Nálunk gyakori szokás volt a főzeléket - például a tök- vagy éppen spenótfőzeléket - bundás kenyérrel enni. A férjem már ennek hallatán is elborzadt, hiszen mi az, hogy nincs hús az ebédhez? De amikor meghallotta, hogy mi csajok (anyukám, nővérkém és jómagam) a bundás kenyeret cukrosan szeretjük szinte felakadt a szeme. Ő alapból nincs kibékülve a bundás kenyérrel, így a cukros változatra még 8 év házasság után sem tudtam rávenni, de sósan már eleszegeti. Na persze nem túl gyakran, évente mondjuk egyszer.
Ettől függetlenül remélem, hogy ti kedveteket lelitek ebben a receptben. Én nem csak főzelékhez szeretem, hanem reggelire is szívesen megeszem.
Hozzávalók (kb. 5 szelet kenyér)
- 5 szelet fehérkenyér
- 2,5 dl tej
- 2 ek kristálycukor
- 1 tojás
- olaj a sütéshez
Egy lábosban ujjnyi olajat forrósítok. A tejet egy tálba öntöm, és hozzá szórom a cukrot. Néha megkeverem, hogy gyorsabban olvadjon. Közben a kenyeret ujjnyi vastagon felszelem, és a szeleteket megfelezem. A tojást 1 ek vízzel kicsit felverem. Már készen is állok a sütéshez.
A kenyereket a tejbe mártom. Oldalanként egy-két pillanat elég is nekik. Utána jöhet a tojás, és már nincs is más hátra, mint magas hőfokon oldalanként pirosra sütni a kenyérszeleteket.
A kész kenyereket papírra szedem, és még melegen tálalom.
A sós változathoz cukor helyett a tejet és a tojást is megsózom. Nem erősen, hanem csak annyira, mint bármely más ételt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése