Ritkán kezdem azzal a bejegyzéseimet, hogy valamilyen ételt nem szeretek. Ez azért van, mert én szinte mindent szeretek. Szinte. A pulykamellet viszont ki nem állhatom. Száraz, erősen rostos, és ezért a legtöbb ételhez nem is lehet használni. Szóval hiába van a fagyasztóban, amikor valami gyorsat szeretnék, nem nyúlok hozzá, mert Emi baba nem tudja elrágcsálni.
A férjem családja viszont kifogott a pulykán. Mielőtt kirántanák egy éjszakára (de elég 3-4 óra is) fokhagymás tejbe áztatják, amitől a rostok megpuhulnak, és isten veled rágósság.
Ma ez volt az ebédünk, némi sültkrumplival körítve. Így még én is szívesen ettem, és kicsi Emese is jóízűen lakmározott velünk.
Hozzávalók
- 5-6 szelet pulykamell kiklopfolva
- kb. 2,5 dl tej
- 4-5 gerezd fokhagyma
- só, bors
- liszt, panírmorzsa, tojás a bundához
A pulykamellet felszeleteljük, szép vékonyra - ahogy azt a rántott húshoz kell - klopfoljuk. A szeleteket üvegtálba helyezzük. Azért nem műanyagba, mert a fokhagyma illata beleivódna, és csak hosszú áztatás, többszöri mosás után tűnne el.
A fokhagymát nyomóval a hússzeletekre nyomom, majd ráöntöm a tejet. Nagyjából 2,5 dl-re volt szükségem, a lényeg, hogy ellepje a húst. Éjszakára, vagy min. 3 órára lefedve a hűtőbe teszem a tálat.
Panírozás előtt a hússzeleteket lecsepegtetem, sózom, borsozom (igény szerint a bors elhagyható - a mi családunkban használunk, a férjeméknél nem). A bepanírozott húst (liszt - tojás - morzsa) forró olajban szép aranybarnára sütöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése