. Elvileg. Gyakorlatilag ez mindig több, mert Emese baba legtöbbször eltereli a figyelmem, de én ennek csak örülök, mert én úgy szeretem, ha a kókuszos kockám jó csokis, szaftos.
A csokis piskótadarabokat villával a kókuszreszelékbe ügyesgetem, megforgatom, és már készen is vagyok.
Szinte azonnal lehet fogyasztani, de én szeretem, ha az ízek kicsit összeérnek.


Házi "halkonzerv"


Édesapám nagyon szereti a halat, de természetesen hosszú távon unalmas lehet a rántott- vagy éppen paprikás lisztben sült hal. Márpedig a keszeget vagy éppen a pontyot leggyakrabban így szokta enni. Ebben a receptben viszont nincs egy deka liszt és tojás sem. Viszont van zöldség, zöldség, zöldség na meg persze egy nagy adag hal.
Az elkészítése nem gyors, de érdemes kipróbálni, mert az íze fantasztikus. Ráadásul a 8 órás főzési időnek köszönhetően az apró szálkák szinte teljesen eltűnnek a halból, ami megkönnyíti az evést.

Hozzávalók
  • 2 kg hal (keszeg, amúr, esetleg ponty - utóbbiból ne használjunk egész adagot, csak pár szeletet keverjünk a többi hal közé)
  • 1 kg sárga- és fehérrépa (3:1 arányban)
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 2 db közepes vöröshagyma
  • 1-2 db csípős cseresznyepaprika
  • 2 doboz 70 g-os paradicsomsűrítmény
  • 2 ek vegeta
  • 2,5 dl olaj
  • babérlevél
  • szemes feketebors
  • só ízlés szerint

A halat megtisztítom, és nagyobb darabokra vágom. Kis szeletekkel nem érdemes próbálkozni, mert a hosszú főzési idő alatt "felszívódnak" az ételben.
A zöldségeket megtisztítom, a répákat darabolom, a hagymát felkarikázom.
Egy lábosba rétegezem a halat, zöldséget, fűszereket. Ráöntöm az olajat, majd az annyi vízzel elkevert paradicsompürét, ami éppen ellepi a hozzávalókat.
Az egészet felforralom, majd tartalék lángon (éppen csak gyöngyözzön az étel, ezért akár a főcsapot is lejjebb tekerem, és vasplatnit teszek a gázrózsa fölé), fedő alatt 7-8 órát főzöm az ételt.
Főzés közben nem kevergetem, mert szétesik a hal.


2013. október 23., szerda

Kakaós és fahéjas csiga


Keresem a "tökéletes" kakaós és fahéjas csiga receptjét. A tökéletes alatt nem valami csodát értek, hanem egy olyan csigát, ami kihűlve, másnaposan is finom, és jó érzéssel ehető. Ennek az oka pedig nem más, mint Emese baba. Noha tiszta apja, vagyis húst enne hússal, bármikor szívesen bemajszol egy finom kakaós- vagy éppen fahéjas csigát is. Én meg bevallom, nem szívesen rohanok állandóan a boltba, egy újabb agyoncukrozott, tartósítószerezett "finomságért". De annak sincs értelme, hogy megsütök egy tepsi csigát, amiből melegen-langyosan belakmározunk, utána meg kidobom a maradékot, mert már egyikünk sem enne belőle.
Néhány hete eszembe jutott, hogy tini koromban Kriszti osztálytársnőméknél gyakran készült csiga-biga, így gyorsan kapcsolatba léptem vele (mire nem jó a Facebook, nem igaz?). A lenti recept alapját az ő édesanyjától kaptam. A tölteléket elkészítettem vajjal is, de a rámás változat mindnyájunknak jobban ízlett.


Hozzávalók (kb. 15-15db mini-csiga)
  • 500 g finomliszt
  • 50 g kristálycukor
  • csipet só
  • 25 g élesztő
  • 2,5 dl tej
  • 70 g Ráma

  • 60 g kristálycukor (szigorúan kristálycukor)
  • 60 g Ráma
  • 2 púpozott ek cukrozatlan kakaópor

  • 60 g kristálycukor (szigorúan kristálycukor)
  • 60 g Ráma
  • 1 ek őrölt fahéj

A Rámát megolvasztom, majd hagyom langyosra hűlni. Az élesztőt, a langyos tejjel, 2 evőkanál liszttel és 1 evőkanál cukorral felfuttatom. Közben a többi lisztet elkeverem a sóval és a maradék cukorral. A lisztes keverékhez adom az élesztős tejet, és elkezdem összedolgozni. Amikor már szépen összeáll, apránként hozzáadom a langyos Rámát. Addig dagasztom, amíg a tészta az egész margarint fel nem veszi, és el nem válik a tálam oldalától. Egy fényes, ruganyos, de nem túl lágy tésztát kell kapjak. Amikor a tésztám elkészült, langyos helyen bő 30-40 perc alatt duplájára kelesztem.
Amíg a tészta kel kikeverem a kakaós és fahéjas tölteléket is. Azért hangsúlyoztam, hogy kristálycukor kell a töltelékbe, mert a porcukortól túlságosan lágy lesz a krém állaga, amitől a csigákat nehezen lehet felszeletelni ill. sütés közben jobban kifolyik a töltelék.
Amikor már a töltelék is kész bekapcsolom a sütőt, amit 180 fokra melegítek. Előveszek egy méretes tepsit is, amit vékonyan kikenek margarinnal.
A duplájára kelt tésztát megfelezem, és enyhén átgyúrom, gombócolom.
Az egyik gombócot vékonyan (3-4mm) kinyújtom (kb.23cm x 18-20cm). Úgy kenem rá a kakaós krémet, hogy a szélekre is jusson, hiszen azt akarom, hogy mindenhova jusson belőle.
A megkent lapot, mint a rétest feltekerem. Igyekszem jó szorosan tekerni, hogy sütés közben is egyben maradjon a csiga. Nagyjából másfél centis szeleteket vágok, amiket viszonylag szorosan (kb. 1 cm távolságra) a tepsibe helyezek. Ugyanígy járok el a fahéjas töltelékes változattal is. Nekem 29-30 db csigám szokott lenni, amik egy tepsibe elférnek. Igaz, hogy a kelesztés, majd a sütés után a csigák szépen összeérnek, de én így szeretem őket, mert így finom puha lesz a külső rétegük is. Nagyjából 15 percnyi kelesztés után a meleg sütőben, bő 20 perc alatt készre sütöm őket.
Amennyiben nem akarjuk, hogy a csigák összeérjenek, használjunk két külön tepsit. Ekkor viszont a sütési idő is rövidebb, nagyjából 15 perc lesz. Figyelni kell rá!


2013. október 17., csütörtök

Mákos-vörösáfonyás kalács


Egy-két hete mákos gubát készítettem. Az itthoni máknak csak a felét használtam el, de én nem szeretem sokáig tartogatni a már kinyitott zacskót. Ezért kitaláltam, hogy a foltos kalács mellé sütök egy kis mákosat is, mert hosszú távon unalmas csak egyfélét sütni-enni, és a férjecskémnek is jobban csúszik a mákos sütemény, mint a sima kalács.
A végeredménnyel annyira elégedettek voltunk, hogy elhatároztam mostantól kezdve mindig vegyesen sütöm a kalácsot. Egy rúd ilyet és egy rúd olyat, mert így biztosan elfogy.

Hozzávalók (egy-egy rúdhoz)
  • 600 g fehérliszt
  • 100 g kristálycukor
  • 1/2 tk só
  • 80 g margarin
  • 1 tojássárgája
  • 4,5 dl tej
  • 15 g élesztő

  • 2 ek kakaó
  • további 2-3 ek langyos tej

  • 100 g mák
  • 10 ek tej
  • 2,5-3 ek kristálycukor
  • 1/2 citrom reszelt héja
  • 50 g vörösáfonya (vagy mazsola)
  • 4-5 ek baracklekvár

A foltos kalácsnál leírtaknak megfelelően elkészítem a kelt tésztát. Mielőtt keleszteni kezdeném három gombócot készítek belőle. A tészta súlyától függően kb. 650 g + 200 g + 450 g-os darabokat igyekszem kialakítani.
A 650 g-os lesz a foltos kalács fehér tésztája. A 200 g-osba belekeverem a 2-3 evőkanál tejjel elkevert kakaót, és eldolgozom. Ez lesz a foltos kalács barna tésztája. Az elkészítését nem írom le újra, hiszen a foltos kalács receptnél megtalálható.
A maradék 450 g-os gombócból készül a mákos rúd.
Miközben a tészta kel elkészítem a mákos tölteléket. Ehhez egy láboskában összekeverem a mákot, a cukrot, a citromhéjat és a tejet. Kis lángon kicsit "főzöm" - természetesen folyton kevergetem közben. Amikor kész, hozzáadom a vörös áfonyát.
A duplájára kelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kb. 0,4-0,5cm vastag téglalappá nyújtom. A téglalap hosszát az általam használt tepsi hosszanti oldala (36cm) adja. A kinyújtott tésztára kanalazom a lekvárt, amit vékonyan elkenek. Erre simítom a langyos mákos tölteléket, majd az egészet, mint a rétest szorosan feltekerem. A kalácsomat sütőpapírral bélelt tepsibe emelem (pont elfér a foltos kalácsom mellett), a tetejét néhány helyen villával megszurkálom. Nagyjából 20 percnyi kelesztés után megkenem felvert tojással, és mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe, aminek a hőfokát azonnal 180 fokra mérsékelem. 30-35 perc alatt készre sütöm a kalácsokat, amennyiben szükséges menet közben alufóliával védem őket a túlbarnulástól.

Amennyiben az egész tésztából mákos kalács készül, háromszorozzuk meg a töltelék mennyiségét, és készítsünk három rudat.


Brokkolikrémleves

Szegény brokkoli nem tartozik a kedvenceim közé. Pedig igazán jól indult az ismeretségünk - imádtam roppanósra főzni, majd vajon (némi vegetával megszórva) megpirítva enni. Ráadásul nem csak köretnek, hanem lightos vacsorának is. Aztán a munkahelyi étteremben ettem csőben sütve, Dubarry szeleten, levesnek, köretnek, és teljesen kiábrándultam belőle. Amikor fogyókúráztam újra felkerült az étlapra, méghozzá krémlevesként, karfiollal kiegészítve. Persze abban a változatban nem volt tejszín, de úgy csak én ettem meg, így meg az egész család.
Fénykép az nincs, mert olyan gyorsan elfogyott, hogy esélyem se volt szép tányért, fényképezőgépet előkotorni.

Hozzávalók (4 főre)
  • 250 g brokkoli (már megtisztítva)
  • 250 g karfiol (már megtisztítva)
  • 1 dl tejszín
  • só, bors

A megtisztított brokkolit és karfiolt annyi sós vízzel, ami bő másfél ujjnyival elfedi a zöldségeket készre főzöm. A vizet ne sózzuk agyon, ráérünk később is korrigálni az ízeken.
Amikor a zöldségek megfőttek, előkapom a botmixert és a főzővízzel együtt pürésítem őket. Ekkor jöhet még némi só (amennyiben szükséges), bors és még egy-két perc a tűzön, hogy újra felforrjon az étel. Amikor már forr, hozzákeverem a tejszínt, amivel csak 1-2 percig rotyogtatom.
Levesgyönggyel, pirítós kenyérrel, vagy csak úgy magában is finom.

Mustáros csirkecomb


Azok akik személyesen is ismernek tudják, hogy vesszőparipám a másnapos sült hús. Tudom, hogy finnyás vagyok, de másnap már képtelen vagyok megenni a sülteket. Ez alól csak néhány szaftos husi képez kivételt, és ezeket bizony előszeretettel főzöm. Mert igaz, hogy szívesen tevékenykedek a konyhában, de olyan jó érzés néha, hogy csak be kell nyúlni a hűtőbe és előszedni a kész ebédet. Ez a mustáros csirkecomb is ilyen másnaposan is jó finomság, sőt. Ez egyenese másnap az igazi, mert a hús jól megszívja magát a szafttal, és igazán különleges ebéd lesz belőle. A recept nem az enyém, hanem Stahl Judité. Én csak a sütési időt növeltem, mert nem hiszek a 25 perc alatt készre süthető csirkecombban.

Hozzávalók
  • 1 kg csirkecomb (alsó, felső vegyesen) - most két mellecskét is hozzácsaptam, az is finom volt
  • 2 fej vöröshagyma
  • 2 ek olívaolaj (szigorúan az, mert fantasztikusan pikáns ízt ad az ételnek)
  • 2,5 dl száraz fehérbor (én csináltam már roséval is)
  • 2 ek dijoni mustár
  • só, bors
  • petrezselyemzöld a végére

A sütőt 220 fokra előmelegítem.
A combokat sózom, borsozom. Előveszek egy sütőben is használható lábost (ha csak nyeles vagy füles van, azt vastagon - több rétegben fóliázzuk be, így nem ég meg a nyél vagy fül) és  a felforrósított olajon oldalanként 1-2 perc alatt előpirítom a húst. Közben a vöröshagymát vékonyan felszeletelem, és a combok elősütése után hátramaradt olajon nemcsak megfonnyasztom, hanem aranyszínűre is pirítom. Ehhez közepes lángot használok, és viszonylag gyakran átkeverem a hagymát. Közben egy mérőkancsóba öntöm a bort és a mustárt, majd jól összekeverem őket. Amikor a hagyma már szép aranyszínű ráhelyezem a combokat, és felöntöm a mustáros borral. Magas lángon összerottyantom, majd jöhet az alufólia, és 40 percnyi sütés a forró sütőben.
Az idő letelte után leveszem a fóliát, a combokat megfordítom, és további 10 perc alatt szép pirosra sütöm őket.
Tálaláskor megszórhatjuk friss petrezselyemzölddel (én ezt most elhagytam, mert hétfő este előre főztem a keddi ebédet, így nem díszítgettem).
Mi főtt rizzsel szeretjük a legjobban.

2013. október 11., péntek

Foltos kalács

 

Idejét sem tudom mikor sütöttem utoljára ezt a kalácsot. Alapjában véve a foszlós tejeskalács egyik változatáról van szó, ami nem túl édes, nem túl jellegzetes ízű. Viszont vajjal, lekvárral, tejjel, kakaóval fantasztikusan finom. Nekem pedig erre volt most szükségem, mert inkább adok Emesének házi kalácsot reggelire vagy éppen uzsonnára a boltban kapható agyontartósított péksütemények helyett. Ráadásul én is szívesen elmajszolok egy-két szelettel.
Azt még el kell mondanom, hogy a foltos ötlet nem tőlem való. Gyerekkori barátnőm nagymamájától tanultam, egyéb más receptekkel együtt.

Hozzávalók (két közepes rúdhoz)
  • 600 g fehérliszt
  • 100 g kristálycukor
  • 1/2 tk só
  • 80 g margarin
  • 1 tojássárgája
  • 4,5 dl tej
  • 15 g élesztő
  • 4 ek kakaó
  • további 3-4 ek langyos tej

Kimérem a hozzávalókat. A tejet meglangyosítom. A margarint megolvasztom. Közben egy tálba morzsolom az élesztőt, rászórok 2-3 ek cukrot és ugyanennyi lisztet. A langyos tejből nagyjából egy decit az élesztős keverékre öntök, kicsit megkeverem, és hagyom felfutni.
A maradék tejben felolvasztom a sót és a maradék cukrot. Hozzáadom a tojássárgáját, kicsit elkeverem, és nekilátok összeállítani a kalácsot.
A liszt közepébe egy mélyedést csinálok, amibe beleöntöm az élesztős tejet és a cukros-tojásos tejet is. Elkezdem összedolgozni a lisztet a tejes keverékkel. Az elején ragadós, de nem esek kétségbe, lelkesen dagasztok tovább. Amennyiben tényleg nagyon ragacsos - puha, adok még hozzá némi lisztet. Amikor a tészta már szépen összeállt, elkezdem apránként hozzákeverni a langyosra hűlt margarint, amit beledolgozok a tésztába. Jó pár percig dagasztom a kalácsomat, amíg gyönyörű fényes, sima, nem túl kemény, nem túl puha tésztát kapok. Ekkor elharmadolom a kalácstésztát (megközelítőleg 500g+500g+250g). A két nagyobb darabot gombócolom, langyos helyen, letakarva keleszteni kezdem.
Közben 4 evőkanál kakaót összekeverek 3-4 evőkanál langyos tejjel. Ezt a masszát keverem a harmadik tésztadarabhoz, és jól összedolgozom. Amennyiben túlságosan felpuhulna a tészta, némi lisztet adok hozzá. Amikor a tésztám szép barna lesz, megfelezem, gombócolom és a többiek mellé teszem kelni.
Amikor a tészták nagyjából kétszeresükre kelnek, elkezdem 200 fokra melegíteni a sütőt, és nekilátok elkészíteni a tekercseket.
Ehhez enyhén lisztezett deszkára helyezem az egyik fehér gombócomat, és téglalappá nyújtom. Ne legyen vastagabb fél cm-nél. Amikor ez kész jöhet az egyik kakaós tésztadarab. Ezt nem is muszáj nyújtani (előfordulhat, hogy annyira puha, hogy nem is tudnám), hanem kézzel széthúzkodom, és a fehér tésztára helyezem. Nem baj, ha néhány helyen kilyukad, és az sem, ha nem lesz akkora, mint a fehér társa.
Miután ezzel megvagyok, rétesszerűen feltekerem a tésztát, és sütőpapírral bélelt tepsire helyezem.
Így járok el a másik fehér-barna gombócokkal is.
Jó 15-20 percig kelesztem a kalácsokat, majd megkenem őket enyhén felvert tojással. Mehetnek a sütő középső rácsára. A hőfokot azonnal visszaveszem 180 fokra, és 30-35 perc alatt készre sütöm a kalácsokat. Menet közben alufóliával letakarom őket, mert nem szeretném ha túlságosan barnára sülne a tetejük.

Fokhagymás sült oldalas


A férjem szerint ez a világ legfinomabb sült oldalasa, de ezt azért nem veszem készpénznek. Azért nem, mert még nem kóstolta a világ összes sült oldalasát, és azért sem, mert ezt én sütöm, és ő jó férjhez illően mindent dicsér amit készítek. De tény, hogy gyakran kéri tőlem, és soha nem tudok annyit sütni belőle, ami ne fogyna el. Ő melegen szereti, az apósom hidegen, apukámnak meg mindegy, csak legyen belőle bőséggel. Szóval érdemes kipróbálni, mert olyan ételről van szó, amivel nem kell sokat küzdeni, mégis nagy tetszést arat.

Hozzávalók
  • 1,5-2 kg szép húsos oldalas
  • kb. 4-5 ek olaj (vagy ennek megfelelő disznózsír)
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 dl víz
  • bors
  • izsóp (elhagyható, ha nincs otthon)
  • 5-6 gerezd fokhagyma

A sütőt 220 fokra előmelegítem. Előveszek egy akkora tepsit, amiben a feldarabolt oldalas elfér (nem gond, ha az elején kicsit szűkösen vannak, hiszen sütés közben a húsdarabok "összemennek"), és úgy három evőkanálnyi olajat loccsantok belé.
Az oldalast a csont mellett feldarabolom. Attól függően, hogy mekkora az oldalas 1-2 csontot hagyok egy darabban. Jól megmosom - főleg a csontvégeket, hiszen ezek a legtöbb esetben szilánkosak. A húsdarabokat kicsit megszárogatom, majd sózom, borsozom. Amennyiben van itthon izsóp, azt is szórok rá.
Mehet az egész a tepsibe, a megpucolt, félbevágott hagymával együtt. Hozzáöntöm a vizet, lefóliázom, és már megy is a sütő középső rácsára. Megvárom amíg sülni kezd (vagyis ha közel hajolok a sütőhöz, hallom a hús sercegését), és visszaveszem a sütő hőfokát 180 fokra.
Innentől kezdve már nincs sok dolgom, csak kivárni, amíg a hús megpuhul. Ez nagyjából másfél óra. Ekkor a tepsit kiveszem a sütőből, óvatosan leveszem a fóliát, és megfordítom a húsdarabokat. Amennyiben a húslében lévő oldal már jó puha volt további 20 percet sütögetem őket - természetesen fólia alatt. Ha keményebbnek érezem, akkor 30-40 perc is lehet.
Közben a hőfokot visszaemelem 220 fokra, majd eltávolítom a fóliát és oldalanként 8-10 perc alatt pirosra sütöm az oldalast. Ennyi idő elég ahhoz is, hogy a víz elpárologjon, és csak a finom húsos olaj maradjon a tepsiben.
Utolsó lépésként a sütőből kivett húsra préselem a fokhagymagerezdeket, enyhén meglocsolom őket a sült olajával, és már készen is vagyok.
Ehetjük kenyérrel, dinsztelt krumplival, vagy amivel éppen megkívánjuk.

2013. október 5., szombat

Fordított almatorta


Nincs mese, ez a torta nem más számomra, mint az almás sütemények királynője. Enném reggel, délben vagy akár este is. Ha tehetném egyedül megenném az egészet, de persze nem tehetem. Főleg most nem, amikor a terhesség miatt szénhidrátdiétáznom kell. Ettől függetlenül elkészítettem, mert lévén ennyire fantasztikusan finom, a család is odavan érte.
Sokan leveles tésztával készítik, amivel nincs is semmi gond - úgy is nagyon finom. Én is szeretem a leveles tésztát, de nem a fordított almatortában. Ehhez vajas tészta dukál, mert annak az omlóssága teszi teljessé a puha, karamellás almát.

Hozzávalók (24 cm-es formához)
  • 200 g finomliszt
  • csipet só
  • 100 g hideg vaj
  • 50 g porcukor
  • 1 tojássárgája
  • 3 ek hideg víz

Almatöltelék
  • 1 kg alma (lehetőség szerint valamilyen savanykás fajta, mert a karamell amúgy is nagyon édes)
  • 160-170 g kristálycukor
  • 80 g vaj

A vajas tészta elkészítésénél két dologra kell figyelnünk:
1, a hozzávalók legyenek jó hidegek
2, minél kevesebbet érjünk a tésztához készítés közben, hogy a kezünktől ne melegedjen át a vaj.
Én most konyhai robotgéppel készítettem a tésztát, így nem kellett izgulnom, hogy a kezem felmelegíti a vajat.
A lisztet-sót-cukrot a keverőtálba szórom (egyet pörgetek rajta, hogy összekeveredjenek a hozzávalók), és hozzáadom a kockára vágott, hideg vajat. Addig járatom a gépet, amíg morzsás állagot nem kapok. Ekkor hozzáadom a tojássárgáját és a hideg vizet. Újra elindítom a gépet. Néhány pillanat alatt összeáll a tészta, amit egy előkészített folpackon kicsit ellapítok, és már megy is a hűtőbe. Minimum egy órát hagyom hűlni, de most két napig várt az elkészítésre. Ekkor se történik semmi, sőt akkor sem, ha a fagyasztóba tárolom egy ideig.
A sütőt 200 fokra melegítem.
Egy 24 cm-es teflonserpenyőben (amennyiben csak nyelesünk van, tekerjük több réteg alufóliába) megolvasztom a vajat. Ehhez jön a kristálycukor, amit közepes lángon néha megkeverve megolvasztok. (Ne várjuk azt, hogy a cukor és a vaj a végén homogén állagú lesz, mert akkor csalódni fogunk. A vaj megolvad, a cukor meg szép, világos karamell jellegű masszává áll össze, de egymástól jól láthatóan elkülönülnek.)
Az almákat megpucolom, eltávolítom a magházukat, majd cikkekre vágom őket. A cikkeket megfelezem, amennyiben nagy almákat használok, harmadolom.
Ekkor veszem elő a hűtőből a tésztát, hogy kicsit felengedjen. Amennyiben a fagyasztóban van, akkor nem árt pár órával a sütés előtt áttenni a hűtőbe.
Az almát a vajas cukorhoz adom, és fedő alatt, magas lángon, néha átkeverve pár percig (kb.4-5) párolom. Ekkor leveszem a fedőt, és addig főzöm, amíg a nedvesség elpárolog, és a gyönyörű aranyszínű karamell körbe nem öleli az almát. Kicsit hűlni hagyom, na nem sokáig - ahhoz nincs türelmem - csak amíg kinyújtom a tésztát. Ehhez a tésztát két folpack-darab közé helyezem, és a serpenyőnél kicsit (kb. 2cm) nagyobb átmérőjűvé nyújtom.
A kinyújtott tésztát az almára ügyeskedem, a széleit jól betűröm, majd mehet is az egész a sütőbe. 20-25 perc alatt készre sütöm.
Amikor kész van pár percig pihentetem, hogy a karamell kicsit megkössön. Ekkor egy tányért borítok a serpenyőre, majd határozott mozdulattal kifordítom a kész süteményt. Természetesen előfordul, hogy némi töltelék a serpenyőben marad. Ettől nem esek kétségbe, nem török ki zokogásba, sőt csapdosódni sem kezdek. Fogok egy kanalat, és a karamellás almát rákanalazom a kész sütire, és már újra kerek a világ.
Mi önmagában szeretjük a legjobban, de házi tejszínhabbal (ami nem túl édes) is nagyon finom.


2013. szeptember 26., csütörtök

Lasagne


Régebben nem különösebben szerettem a lasagnet. Aztán a 30. születésnapomon a férjem egy római hétvégével lepett meg. Igazi mázlisták voltunk: a mi gépünket engedték fel utolsóként a hatalmas köd és jegesedés miatt, és visszafelé mi szállhattunk le utolsóként Ferihegyen egy hatalmas hóviharnak köszönhetően. Ez nem volt meglepő, lévén január közepe.
Ami igazán meglepő volt, hogy Rómában 20 fokban sétálgattunk, és este 10-kor egy kis családi étterem teraszán vacsoráztunk a Kolosszeum árnyékában. Mai napig sem értem, hogy miért rendeltem lasagnet, de megtettem, és a rabjává váltam. Annyira fantasztikusan finom volt, hogy azóta is azt az ízt keresem. Ha olasz étteremben járunk, mindig rendelek egy adagot, de eddig csalatkoznom kellett. Elkezdtem hát itthon kísérletezni. Ez a recept egy elég jó próbálkozás, de azért be kell valljam, hogy még jócskán messze áll a római prototípustól. Nekünk azonban ízlik, és Emese baba is szívesen belapátol belőle egy adagot.

Hozzávalók (kb. 26x20-as jénai tálhoz)
  • 10-11 db lasagne lap (a rétegekhez 9 lap kell, a többi tartalék a toldáshoz)
  • 300 g reszelt sajt (pl. trappista)

Hústöltelék
  • 1 kg darált hús
  • 1 közepes fej hagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 4 ek olaj
  • 1/2 tk bazsalikom
  • 1/4 tk só (ez a mi ízlésünk szerinti mennyiség )
  • 1 tk oregánó
  • bors
  • 1 húsleveskocka
  • 2,5 dl melegvíz

Paradicsomszósz
  • 1100-1200 ml házi paradicsomlé (vagy éppen bolti)
  • 1/2 tk só
  • 3 tk cukor (nekem most ennyi kellett, mert kicsit savanykás volt a paradicsomlevem)
  • 1 tk bazsalikom
  • 1 tk oregánó

Besamel mártás
  • 40 g vaj
  • 4 ek liszt
  • 750 ml tej
  • 1/4 tk só
  • 1/4 tk szerecsendió
  • 50-60 g parmezán reszelve

Annak ellenére, hogy az egyes réteghez valókat először külön-külön meg kell főzni, valójában nem túl bonyolult ételről van szó. Előnye, hogy előre is lehet dolgozni: a hústölteléket, a paradicsomszószt, sőt még a besamelt is már egy nappal korábban el lehet készíteni. Nagyon fontos, hogy legalább egy órával a fogyasztás előtt készre süssük a lasagnet, mert különben a tésztának nem lesz ideje felszívni a paradicsomszószt és folyós marad. Mi másnaposan is nagyon szeretjük, ráadásul csak akkor lehet igazán szépen szelni.
A hústöltelékhez felaprítom a hagymát, és az olajon üvegesre párolom. Amikor már csak pillanatok vannak hátra ehhez, a fokhagymákat fokhagymanyomóval a hagymához préselem, kettőt keverek rajta, és már jöhet is a hús. Magas hőfokon, néha megkeverve megvárom, amíg a darált hús szépen kifehéredik. Ekkor fűszerezem, rádobom a leveskockát, majd felöntöm vízzel. Fedő alatt felforralom és jól összekeverem. A lángot takarékra veszem, majd úgy 25-30 perc alatt megpárolom a húst. Az idő letelte után leveszem a fedőt (amennyiben szükséges ilyenkor ízesitek még rajta) és zsírjára sütöm az egészet.
Miközben a hús párolódik, a paradicsomszósz hozzávalóit egy lábosba öntöm-szórom. Magas lángon felforralom, majd úgy 5-6 percnyi forralással besűrítem.
A besamelre is nagyjából most kerül sor. Ehhez a vajon megfuttatom a lisztet, amit egy-két percig kavargatva "pirítok". Azért csak idézőjelben, mert valójában nem hagyom megpirulni. Ekkor folytonos keverés mellett hozzáöntöm a tejet. Közepesnél kicsit erősebb lángon felforralom, majd folytonos keverés mellett bő 5 perc alatt besűrítem. Közben sózom, ízesítem. Amikor már besűrűsödött, félrehúzom és hozzáadom a parmezánt (mostanában ezt kénytelen vagyok elhagyni, mert Emese baba nem szereti az ízét - ilyenkor mehet belé egy kicsit több só).
Most kapcsolom be a sütőt, amit 200 fokra melegítek.
Elkezdem összeállítani a lasagne-t. Ehhez 4-5 evőkanálnyi paradicsomszószt simítok a tál aljába. Három lasagne lapot a szószra helyezek és kicsit lenyomkodok. Amennyiben a tál és a lapok között rés lenne, akkor a tartalék lapokból darabkákat török, és feltöltöm azokat. Jöhet a hús, majd a paradicsomszósz harmada. Erre kerül a besamel mártásból, méghozzá a harmadánál kicsit kevesebb, mert azt szeretném, hogy a tetejére jusson a legtöbb belőle. Nem feledkezek meg a reszelt sajtról sem, abból is szórok valamennyit a besamelre. Ezzel kész is az első réteg, még hátra van kettő. A legfelső réteg besamel mártás, majd reszelt sajt legyen.
A tálat egy hideg tepsire helyezem (nem szeretném, ha sütés közben kifolyna a paradicsomszósz), és úgy harminc perc alatt készre sütöm.



2013. szeptember 17., kedd

Marika mama olajos paprikája


Marika mama az anyósom, akit régen mindig Marika néninek szólítottam, de amióta Emese megszületett mamává avanzsált. Ő igazi magyarországi háziasszony, aki teljesen más konyhát visz, mint édesanyám. Vannak olyan fogásai, amiket imádok, és vannak olyanok, amikre még a mai napig összevont szemöldökkel nézek. De ez így normális, hiszen az erdélyi és a dunántúli konyha eléggé eltérő ízvilágot képvisel, és nem szerethetünk mindig mindent egyformán. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindegyiket ismerhetem sőt, tetszés szerint keverhetem. Így soha nem unjuk meg az ízeket, mert bárhol eszünk, mindig mást kóstolunk.
Marika mama télire eltett paprikáját különösen szeretem. Nem csak azért, mert nagyon finom, hanem mert már egy-két nappal az elkészítése után is lehet fogyasztani, ráadásul igazi zsákbamacska: sose tudhatom, hogy melyik paprika lesz csípős és melyik nem. Ez pedig igazán jó móka.

Hozzávalók
  • kb. 4 kg almapaprika
  • 1 liter 10%-os ecet
  • 2 l víz
  • 1/2 kg cukor
  • 2 ek só
  • 1 dl olaj
  • 1/2 dkg szalicil
  • 3-4 db babérlevél

Néhány dunsztosüveget jól kimosok, és 50 fokos sütőben előmelegítek.A paprika kivételével az összes hozzávalót egy tiszta lábosba öntöm és felforralom. Közben a paprikát megmosom, a szárát levágom, és villával néhány helyen megszurkálom. Ügyelek, hogy sérült paprika ne kerüljön felhasználásra.
Amikor az ecetes víz már forr beleteszem a paprikákat, és három percig forralom őket. A három perc után húscsipesszel üvegekbe teszem a paprikákat és rájuk merem a levet. Lezárva hagyom őket kihűlni. Amennyiben marad némi lé, ne öntsük ki - tegyük hűtőbe. Előfordulhat, hogy másnapra a paprikák magukba szívják a levet, amit pótolni kell. A paprikákat mindig teljesen lepje el a főzőlé, mert különben megbarnulnak.

Sóskás bárányleves

Vasárnap sóskát tettem el télire, és nem bírtam ki, hogy ne tegyek félre egy keveset egy finom leveshez. Most nem a sima sóskás változatban, hanem egy bárányhúsos levesben gondolkoztam.

Hozzávalók (2 napi adag 4 fő részére)

  • kb. 300-400 g bárányhús (például levesbe való apróhús, de én most pont a bordarészét használtam)
  • 2 ek 20%-os ecet
  • 400 g télire eltett sóska 
  • 1/2 bögre rizs (kb. 100-120g)
  • 2-3 ek olaj
  • só, vegeta

Első lépésként finomítok egy keveset a bárány erőteljes ízén. Ehhez egy akkora lábosban, amiben a hús elfér vizet forralok. Amikor forr beleöntök 2 ek ecetet - vigyázat, felhabzik! Ebbe teszem bele a húst, amit 2-3 percig forralok. Leszűröm, majd sós-vegetás vízben puhára főzöm. Nem kell sok víz, mert ezt úgyis elöntöm, a leveshez frisset használok.
Amikor a hús megfőtt, már nincs is más dolgom, mint elkészíteni a sóskalevest. A plusz lépés az, hogy amikor a paprikás olajat vízzel feltöltöm a sóska mellé egyből beteszem a húst is.

2013. szeptember 16., hétfő

Sóska télire eltéve

Tegnap anyósomékkal Mária napot ünnepeltünk, méghozzá a szép időt kihasználva a kertjükben. Gyönyörű almákat, paprikát szüreteltem, na meg persze sóskát is szedtünk. A férjem segítségével sikerült gyorsan megpucolni, és már el is tettem télire. Nem túl nagy adagokban persze, mert én csak levesnek készítem, a főzelék Marika néni reszortja.

Hozzávalók
  • friss sóska - tetszés szerinti mennyiség (most egy 10 literes vödröt szedtünk tele)
  • 2-3 ek étolaj
  • szalicil

A sóskát megpucolom, ami abból áll, hogy letépem a szárát. Bő vízzel többször is átmosom, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor homok vagy sár roszog a fogunk alatt. Egy nagy lábosba olajat öntök, és beletépkedem a megmosott, lecsepegtetett sóskát. Nem baj, ha a sóska púposan áll a lábosban, mert néhány perc elkezd összeesni. A végére a hatalmasnak tűnő adagot úgy keresgélem a lábosban.
A sóskát megszórom úgy fél-egy evőkanálnyi sóval. Ezt a lépést fagyasztás esetén el is lehet hagyni, de én még akkor is használok sót, mert szerintem finomít valamennyit a sóska vad ízén.
A sóskát addig dinsztelem, amíg a víz elpárolog róla. A kész sóskát meleg, száraz üvegekbe töltöm, a tetejüket megszórom kevés szalicillel, lefedem és már készen is van.
Néhány éve már nem lehet szalicilt venni a boltban, de a gyógyszertárban még mindig beszerezhető.
Ebből a friss sóskamennyiségből mindösszesen 4 üvegecske (mustáros üveg - egyenként 300g) télire eltett sóska lesz. Ennél nagyobb adagra nincs is szükségem, hiszen egy üvegnyiből akár két napra elegendő levest is lehet főzni.
Ha valaki nem szeretne az üvegekkel pepecselni, zacskóban lefagyasztva is tartósíthatja a sóskát. Csak a 300 g-ot kell kimérni, megvárni amíg kihűl és már mehet is a fagyasztóba.

2013. szeptember 14., szombat

Barna kenyér


Régebben többféle kenyérrel is kísérleteztem, de aztán rátaláltam Limara pékségére, ahol annyi fantasztikusan finom kenyérrecept található, hogy inkább azokat sütögetem. Ez a barna kenyér viszont az én saját receptem. Annyira megszerettük, hogy más teljes kiőrlésű kenyérrel nem is szoktam próbálkozni. A lehetőségek tárháza így is hatalmas, hiszen a liszteket és a belevalókat is lehet variálni. Lehet furának tűnik, hogy a teljes lisztállománynak mindössze 1/3-a teljes kiőrlésű, de ezt a dietetikusom ajánlotta. Így a kenyér íze még határozottan kellemes, és egészségügyi szempontból sincs jelentős eltérés a fele-fele liszt-arányú kenyérhez képest.

Hozzávalók
  • 200 g búza fehérliszt
  • 200 g világos vagy fehér rozsliszt
  • 200 g teljes kiőrlésű liszt (most graham lisztet használtam, de bármilyen más is jó)
  • 15 g friss élesztő v. 7 g porélesztő
  • 1 ek só
  • 1 tk cukor
  • 2 ek burgonyapehely
  • 1 csipet aszkorbinsav
  • 2-3 marék tetszés szerinti mag: len-, napraforgó-, tök- vagy éppen szezámmag
  • 310 ml langyos víz
  • 75 ml étolaj
  • kevés olaj és fehérliszt a forma kikenéséhez

Kimérem a száraz hozzávalókat, és cukor kivételével jól összekeverem. A kenyérsütő gép táljába morzsolom az élesztőt, rászórom a cukrot és hozzáöntöm a langyos vizet. Kicsit hagyom, hadd fusson fel az élesztő. Amikor ez megtörténik a tál egyik sarkába öntöm az olajat, és egyből rászórom a száraz hozzávalókat. Elindítom a gépet, és bedagasztatom a kenyeret - közben azért ránézek, hiszen a víz mennyisége nem szentírás. Egy viszonylag kemény, ugyanakkor kicsit ragadós tésztát kell kapnunk. Nem azt mondom, hogy ragadjon a kezünkhöz, de amikor hozzáérek mindig azt hiszem, hogy na ez most ragadni fog, de aztán mégse.
Amikor a gép elkészül a dagasztással kézzel jól átgyúrom a tésztámat, és konyharuhával letakarva, langyos helyen hagyom duplájára kelni.
Barna kenyérből soha nem sütök cipót. Jobban szeretem a formakenyeret, ezért vékonyan kiolajozom és kilisztezem a király formámat. A duplájára kelt tésztát még egyszer jól átgyúrom, és királyforma hosszúságú hengerré formázom. Éles késsel bevagdosom, és a formába teszem. Nagyjából 20 percig tovább kelesztem, közben a sütőt 200 fokra melegítem.
A kenyerem a sütő középső rácsára csúsztatom, és 10 percig 200 fokon sütöm. Ekkor a hőmérsékletet visszaveszem 180 fokra, és további 35-40 perc alatt készre sütöm a kenyeret. Az én sütőmben a kenyérke teteje elég hamar pirulni kezd, ezért nagyjából a hőfok visszaállításával egy időben alufóliával letakarom, nehogy megégjen.
A kenyér akkor van kész, ha a formából kiborítva az alja kopogtatásra szépen kong. Amennyiben ez nem történik meg, nem esek kétségbe. Visszateszem a formába, és még sütöm néhány percig.


2013. szeptember 10., kedd

Gyöngyi néni dinsztelt krumplija


Gyöngyi néni a nagynéném. Egy a sok közül, hiszen édesapámék heten voltak testvérek, így kedvemre válogathatok a nagynénik és nagybácsik között. Ezt a köretet még csak nála kóstoltam, és mondhatni belopta magát a szívembe. Nem csak azért mert finom, hanem mert ez az egyedüli burgonyás köret, amit másnaposan, felmelegítve, vagy éppen hideg krumpliból elkészítve is szívesen fogyasztok. Elkészítése egyszerű, az íze pedig nagyszerű.

Hozzávalók
  • 5-7 db közepes vagy annál kicsit nagyobb burgonya
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 4 ek étolaj
  • 1 bő tk só
  • 1 tk pirospaprika

A krumplit megfőzöm. Nem kell agyonfőzni, hiszen akkor nem lehet lereszelni, de legyen megfőve.
A hagymát egészen apróra felvágom, az olajhoz adom, és üvegesre párolom. A hagymás olajhoz adom sót és a pirospaprikát is, majd egyből félrehúzom. Közben a megfőtt krumplit megpucolom, és a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelem. A lereszelt krumplit a hagymához adom, majd közepes lángon határozott mozdulatokkal az egészet összekeverem. Az a lényeg, hogy a paprikás olaj mindenhol bevonja a burgonyát.

Citromos báránycomb

 

Már többször is említettem, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyunk. A férjem és az én szüleim is kertészkednek, fantasztikusan finom zöldségeket és gyümölcsöket termelnek. Ezen kívül az anyukák lelkes háziasszonyként befőznek, tartósítanak, savanyítanak - így nekem az ősz közeledtével nincs más dolgom, mint helyet csinálni a fagyasztóban és a spájzban. Ennek a helycsinálásnak az eredménye a hétvégi báránysült is. Alighanem többen meglepődnek majd azon, hogy nem használok rozmaringot a bárányhoz. Ennek nem csak az az oka, hogy éppen nem volt itthon, hanem az is, hogy nem szeretem az ízét. Így függetlenül attól, hogy mennyire illik a rozmaring a bárányhoz, én soha nem használok hozzá.

Hozzávalók
  • 1 szép, konyhakész báránycomb (kb. 1,5 kg)
  • 1 citrom
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 3-4 ek. olaj
  • só, bors

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Egy akkora tepsibe, amelyikben a comb kényelmesen elfér 2 evőkanálnyi olajat loccsantok és félreteszem.
Közben egy méretes serpenyőt magas lángon felforrósítok. A húst megmosom, megszárogatom. Éles késsel mindkét oldalon bevagdosom. Bőséggel sózom, borsozom. Egy kis olajat kenek a hús mindkét oldalára, majd a forró serpenyőben szépen megkapatom a combot. Ehhez nem kell több, mint 2-2 perc oldalanként.
Közben a citromot felszelem, és a fél centis karikákat a tepsibe szórom. A hagymának csak a külső héját távolítom el, míg a fokhagyma gerezdeket egyáltalán nem pucolom meg. Ezek is mehetnek a tepsibe.
Az előpirított báránycombot a tepsibe helyezem, kevés olajat locsolok a tetejére, és bő 2 dl vizet öntök még hozzá. Lefóliázom, és mehet is a sütő középső rácsára.
Amint a hús forrni kezd a sütőben, visszaveszem a hőfokot 180 fokra. Másfél óra sütés után megfordítom a combot, és továbbra is fólia alatt még jó órát sütöm a bárányt.
Ekkor maximumra állítom a sütőt - ez nálam 250 fok - és fólia nélkül 10-10 perc alatt szép pirosra sütöm a comb mindkét oldalát.
A kész sültet rácsra helyezem, és fólia alatt jó fél órát pihentetem.
Melegen joghurtos salátával, hidegen Gyöngyi néni dinsztelt krumplijával fogyasztottuk. Mindenhogy ízlett.


Bundás kenyér


Nálunk gyakori szokás volt a főzeléket - például a tök- vagy éppen spenótfőzeléket - bundás kenyérrel enni. A férjem már ennek hallatán is elborzadt, hiszen mi az, hogy nincs hús az ebédhez? De amikor meghallotta, hogy mi csajok (anyukám, nővérkém és jómagam) a bundás kenyeret cukrosan szeretjük szinte felakadt a szeme. Ő alapból nincs kibékülve a bundás kenyérrel, így a cukros változatra még 8 év házasság után sem tudtam rávenni, de sósan már eleszegeti. Na persze nem túl gyakran, évente mondjuk egyszer.
Ettől függetlenül remélem, hogy ti kedveteket lelitek ebben a receptben. Én nem csak főzelékhez szeretem, hanem reggelire is szívesen megeszem.

Hozzávalók (kb. 5 szelet kenyér)
  • 5 szelet fehérkenyér
  • 2,5 dl tej
  • 2 ek kristálycukor
  • 1 tojás
  • olaj a sütéshez

Egy lábosban ujjnyi olajat forrósítok. A tejet egy tálba öntöm, és hozzá szórom a cukrot. Néha megkeverem, hogy gyorsabban olvadjon. Közben a kenyeret ujjnyi vastagon felszelem, és a szeleteket megfelezem. A tojást 1 ek vízzel kicsit felverem. Már készen is állok a sütéshez.
A kenyereket a tejbe mártom. Oldalanként egy-két pillanat elég is nekik. Utána jöhet a tojás, és már nincs is más hátra, mint magas hőfokon oldalanként pirosra sütni a kenyérszeleteket.
A kész kenyereket papírra szedem, és még melegen tálalom.

A sós változathoz cukor helyett a tejet és a tojást is megsózom. Nem erősen, hanem csak annyira, mint bármely más ételt.


2013. szeptember 1., vasárnap

Sült paprika

 
Ehhez az ételhez nem tartozik történet. Nem is kell hozzá, mert ha megkóstoljuk, a paprika önmagáért beszél. Számomra ez a non plusz ultra sali, amit bármikor - bármihez megennék. Elkészítése kicsit macerás, de egyszerre nagyobb adagot kell készíteni, és úgy már igazán megéri foglalkozni vele.

Hozzávalók
  • 6 db húsos paprika (lehet kápia, kaliforniai, vagy egyszerű tv - a lényeg, hogy jó kemény, és húsos legyen)
  • 2 dl hideg víz
  • 1 ek cukor (bő evőkanál)
  • jó csipet só
  • 1-1,5 tk 20%-os ecet
  • 1 tk olaj

A paprikákat a padlizsánhoz hasonlóan megsütjük. A különbség csak annyi, hogy kevesebb idő alatt elkészülnek, lévén sokkal kisebbek a padlizsánnál.




A megsült paprikákat csapvíz alatt megpucoljuk, majd tálban hűlni hagyjuk.


 
Az öntet hozzávalóit jól összekeverjük, majd a paprikákra öntjük. A paprikákat néhány helyen késsel megszurkáljuk, így a salátalé az egészet jól át tudja járni. Nagyjából fél óra múlva megforgatjuk a paprikákat, hogy biztos mindenhol kerüljön rájuk öntet.
Hűtő hidegen a legfinomabb, de én már langyosan is neki szoktam esni.
Az öntet hozzávalóinál megadott mennyiség nem törvényszerű. Mi így szeretjük, de érdemes megkóstolni, és tetszés szerint alakítani.

Tipp: ahogy már az elején írtam, érdemes nagyobb mennyiségű paprikát lesütni, majd megpucolva - lehűtve bezacskózni, és lefagyasztani.
Amikor megkívánjuk a sült paprikát, csak kikapjuk a fagyasztóból, kiengedjük, ráöntjük az öntetet, és máris lehet fogyasztani.

Kalácsfelfújt


A héten valamelyik nap terhesgondozóban majd orvosnál jártam. Az idő, noha korán reggel nekiindultam hamar elrepült, és az ebéd még sehol nem volt. Szerencsére édesanyám megpakolt finom karfiollevessel, így már csak a másodikkal kellett foglalkoznom. Húst nem akartam, főzelék előző nap volt, így egy kis édes finomságban gondolkoztam. A kenyérpudingot vettem alapul, de kenyér helyett a reggeliből megmaradt kalácsot használtam fel.

Hozzávalók (nagyjából 3 fő részére)
  • kb. 200 g selyemkalács (vagy bármilyen kalács)
  • kb. 6-7 dkg vaj
  • 2 dl tej
  • 2 dl tejszín
  • 2 egész tojás
  • vaníliás cukor
  • 4 ek kristálycukor
  • mazsola vagy más aszalt gyümölcs (elhagyható)
Öntet
  • 150-200 g fagyasztott eper, szeder, málna - kinek mi tetszik, vagy éppen mi van otthon
  • 2-3 ek cukor

A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A legkisebb (14-15 cm átmérőjű) jénai tálamat kivajazom. Egy mérőkancsóba öntöm a tejet, tejszínt, a tojásokat valamint a cukrokat. Az egészet simára keverem, és félreteszem.
A kalácsot ujjnyi szeletekre szelem (most 9-10 szelet lett), és vékonyan megkenem vajjal. Rétegesen a jénaiba helyezem a szeleteket, 3-3 szeletet egy sorba, majd mindegyik sor tetejére öntök egy keveset a tejes keverékből. Az utolsó sorra ráöntöm a megmaradt tejet (ez nagyjából a fele az egész mennyiségnek) és ujjbegynyi vajdarabokat vagdosok a jövendő felfújtam tetejére.
A jénait egy hideg tepsibe helyezem (ha esetleg kifolyik a tej sütés közben), majd 30 perc alatt szép aranyszínűre sütöm.
Mi Emesével melegen ettük, a későn érkező férjem pedig hidegen, de úgy is nagyon finom volt.
Ha vendégség végi desszertnek készítem, akkor hidegen tálalom - meleg gyümölcsöntettel.
Ehhez a gyümölcsöt és a cukrot felforralom, és közepes lángon, néha megkevergetve kicsit besűrítem. Hangulattól függően vagy összeturmixolom a gyümölcsöket, vagy nem. Turmixolás esetén azonban a magok is leszűröm, mert csak akkor lesz igazán selymes, krémes az öntet.

Fokhagymás tejbe áztatott pulykamell


Ritkán kezdem azzal a bejegyzéseimet, hogy valamilyen ételt nem szeretek. Ez azért van, mert én szinte mindent szeretek. Szinte. A pulykamellet viszont ki nem állhatom. Száraz, erősen rostos, és ezért a legtöbb ételhez nem is lehet használni. Szóval hiába van a fagyasztóban, amikor valami gyorsat szeretnék, nem nyúlok hozzá, mert Emi baba nem tudja elrágcsálni.
A férjem családja viszont kifogott a pulykán. Mielőtt kirántanák egy éjszakára (de elég 3-4 óra is) fokhagymás tejbe áztatják, amitől a rostok megpuhulnak, és isten veled rágósság.
Ma ez volt az ebédünk, némi sültkrumplival körítve. Így még én is szívesen ettem, és kicsi Emese is jóízűen lakmározott velünk.

Hozzávalók
  • 5-6 szelet pulykamell kiklopfolva
  • kb. 2,5 dl tej
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • liszt, panírmorzsa, tojás a bundához

A pulykamellet felszeleteljük, szép vékonyra - ahogy azt a rántott húshoz kell - klopfoljuk. A szeleteket üvegtálba helyezzük. Azért nem műanyagba, mert a fokhagyma illata beleivódna, és csak hosszú áztatás, többszöri mosás után tűnne el.
A fokhagymát nyomóval a hússzeletekre nyomom, majd ráöntöm a tejet. Nagyjából 2,5 dl-re volt szükségem, a lényeg, hogy ellepje a húst. Éjszakára, vagy min. 3 órára lefedve a hűtőbe teszem a tálat.
Panírozás előtt a hússzeleteket lecsepegtetem, sózom, borsozom (igény szerint a bors elhagyható - a mi családunkban használunk, a férjeméknél nem). A bepanírozott húst (liszt - tojás - morzsa) forró olajban szép aranybarnára sütöm.

2013. augusztus 26., hétfő

Hamis spagetti


Ma védőnéninél jártunk. Nem Emese volt soron, az én hat hónapos pocakomat ellenőriztük. Elég szépen elhúzódott a várakozás, így hamar rájöttem, hogy csak valami nagyon gyors ebéddel tudom kiengesztelni az én Emese kislányomat. Törtem a fejem, hogy mi legyen az, és beugrott a hamis spagetti. Az olasz ételek kedvelői és ismerői biztos felnyögnek, ha elolvassák a receptet, de istenem, én ezt a változatot is nagyon szeretem. Ráadásul ennek még története is van. A '90-es évek Erdélyében nem ismertük a tésztákat. Néha desszertnek ettünk mákos vagy diós tésztát, főételnek meg káposztás kockát - azt is sóval, borssal megszórva - de mást nem. Soha nem hallottunk a bolognai vagy éppen milánói spagettiről. A carbonarat nem is említem. Aztán átkerültünk Győrbe, ahol a menzán viszonylag hamar megismerkedtünk a bolognaival. Mivel nagyon ízlett, próbáltuk otthon elmagyarázni, hogy milyen is volt, meg miből készülhetett. Szegény anyukám a mi kesze-kusza magyarázatunk alapján ezt a változatot készítette először, de én azóta is imádom, noha semmi köze nincs az igazi bolognaihoz. Viszont 30 perc alatt elkészül, ami ma nagy előnyömre szolgált.

Hozzávalók (2-3 fő részére)

  • 350 g vagdalthús (én most a Pápai Hús darált sertéshúsát használtam, az volt itthon)
  • 0,5 l házi paradicsomlé
  • 1 kis fej hagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 2 ek olaj
  • só, bors
  • jó csipet kristálycukor
  • oregánó
  • bazsalikom
  • 400-500 g spagetti tészta
  • 10-15 dkg trappista sajt lereszelve

Egy nagy lábosban vizet forralok a tésztának.
Közben a hagymát apróra szelem, és egy másik lábosban 2 ek olajon üvegesre párolom. Közben a vagdalthúst kiszabadítom a konzervdobozból és villával kicsit összenyomkodom.
Fokhagymanyomóval a hagymához préselem a fokhagymákat, keverek rajta párat és már hozzá is adom a vagdalthúst.
Magas lángon, néha megkeverve zsírjára pirítom. Ekkor jöhet a paradicsomlé, só-bors-cukor, meg a többi fűszer. Mennyiségeket nem írok, mindenki ízlés szerint ízesíthet. Egyedül a sóval kell vigyázni, hiszen a vagdalthús már amúgy is sós. Öt-hat percig főzöm, majd félrehúzom.
Közben a forrásban lévő vizet megsózom (vigyázat, erősen felpezseg tőle) és hozzáadom a tésztát. Al dentére főzöm - most éppen nem, mert Emese jobban szereti a puhára főtt tésztát, de a gyerekekért mindent, nem igaz?
A megfőtt tésztát leszűröm, visszaöntöm a főzőedénybe és egyből rákanalazom a spagetti szószt.
A sajt egy részét is hozzáadom, és 1-2 perc alatt még összerottyantom az egészet.
Tányérba merem, a tetejét még megszórom némi sajttal, és már lehet is enni.

Bruschetta, kicsit másképp


Végre elmúltak a nagy melegek, így hajlandó voltam újra megközelíteni a konyhánkat. A sütést még nem vállalom be, de egy-két könnyebb fogásnak már nekiveselkedtem.
Tudom, hogy a bruschetta manapság nagyon divatos. Rengeteg helyen lehet enni, látni vagy csak olvasni róla. Az én változatom azonban egy kicsit más, mert én nem nyers paradicsomot halmozok a kenyérre. Persze az is nagyon finom, de én ezt a változatot szeretem jobban. Talán azért is, mert előre el lehet készíteni, amikor vendégeket várunk, és nem kell izgulnom, hogy most akkor elfolyik-e a paradicsom leve, vagy esetleg bebőröződik-e. Mi szeretjük melegen, langyosan sőt, hűtőhidegen is.

Hozzávalók (2 főre)
  • 4 közepes méretű, érett paradicsom
  • 2 ek olívaolaj
  • bazsalikom
  • jó csipet kristálycukor
  • só, bors
  • kenyér, fokhagyma, sonka a tálaláshoz

Egy lábosban vizet forralok, egy tálba pedig hideg vizet engedek, majd belehelyezek egy szűrőt.
A paradicsomok héját néhány helyen megszurkálom, a csumájuknál pedig kereszt alakban bevágom. Amikor a víz forr beleteszem a paradicsomokat. Nem sokáig hagyom bent őket, úgy 15-20 másodperc után lapáttal a szűrőbe emelem valamennyit. Ez a lépés, mármint a hideg víz és a szűrő elhagyható, némi türelmes várakozás után a paradicsomokat amúgy is jól meg lehet pucolni.
Egy mély serpenyőt felforrósítok, közben a eltávolítom a paradicsomok héját, csumáját és kis kockákra vágom őket.
Amikor már meleg a serpenyő jöhet a két evőkanál olaj, és a felaprított paradicsom. A paradicsomból kifolyt levet nem, vagy csak egy kis részét öntöm a serpenyőbe. A többit kidobom.
Miközben a paradicsomokat magas lángon "felforralom" ízlés szerint sózom, borsozom és bőséggel megszórom finomra aprított friss vagy éppen szárított bazsalikommal is. Ilyenkor kerül bele a cukor is, hogy finomítson egy kicsit a paradicsom ízén.
2-3 percig rotyogtatom a bruschettámat, majd kis tálba merem, és meglocsolom néhány csepp olívaolajjal.
Gyorsan megpirítom a kenyérszeleteket, tálra rendezem a sonkát - én jóféle házi vagy házi jellegű sonkával szeretem a legjobban - és már csak arra várok, hogy végre ehessek.
Mivel mi nagyon szeretjük a fokhagymát, a még forró pirítóst jól bedörzsölöm néhány gerezddel, és csak utána halmozom rá a bruschettát.







2013. július 20., szombat

A legfinomabb sült keszeg


Július első két hete nálunk a nyaralásról szól. Ebből legalább egy hetet Alsóörsön töltünk, ahol a nővéremék is mindig meglátogatnak. Krisztián sógorom első útja egyből a Balatonhoz visz. Persze nem fürödni indul, hanem szenvedélyes horgász lévén pecázni. Sporthorgászként ritkán tartja meg a fogást, de ez a nap egy kicsit más. A vacsoránkért horgászik, ezért az isteni sült keszegért, amit még én is (annak ellenére, hogy nem rajongok a halért) élvezettel ropogtatok be.

Hozzávalók (14-16 tenyérnyi keszeghez, vagy kicsit nagyobb kárászhoz vegyesen)
  • 14-16 db megtisztított, lefejezett keszeg - kárász
  • 70 g fokhagymakrém (én Univer márkájút használok)
  • 140 g mustár
  • kb. 500 g liszt
  • kb. 4-5 ek őrölt pirospaprika
  • olaj a sütéshez

A konyhakész halat éles késsel, a fej irányába döntve, sűrűn beirdalom (vagy a sógorom, vagy a férjem - akit éppen rá tudok venni). A fokhagymakrémet és a mustárt összekeverem, majd a halakra kenem, és lezárt dobozban egész éjszakára hűtőbe teszem.
A sütés előtt nagyjából egy órával előveszem a halat a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűvé melegedjen.
Egy nagyobb, vastagfalú lábosban, magas lángon annyi olajat melegítek, hogy 4-5 halat is bőséggel ellepjen.
A halakat ízlés szerint sózom. Nem fukarkodok a sóval, hiszen nincs rosszabb a sótlan halnál. A lisztet és a paprikát egy nagyobb zacskóba öntöm, majd jól összerázom.
A halakat kettesével a lisztes zacskóba dobom, jól összerázom, és már készen is állnak a sütésre.
Amikor az olaj már jó forró négyesével, ha a halak kisebbek, ötösével elkezdem sütni a keszegeket, kárászokat. Menet közben egyszer átfordítom őket, hogy mindkét oldaluk piros és ropogós legyen.

Melegen, friss kenyérrel isteni.

2013. június 27., csütörtök

Töltike spenótos sóskamártásban

Mártással

Igazi különlegesség, ami nálunk is viszonylag ritkán kerül az asztalra. Ennek oka, hogy a töltelékek elkészítéséhez friss karalábé- vagy szőlőlevél szükséges. Utóbbit én annyira nem szeretem, mert egy örökkévalóság kell amíg megfő. Friss-zsenge karalábélevél viszont nem sokáig van, ezért  ilyenkor, kora nyáron szemfülesnek kell lennem, ha töltikét akarok főzni. Édesanyám gyakrabban készíti, néha mártás nélkül is, de én annyira szeretem ezt a szószt, hogy elképzelni sem tudom nélküle. Az elkészítése nagyon hasonlít a töltött káposztáéra, a töltelékek formálását nem is írom le, csak meghivatkozom. Ízben és méretben viszont jelentős az eltérés. A karalábé levél ugyanis jóval kisebb, mint a káposztalevél, így egészen kicsi töltelékek lesznek, amik bizony gyorsan fogynak.

Hozzávalók (kb. 34-35 töltelék)
  • 34-35 friss karalábélevél
  • kb. 1 kg darált sertéslapocka
  • 140 g rizs
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 0,3-0,4 dl olaj
  • bors
  • pirospaprika
  • vegeta
  • 1 gerezd fokhagyma
  • kb. 0,5 dl víz

Mártáshoz
  • 1 ek liszt
  • 3-4 ek olaj
  • 1 kg spenótpüré
  • 10-12 ek sóskapüré
  • vegeta
  • kb. 0,5 dl víz

Egy lábosban vizet forralok. Közben a karalábéleveleket jól megmosom, majd három-négy részletben, úgy két perc alatt blansírozom őket. Ettől megpuhulnak, és  könnyebb elkészíteni a töltelékeket. A levelek fás szárát levágom, úgy ahogy a töltött káposztánál.
A hagymát felaprítom, majd az olajban üvegesre párolom. A végén hozzákeverem az ízlés szerinti pirospaprikát, és hűlni hagyom.
A darált húst tálba borítom. Hozzáadom a rizset, a langyos hagymát, majd jöhet a só, bors és vegeta ízlés szerint. Jól összekeverem, vízzel lazítom. Olyan állaga kell legyen, mint egy lágy kelt tésztának.
Elkészítem a töltelékeket (menetet lásd töltött káposzta), és szorosan egymás mellé helyezve mehetnek is a lábosba. Azért kell szorosan elhelyezni őket, hogy főzés közben ne essenek szét a töltelékek.
Annyi vizet öntök a töltelékekre, ami nem csak ellepi, hanem jó másfél ujjnyival túl is lép rajtuk. Kis fedőt helyezek a töltelékekre (úgy ahogy a töltött káposztánál), majd magas lángon felforralom. Amikor már forr takarékra veszem, és jó másfél-két óra alatt készre főzöm.
Közben előkészítem a mártást. Ehhez az olajjal és a liszttel vékony rántást készítek. Ebbe jön a spenót- és a sóskapüré. Utóbbiból nem biztos, hogy kell a 10-12 evőkanálnyi, ízlés kérdése. Kóstolgatni kell, hogy kinek hogyan ízlik. Hozzáadom a vizet, sózom és vegetázom. Amikor a töltelékek megfőttek a főzővizüket az előkészített mártáshoz öntöm, azzal hígítom. Felforralom, kevergetve nagyjából három perc alatt készre főzöm. Olyan állaga kell legyen, mint egy hígabb sóskafőzeléknek. Ebbe helyezem vissza a töltelékeket, amik némi állás után jól megszívják magukat a mártással. Ettől az ízük egészen különleges lesz.

Tejföllel, friss kenyérrel kínálom.

Mártás nélkül

Portugál pudingos kosárka


A férjem azon szerencsések közé tartozik aki igazi gyerekkori barátokkal büszkélkedhet. Olyanokkal, akikre bármikor számíthat, akikkel bármit megbeszélhet. Össze-össze járunk velük, de Öcsiékkel a legszorosabb a kapcsolatunk. Ha tehetjük havonta megvendégeljük egymást egy-egy finom ebédre vagy vacsorára. Néhány évvel ezelőtt a férjem találta ki, hogy ezeken az alkalmakon egy-egy nemzet konyhájának gyöngyszemeit vonultassuk fel. A vendéglátók finomat főznek, a vendégek meg a nemzetre jellemző műsorral készülnek. A portugál est desszertje volt ez a fantasztikus pudingos kosárka, melynek receptjét Mautner Zsófia Chili & Vanília könyvében találtam.
Azóta igazi családi kedvenc lett, nem csak nálunk, hanem a sógoroméknál is. Elkészítése némi módosítás eredményekét meglehetősen egyszerű, ráadásul az utolsó lépések kivételével akár órákkal korábban is elkészíthető.

Hozzávalók (kb. 18 db-hoz)
  • 50 dkg leveles tészta
  • 4 dl tej
  • 12 dkg cukor
  • csipet só
  • diónyi vaj
  • 3 dkg liszt
  • 4 tojássárgája (szobahőmérsékletű)
  • némi van a muffinformákhoz
  • porcukros fahéj a tálaláshoz

A leveles tésztát kiengedem, majd lisztezett deszkán nagyjából 40x30-as téglalappá nyújtom. A hosszanti oldal mentén szorosan feltekerem (kb. 3-4 cm átmérőjű hengert kapok), fóliába csomagolom és mehet is a hűtőbe.
A krémhez 3,5 dl tejet forráspontig melegítek a cukorral, sóval és a diónyi vajjal. Közben a lisztet és a maradék 0,5 dl tejet csomómentesre keverem. Ehhez adom a forró tejet, elkeverem, és gyakori kevergetés mellett kissé lehűtöm. Ekkor egyesével hozzáadom a tojássárgákat, amikkel simára keverem a krémet.
Most kapcsolom be a sütőt (de ha előre dolgozok, ezt a lépést későbbre halasztom), amit 220 fokra melegítek.
Kivajazok egy 12 adagos muffinformát (ha kettő ilyenünk van, akkor kettőt vagy néhány kosárka formát). Előveszem a tésztát a hűtőből és 18 egyforma korongra vágom. Deszkán egyesével körré nyújtom őket - nagyjából akkorákra, amik megtöltik a muffinformákat. Ekkor már nem használok lisztet, mert azt szeretném, hogy a tészta szépen a formákba simuljon. Ujjal rá is segítek, a tésztát ügyesen a formákba nyomkodom. A kosárkákat kétharmadrészig töltöm a krémmel.
A forró sütőben 12 percig sütöm őket, majd grillfokozatra kapcsolva 1-2 perc alatt megpirítom a krém tetejét.
A sütőből kivéve néhány percnyi pihentetés után tálcára szedem a kosárkákat (ehhez segítség is kell, egy vékony hegyű villával vagy hústűvel nyúlok a kosárkák alá). Langyosra hűtöm, majd fahéjas porcukorral megszórva tálalom.

Ha nincs második muffintepsink vagy kosárka formánk, néhány percig hűtsük a formát, majd a maradék tésztával is hasonlóan járjunk el, mint az elsővel.

Saláta sali


A férjemmel jót mosolyogtunk a recept nevén. Egy-két másodpercig még el is elmélkedtünk a lehetőségeken: Saláta saláta, Friss fejes saláta saláta, Saláta fejes salátából, stb. Ő tovább mosolygott azon is, hogy mi a manót keres egy ilyen recept a blogon, mert hát ezt a salátát pofon egyszerű elkészíteni. Persze, hogy egyszerű, ha van tapasztalatod az ecetes saláták készítésében. Egyszerű akkor, ha a kisujjadból kirázod mennyi víz, ecet, só, cukor kell ahhoz, hogy elérd a megfelelő ízhatást. Én évekig nem készítettem ezt a salátát, mert soha nem lett olyan, mint amilyennek én szerettem volna.
Biztos vagyok abban, hogy amikor édesanyám elolvassa a hozzávalókat elszörnyülködik a mennyiségeket. Már előre hallom, a "hogy lehet ennyire pazarolni"-t, de az az igazság, hogy én úgy szeretem a fejes salátát, ha tocsog az ecetes-cukros lében.

Hozzávalók
  • 1 óriási (vagy két közepes) fej saláta
  • kb. 1 l hideg víz
  • 6 ek (nem púpozott) porcukor
  • 1 ek 20%-os ecet
  • 3/4 tk só
  • 1 gerezd fokhagyma

A vizet, porcukrot, ecetet és a sót egy mély tálban addig kevergetem, amíg a cukor fel nem olvad. Ekkor fokhagymanyomó segítségével hozzápréselem a fokhagymát.
A salátát alaposan megmosom, majd falatnyi darabokra tépem, és az ecetes léhez adom. Jól összekeverem, kóstolom. Amennyiben mégis úgy alakul még sózom, cukrozom, ecetezem vagy éppen vizezem, attól függően mire van szükség.
Pár percig (lehet akár 15-20 is) állni hagyom, majd utána a férjemmel nekiveselkedünk, és az utolsó falatig eltűntetjük.
Nálunk a rántott csirke és újkrumpli kombinációhoz ez a tökéletes saláta, de pörkölt, vagy más húsos étel mellé is fantasztikus.

2013. június 22., szombat

"Csupa-csocsi" torta


A június egy jó hónap. Ekkor ünnepeljük a férjem név- és születésnapját valamint az én névnapomat is. Ilyenkor én is dőzsölhetek, hiszen egyik buli követi a másikat, és így nyugodtan elkészíthetem az egyik kedvencemet, ezt a fantasztikus csokoládétortát, ami Stahl Juditnál halálos csokitorta néven szerepel, de apósomnak köszönhetően nálunk csak csupa-csocsiként fut. Azért csak ilyenkor, mert a férjem nem szereti a csokoládét, és én nem szívesen készítek olyant, amit ő nem szeret. De ilyenkor mindig két torta készül, hogy ő is kedvére csemegézhessen.
A receptet egy az egyben vettem át Stahl Judittól, és önmagamtól eltérően semmit nem változtattam rajta. Azért nem, mert nincs mit, így tökéletes, ahogy van.

Hozzávalók (24 cm-s tortaformához)
  • 10 dkg mandula, mogyoró vagy dió (én mandulával szeretem a legjobban)
  • 35 dkg jó minőségű étcsokoládé (én vegyesen Bocit és Heidi használok)
  • 15 dkg vaj
  • 2 ek tejszín
  • 20 dkg cukor
  • 1 vaníliarúd (vagy 1 bő tk eszencia)
  • 1 csipet só
  • 2 ek tej
  • 5 tojás
  • 1 ek jó minőségű, cukrozatlan kakaó
  • kevés vaj, és kakaópor a tortaformához

Máz
  • 10 dkg étcsokoládé (jó minőségű)
  • 4 dkg vaj
  • 1 ek rum (a gyerekek miatt én aromát használok)

A sütőt 150 fokra melegítem. A 24 cm-es tortaformámat kivajazom, az aljába sütőpapírt helyezek, majd azt is kivajazom. Teaszűrő segítségével vékonyan beszórom kakaóporral, majd félreteszem.
A mandulát (vagy amit éppen használok) serpenyőben illatosra pirítom, lehűtőm, majd durvára őrölöm.
A csokit összetördelem, és a vajjal meg a tejszínnel gőz fölött megolvasztom. Mármint, ha nagyon recept szerint dolgozok. De néha szeretek csalni, így a gőzt elhagyom, és folyamatos kevergetés mellett, közepes lángon olvasztom meg a csokoládét.
Langyosra hűtöm.
Addig a cukrot, vaníliát, sót, tejet és a tojásokat robotgéppel habosra keverem. Akkor jó, ha nagyjából a duplájára nő a térfogata. Ekkor óvatosan hozzácsorgatom a langyos csokoládét, teaszűrőn át hozzászitálom a kakaót, és az egészet jól összedolgozom. Utolsó lépésként fakanálra váltok, és a masszához keverem a darált mandulát vagy diót. A mogyorót nem említem, mert azt nem szívesen használok. Túl erőteljesnek érzem az ízét, nem akarom elnyomni a csokoládét vele.
A kész tésztát átkanalazom a tortaformába, majd a sütő alsó - legfeljebb középső - rácsán kerek 45 perc alatt készre sütöm. Tovább nem sütöm, még akkor sem, ha a beszúrt tű vagy fogpiszkáló még ragacsos. Ennél hosszabb sütési idő esetén a tortán túlsülne és kiszáradna, azt pedig nem akarom.
A formában hagyom kihűlni, majd késsel óvatosan körbevágom, és kifordítom egy nagy tálra. Lehúzom róla a sütőpapírt, és egy éjszakára mehet is a hűtőbe.
Másnap jöhet a gyors máz. Ezzel csak annyi a dolgom, hogy a hozzávalókat gőz fölött (vagy éppen anélkül) kevergetve összeolvasztom, és langyosra hűtöm. A langyos mázat a hideg tortára kenem, majd további 1 órára (ez a minimum idő, természetesen az se baj, ha tovább marad a torta a hidegben) visszateszem a hűtőbe.
Fogyasztás előtt jó 20 perccel kikapom a tortát a hűtőből. Ennyi idő kell ahhoz, hogy szobahőmérsékletre melegedjen, mert mint minden csokoládés édesség, ez a torta is úgy a legfinomabb.

2013. június 20., csütörtök

Friss káposztasaláta


Ez az a saláta, amivel eddig csak édesanyám konyhájában találkoztam. Nagyon szeretem, ezért kezdetben gyakran rendeltem étteremben is, de soha nem azt kaptam, amit vártam. Mindig olyan íze volt, mint a télire eltett, csalamádés-ecetes káposztának, ami nem a szívem csücske. Pedig a friss káposztasaláta lényege, hogy friss káposztából készül, és az íze is friss.
A megadott mennyiségeken senki ne lepődjön meg, ugyanis saláta receptet nem egyszerű feljegyezni. Hiszen a legtöbb hozzávaló mögött az állna, hogy mennyiség ízlés szerint. Ezzel viszont nem sokra megy az, aki még soha nem evett édesanyám káposztasalátájából. Múlt héten születésnapi parti volt nálunk, akkor írtam össze a hozzávalók mennyiségét. Az adag 8 fős volt, elsőre érdemes kisebb mennyiséggel próbálkozni.

Hozzávalók (8 főre)
  • kb. 1,5 kg friss fejes káposzta
  • 1 dl víz
  • 1,5 ek só
  • 3-4 csavarásnyi frissen őrölt bors
  • 10-12 ml 10%-os ecet
  • 30 ml olaj

A káposztát megszabadítom a külső, sérült leveleitől. Felnegyedelem, és kivágom a torzsáját. Gyaluval vagy géppel finomra aprítom, és egy jókora tálba szórom. Salátakészítésnél fontos, hogy méretes tálat használjunk, mert így könnyebb összeforgatni a hozzávalókat, és nem izgulunk azon, hogy mi potyog mellé.
A káposztát sózom - kicsit összenyomkodom - majd jöhet rá az összes többi hozzávaló. Jól összekeverem, kóstolom. A végeredmény kb. 10-15 perc múlva érződik igazán. Akkor jó a saláta, ha nem száraz, hanem finoman olajos - könnyen csúszik az ételünk mellett. Ilyenkor érdemes még sózni, olajozni vagy éppen ecetezni, ha szükséges. Amennyiben túl ecetes lenne a saláta, vízzel finomítsunk rajta.


Görög saláta - ahogy én szeretem


Ezt a salátát már egészen kicsi korom óta szeretem. Na nem pont ezt, hiszen akkoriban még Erdélyben éltünk, gőzünk sem volt a Feta sajtról, sőt még a görög saláta kifejezést sem ismertük. Édesanyám viszont gyakran készített nyáron salátát paradicsomból, uborkából, paprikából és hagymából. Ez pedig erősen hajaz a görög salátára.
Már csak az a kérdés, hogy miért pont most kerül fel a blogra ez a finomság. Gondolhatnánk, hogy azért mert már garmadával kapható a finom érett, szabadföldi zöldség. Ez persze nem igaz, hiszen még szinte minden fóliás, és ez sajnos még az ízeken is elő-elő tűnik. Azért most írom le ezt a receptet, mert ebben a 40 fokhoz közelítő hőségben salátán kívül nem kívánok semmit. Ezt ettem tegnap, ma, és ha az emlékezetem nem csal, tegnapelőtt is vacsorára. Gyorsan össze lehet dobni, nem kell hozzá tűzhely, és néhány szelet kenyérrel igazán laktató vacsora lehet.
Akinek pedig kevés lenne, vághat hozzá sonkát, főtt tojást, de sült- vagy éppen grillezett hús mellé is tökéletes. Vagy éppen azzal tökéletes, ahogy a férjem mondaná.

