Hamis spagetti

Ma védőnéninél jártunk. Nem Emese volt soron, az én hat hónapos pocakomat ellenőriztük. Elég szépen elhúzódott a várakozás, így hamar rájöttem, hogy csak valami nagyon gyors ebéddel tudom kiengesztelni az én Emese kislányomat. Törtem a fejem, hogy mi legyen az, és beugrott a hamis spagetti. Az olasz ételek kedvelői és ismerői biztos felnyögnek, ha elolvassák a receptet, de istenem, én ezt a változatot is nagyon szeretem. Ráadásul ennek még története is van. A '90-es évek Erdélyében nem ismertük a tésztákat. Néha desszertnek ettünk mákos vagy diós tésztát, főételnek meg káposztás kockát - azt is sóval, borssal megszórva - de mást nem. Soha nem hallottunk a bolognai vagy éppen milánói spagettiről. A carbonarat nem is említem. Aztán átkerültünk Győrbe, ahol a menzán viszonylag hamar megismerkedtünk a bolognaival. Mivel nagyon ízlett, próbáltuk otthon elmagyarázni, hogy milyen is volt, meg miből készülhetett. Szegény anyukám a mi kesze-kusza magyarázatunk alapján ezt a változatot készítette először, de én azóta is imádom, noha semmi köze nincs az igazi bolognaihoz. Viszont 30 perc alatt elkészül, ami ma nagy előnyömre szolgált.

Hozzávalók (2-3 fő részére)

• 350 g vagdalthús (én most a Pápai Hús darált sertéshúsát használtam, az volt itthon)
• 0,5 l házi paradicsomlé
• 1 kis fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• só, bors
• jó csipet kristálycukor
• oregánó
• bazsalikom
• 400-500 g spagetti tészta
• 10-15 dkg trappista sajt lereszelve

Egy nagy lábosban vizet forralok a tésztának.
Közben a hagymát apróra szelem, és egy másik lábosban 2 ek olajon üvegesre párolom. Közben a vagdalthúst kiszabadítom a konzervdobozból és villával kicsit összenyomkodom.
Fokhagymanyomóval a hagymához préselem a fokhagymákat, keverek rajta párat és már hozzá is adom a vagdalthúst.
Magas lángon, néha megkeverve zsírjára pirítom. Ekkor jöhet a paradicsomlé, só-bors-cukor, meg a többi fűszer. Mennyiségeket nem írok, mindenki ízlés szerint ízesíthet. Egyedül a sóval kell vigyázni, hiszen a vagdalthús már amúgy is sós. Öt-hat percig főzöm, majd félrehúzom.
Közben a forrásban lévő vizet megsózom (vigyázat, erősen felpezseg tőle) és hozzáadom a tésztát. Al dentére főzöm - most éppen nem, mert Emese jobban szereti a puhára főtt tésztát, de a gyerekekért mindent, nem igaz?
A megfőtt tésztát leszűröm, visszaöntöm a főzőedénybe és egyből rákanalazom a spagetti szószt.
A sajt egy részét is hozzáadom, és 1-2 perc alatt még összerottyantom az egészet.
Tányérba merem, a tetejét még megszórom némi sajttal, és már lehet is enni.