Szőlőlekvár

Néhány hete erdélyi rokonok jártak édesanyáméknál. Fantasztikusan finom szőlőlekvárral lepték meg őket, amihez én is azonnal kedvet kaptam. Kapóra jött, hogy a szüleim kertjében most érett be a szőlő, így gyorsan neki is veselkedtem a főzésnek. Na, nem az eredeti recept szerint (abban a szőlőszemeket meghámozták, kimagozták és hagyományosan főzték készre), hanem egy gyorsított változatot agyaltam ki. A lent megadott szőlőmennyisége már a leszemelt mennyiséget jelölik, a fürtök kb. 150 g-ot nyomtak. Az illatos Izabellát (vagy simán Izabellát) lehet Othelloval helyettesíteni.

Hozzávalók (nagyjából 8db 250g-os üveghez)

• 1100 g illatos Izabella
• 2500 g Othello
• 2db Dr. Oetker 2:1-ben Dzsemfix Extra
• 800 g cukor

A leszemelt, megmosott szőlőt a Tefal Clipso kuktámba borítottam, majd krumplinyomóval kicsit megnyomkodtam, hogy kifakadjanak a szemek. Forrástól számítva 10 percet főztem (kukta nélkül kb. 1-1,5 órával számoljunk), ami alatt a szemek teljesen szétfőttek, passzírozhatóvá váltak.
A szőlőt és a levét szitán átpasszíroztam, majd újra lemértem, hogy tudjam mennyi dzsemfixet és cukrot használjak. Mivel a szőlő finom érett volt, én a szükséges 1,1 kg cukor helyett csak 800 g-ot használtam.
A szőlő levét a Dzsemfix Extrával és a cukorral újra visszatettem főzni. Folyamatos kevergetés mellett felforraltam, majd továbbra is kevergetve 3 percet főztem.
A lekvárt előmelegített dunsztosüvegekbe mértem. A párom, erős férfikézzel jól rátekerte az üvegekre a kupakot, 5-10 percig fejre állítottuk, és már mehettek is a spájzba.

Erőteljes ízű, sötétlila-bordó lekvárom lett.
Palacsintában, de simán vajas kenyérrel is isteni.