Hozzávalók (2 fő részére)
  • két nagy fej paradicsom
  • 1 közepes paprika (most vegyesen használtam TV és kaliforniai paprikát)
  • egy csokor újhagyma, vagy egy közepes fej lilahagyma
  • egy uborka (kb.15cm-s)
  • kb. 50 g Feta sajt
  • egy marék olajbogyó (elhagyható)
  • só ízlés szerint (én egy ekkora adaghoz kb. 1/2 tk-t használok, de ez persze függ a só minőségétől is)
  • 3 ek olívaolaj

Falatnyi (rusztikus) darabokra vágom a paradicsomot, és egy méretes tálba szórom. A paprikát kicsumázom, hosszában negyedelem, majd vékony szeletekre (kb. 5 mm) vágom. Az uborkát megpucolom (ha szép egészséges a héja, csak megmosom), levágom a végeit és kb. 2-3 mm karikákra szelem. A hagymát vékonyan felszeletelem. Mehet minden a paradicsom után. Olajozom, sózom, majd jól összekeverem. Amennyiben még a nyár elején tartunk, és a paradicsom nem annyira leveses, olajozás előtt kézzel kicsit összenyomkodom a hozzávalókat. Így a paradicsom leve kicsordul, és ez pont elég ahhoz, hogy ne kelljen ecetet vagy citromot használni.
A saláta akkor finom, ha kellően olajos - nem száraz, mint a fájdalom - és sós. Arra azért figyeljünk, hogy a Feta sajt még sósít rajta! A kész saláta tetejére szórom a feldarabolt Feta sajtot, 2-3 percig pihentetem. A saját adagomat jól megszórom olajbogyóval is, leszelek egy szelet friss kenyeret, és már kerek is a világ.


Quesadilla


Igazán fura szerzetek vagyunk, mi emberek. Én legalább is az vagyok. Néhány héttel ezelőtt azon panaszkodtam, hogy hideg van, mikor lesz már meleg. Most meg a nagy melegtől szenvedek, és panaszkodok, hogy ez bizony már elviselhetetlen. Ilyenkor elgondolkodok, hogy vajon velem van-e a baj, vagy tényleg nem normális dolog, hogy két héttel ezelőtt még azon törtem a fejem, melyik télikabátot adjam Emesére, most meg pelusban altatom, lévén este 10 órakor még mindig 30 fok.
De most nem is annyira az időjárás a lényeg, vagyis valahol mégis. Hiszen a nagy melegre tekintettel a héten szinte semmit sem főztem, de a quesadilla azért belefért, mert pár perc alatt elkészül, így nem kell órákig a tűzhely mellett ácsorognom.
Gyors vacsorának, finom vendégvárónak, és nem tagadom, 38 fokos kánikulában még gyors ebédnek is tökéletes. Rengeteg változatot ki lehet rá találni, hiszen csak a hűtőnk tartalma és a képzeletünk szabhat határt próbálkozásainknak.

Hozzávalók (4 főre) - Alaprecept
  • 1 csomag tortilla lap (8 darabos)
  • kb. 250 g sajt (tetszés szerinti, amit éppen a hűtőben találunk) lereszelve
  • 1 csokor újhagyma / vagy egy közepes fej hagyma (de akár el is hagyhatjuk, ha nem szeretjük)

Változatok
  • maradék hideg csirkesült (amennyi van, nem kell óriás mennyiségben gondolkozni)
  • maradék hideg kacsasült (amennyi van, nem kell óriás mennyiségben gondolkozni)
  • bármilyen maradék sült
  • bacon
  • sonka
  • spenót
  • stb.
Attól függően kezdem melegíteni a serpenyőt, hogy milyen feltétet használok. Ha nagyobb darabok (pl. hideg sült) is kerül az ételbe, akkor a serpenyőt éppen csak langyosítom, és úgy kerülnek bele a hozzávalók. Amennyiben könnyen felmelegedő hozzávalókkal dolgozok akkor közepesre melegítem a serpenyőt.
Amikor ez megtörtént belehelyezek 1 tortillát. Rászórom a reszelt sajtot, a hagymát és a tetszés szerinti hozzávalót. Lefedem a másik tortillával, jól rányomkodom. Én nem finomkodok, a kezemet használom. Amikor az első lap elkezd szépen pirulni, már halljuk az olvadó sajt sercegését, és már a finom illatokat is érezhetjük. Ekkor óvatosan megfordítom az egészet, és néhány perc alatt a másik oldalt is készre sütöm.
Deszkára csúsztatom, felszelem, és már lehet is fogyasztani.
Önmagában is nagyon finom, de én szívesen kínálom sok-sok friss zöldséggel, vagy éppen görög salátával.

2013. május 26., vasárnap

Rizottó spárgával és újhagymával


A mi családunk nem valami nagy rizsevő. Gyerekként szinte nem is ettünk rizst köretként, csak lecsóban vagy rizses-húsban találkoztam vele. Ezért annyira nem is vagyok oda érte. Sokáig nem is értettem a rizottó körüli őrületet. Aztán néhány évvel ezelőtt a karácsonyfa alatt egy fantasztikus szakácskönyvet - Giorgio Locatelli: Ízek Itáliája - találtam. Ebben, olasz szakácskönyv lévén rengeteg rizottó receptet találtam, és nem is egyet kipróbáltam már. Nem csak, hogy kipróbáltam, hanem szerelembe is estem. Nem állítom, hogy tökéletes rizottó-szakács lennék (már csak azért sem, mert igazi olasz rizottót még nem ettem - nincs viszonyítási alapom), de a mi igényeinket messzemenőkig kielégítem.
A rizottó legnagyobb hátránya az, hogy csak frissen finom. Így lehetőség szerint csak annyit készítsünk, ami egyből el is fogy.

Hozzávalók (4 fő részére)
  • 15-20 szál friss spárga (a zöld szebben mutat az ételben)
  • 50 g vaj
  • 4-5 szál újhagyma
  • 400 g rizottó rizs
  • 125 ml száraz fehérbor
  • kb. 2,5 l alaplé
  • további 50-75 g hideg, kockára vágott vaj
  • kb. 100 g finomra reszelt Grana Padano vagy parmezán
  • só, bors

Én alapléként általában a megmaradt húslevest szoktam használni, most is így történt.
Első lépésként felforralom az alaplevet, majd gyöngyözve hagyom tovább forrni. Lényeg, hogy a kezünk ügyében, lehetőség szerint a rizottós lábas melletti égőn legyen.
Egy vastagfalú lábosban megolvasztom a vajat (nem szabad felforrjon), és hozzáadom a nagyon apróra vágott hagymát. Közepes lángon, nagyjából 5 perc alatt puhára párolom. A hagyma nem szabad megbarnuljon! Hozzáöntöm a rizset, majd néha megkeverve hagyom, hogy a szemek lehetőség szerint mind felmelegedjenek. Ekkor hozzáöntöm a bort, elkeverem, és hagyom teljesen elpárologni (ehhez csak pár perc kell - nézzünk néha rá, keverjük meg).
Közben a spárgával foglalkozok. Eltávolítom a fás részt (ehhez megfogom a spárga két végét, és meghajlítom. Ahol eltörik, az a határvonal. A spárga töve felé eső rész fás, én el szoktam dobni, a csúcsa felé eső részt fel lehet használni), majd megmosom a felhasználható részeket. A csúcsokat levágom, és félreteszem, a többit nagyjából másfél-két centis darabokra vágom.
Miután a bor elpárolgott, merőkanalanként adagolni kezdem a rizshez az alaplevet. Mindig akkor jöhet a következő adag, amikor az előzőt már szinte teljesen felvette a rizs. Folyamatosan keverek-kavarok. Nagyjából a negyedik-ötödik merőkanálnál a gyöngyözve forró alapléhez adom a spárgadarabokat. A csúcsokat nem, csak a feldarabolt részeket. Ezek úgy hat perc alatt szépen megpuhulnak. Ekkor az alaplével együtt a rizshez keverem őket. Nem baj, ha kicsit túlpuhulnak, én így szeretem.
Az első evőkanálnyi alaplétől számítva kb. 17-18 perc alatt készül el a rizsünk. Al dente vagy annál egy hajszállal puhább állagú kell legyen, ezért egy idő után nem árt kóstolgatni, hiszen minden rizs, minden tűzhely más.
Amikor már nagyon a vége felé járunk, a spárga-csúcsokat is az alapléhez adjuk, és 3-4 percig forraljuk őket. Ennyi idő már elég ahhoz, hogy ehetőek, ugyanakkor továbbra is gyönyörű zöldek legyenek. Kimerem a spárgadarabokat, és fogyasztásig fóliával letakarva tartom melegen őket.
Amikor a rizs már elkészült leveszem a tűzről, és egy percig kevergetés nélkül hagyom pihenni. Ezt követően hozzáadom a kockázott vajat, reszelt sajtot, és gyors mozdulatokkal elkeverem. Csak ezt követően sózom, borsozom, hiszen eddig nem tudhatom, hogy az alaplé és a sajt mennyire sósítja meg a rizottómat.

Azonnal tányérba merem, a spárgacsúcsokkal díszítem, és már fogyasztjuk is.


A mi pirított csirkemájunk


Nem szeretem a májat. Soha nem is szerettem. Ez alól csak a libamáj és az anyukám pirított csirkemája képez kivételt. Minden mással ki lehet üldözni a világból. A felnőttkorom egyik hatalmas előnye, hogy ha nem akarok májat enni, akkor nem is teszem. Nagy szerencsém az is, hogy noha a férjem szereti a májat, ezzel az egy változattal is beéri. Na persze ez nem olyan nagy áldozat számára, hiszen az anyukája és édesanyám is gyakran kényezteti őt resztelt- vagy éppen rántott májjal.

Hozzávalók (2 felnőtt részére, nagyjából két étkezéshez)
  • kb. 1 kg tisztított friss csirkemáj
  • olaj
  • bors, só

A májat egy vastagfalú lábasba teszem. Bőséggel megborsozom (ha lehet frissen őrölt borsot használjunk), majd felöntöm annyi olajjal ami félig - háromnegyedig ellepi a májakat.
Lefedem és magas lángon felforralom. Amint a máj fehéredni kezd megkeverem, hogy az olajból eddig kilógó részek kerüljenek alulra. A lángot közepesre mérsékelem, és néha megkevergetve nagyjából 20 perc alatt puhára "párolom" a májat. Ekkor eltávolítom a fedőt, és oldalanként nagyjából 2-3 perc alatt szépen zsírjára pirítom az egészet.
Valójában a sütéshez ennél kevesebb idő (kb. 15 perc) is elég lenne, de mivel Emese baba is eszik belőle, nem kockáztatok, inkább jobban megsütöm.
A májat a lángról levéve újra borsozom, bőséggel sózom és még egyszer jól megkeverem. Törtkrumplival vagy krumplipürével kínálom.

A kevergetésnél figyeljünk arra, hogy a máj fránya jószág. Puffog-durrog-köpköd, igen fájdalmas sérüléseket okoz.
Én ezt az ételt csak friss csirkemájból szeretem elkészíteni. Fagyasztott májjal is próbáltam már, de soha nem lett annyira puha, omlós mint friss májból.