Lasagne

Régebben nem különösebben szerettem a lasagnet. Aztán a 30. születésnapomon a férjem egy római hétvégével lepett meg. Igazi mázlisták voltunk: a mi gépünket engedték fel utolsóként a hatalmas köd és jegesedés miatt, és visszafelé mi szállhattunk le utolsóként Ferihegyen egy hatalmas hóviharnak köszönhetően. Ez nem volt meglepő, lévén január közepe.
Ami igazán meglepő volt, hogy Rómában 20 fokban sétálgattunk, és este 10-kor egy kis családi étterem teraszán vacsoráztunk a Kolosszeum árnyékában. Mai napig sem értem, hogy miért rendeltem lasagnet, de megtettem, és a rabjává váltam. Annyira fantasztikusan finom volt, hogy azóta is azt az ízt keresem. Ha olasz étteremben járunk, mindig rendelek egy adagot, de eddig csalatkoznom kellett. Elkezdtem hát itthon kísérletezni. Ez a recept egy elég jó próbálkozás, de azért be kell valljam, hogy még jócskán messze áll a római prototípustól. Nekünk azonban ízlik, és Emese baba is szívesen belapátol belőle egy adagot.

Hozzávalók (kb. 26x20-as jénai tálhoz)

• 10-11 db lasagne lap (a rétegekhez 9 lap kell, a többi tartalék a toldáshoz)
• 300 g reszelt sajt (pl. trappista)

Hústöltelék

• 1 kg darált hús
• 1 közepes fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 4 ek olaj
• 1/2 tk bazsalikom
• 1/4 tk só (ez a mi ízlésünk szerinti mennyiség )
• 1 tk oregánó
• bors
• 1 húsleveskocka
• 2,5 dl melegvíz

Paradicsomszósz

• 1100-1200 ml házi paradicsomlé (vagy éppen bolti)
• 1/2 tk só
• 3 tk cukor (nekem most ennyi kellett, mert kicsit savanykás volt a paradicsomlevem)
• 1 tk bazsalikom
• 1 tk oregánó

Besamel mártás

• 40 g vaj
• 4 ek liszt
• 750 ml tej
• 1/4 tk só
• 1/4 tk szerecsendió
• 50-60 g parmezán reszelve

Annak ellenére, hogy az egyes réteghez valókat először külön-külön meg kell főzni, valójában nem túl bonyolult ételről van szó. Előnye, hogy előre is lehet dolgozni: a hústölteléket, a paradicsomszószt, sőt még a besamelt is már egy nappal korábban el lehet készíteni. Nagyon fontos, hogy legalább egy órával a fogyasztás előtt készre süssük a lasagnet, mert különben a tésztának nem lesz ideje felszívni a paradicsomszószt és folyós marad. Mi másnaposan is nagyon szeretjük, ráadásul csak akkor lehet igazán szépen szelni.
A hústöltelékhez felaprítom a hagymát, és az olajon üvegesre párolom. Amikor már csak pillanatok vannak hátra ehhez, a fokhagymákat fokhagymanyomóval a hagymához préselem, kettőt keverek rajta, és már jöhet is a hús. Magas hőfokon, néha megkeverve megvárom, amíg a darált hús szépen kifehéredik. Ekkor fűszerezem, rádobom a leveskockát, majd felöntöm vízzel. Fedő alatt felforralom és jól összekeverem. A lángot takarékra veszem, majd úgy 25-30 perc alatt megpárolom a húst. Az idő letelte után leveszem a fedőt (amennyiben szükséges ilyenkor ízesitek még rajta) és zsírjára sütöm az egészet.
Miközben a hús párolódik, a paradicsomszósz hozzávalóit egy lábosba öntöm-szórom. Magas lángon felforralom, majd úgy 5-6 percnyi forralással besűrítem.
A besamelre is nagyjából most kerül sor. Ehhez a vajon megfuttatom a lisztet, amit egy-két percig kavargatva "pirítok". Azért csak idézőjelben, mert valójában nem hagyom megpirulni. Ekkor folytonos keverés mellett hozzáöntöm a tejet. Közepesnél kicsit erősebb lángon felforralom, majd folytonos keverés mellett bő 5 perc alatt besűrítem. Közben sózom, ízesítem. Amikor már besűrűsödött, félrehúzom és hozzáadom a parmezánt (mostanában ezt kénytelen vagyok elhagyni, mert Emese baba nem szereti az ízét - ilyenkor mehet belé egy kicsit több só).
Most kapcsolom be a sütőt, amit 200 fokra melegítek.
Elkezdem összeállítani a lasagne-t. Ehhez 4-5 evőkanálnyi paradicsomszószt simítok a tál aljába. Három lasagne lapot a szószra helyezek és kicsit lenyomkodok. Amennyiben a tál és a lapok között rés lenne, akkor a tartalék lapokból darabkákat török, és feltöltöm azokat. Jöhet a hús, majd a paradicsomszósz harmada. Erre kerül a besamel mártásból, méghozzá a harmadánál kicsit kevesebb, mert azt szeretném, hogy a tetejére jusson a legtöbb belőle. Nem feledkezek meg a reszelt sajtról sem, abból is szórok valamennyit a besamelre. Ezzel kész is az első réteg, még hátra van kettő. A legfelső réteg besamel mártás, majd reszelt sajt legyen.
A tálat egy hideg tepsire helyezem (nem szeretném, ha sütés közben kifolyna a paradicsomszósz), és úgy harminc perc alatt készre sütöm.

Marika mama olajos paprikája

Marika mama az anyósom, akit régen mindig Marika néninek szólítottam, de amióta Emese megszületett mamává avanzsált. Ő igazi magyarországi háziasszony, aki teljesen más konyhát visz, mint édesanyám. Vannak olyan fogásai, amiket imádok, és vannak olyanok, amikre még a mai napig összevont szemöldökkel nézek. De ez így normális, hiszen az erdélyi és a dunántúli konyha eléggé eltérő ízvilágot képvisel, és nem szerethetünk mindig mindent egyformán. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindegyiket ismerhetem sőt, tetszés szerint keverhetem. Így soha nem unjuk meg az ízeket, mert bárhol eszünk, mindig mást kóstolunk.
Marika mama télire eltett paprikáját különösen szeretem. Nem csak azért, mert nagyon finom, hanem mert már egy-két nappal az elkészítése után is lehet fogyasztani, ráadásul igazi zsákbamacska: sose tudhatom, hogy melyik paprika lesz csípős és melyik nem. Ez pedig igazán jó móka.

Hozzávalók

• kb. 4 kg almapaprika
• 1 liter 10%-os ecet
• 2 l víz
• 1/2 kg cukor
• 2 ek só
• 1 dl olaj
• 1/2 dkg szalicil
• 3-4 db babérlevél

Néhány dunsztosüveget jól kimosok, és 50 fokos sütőben előmelegítek.A paprika kivételével az összes hozzávalót egy tiszta lábosba öntöm és felforralom. Közben a paprikát megmosom, a szárát levágom, és villával néhány helyen megszurkálom. Ügyelek, hogy sérült paprika ne kerüljön felhasználásra.
Amikor az ecetes víz már forr beleteszem a paprikákat, és három percig forralom őket. A három perc után húscsipesszel üvegekbe teszem a paprikákat és rájuk merem a levet. Lezárva hagyom őket kihűlni. Amennyiben marad némi lé, ne öntsük ki - tegyük hűtőbe. Előfordulhat, hogy másnapra a paprikák magukba szívják a levet, amit pótolni kell. A paprikákat mindig teljesen lepje el a főzőlé, mert különben megbarnulnak.

Sóskás bárányleves

Vasárnap sóskát tettem el télire, és nem bírtam ki, hogy ne tegyek félre egy keveset egy finom leveshez. Most nem a sima sóskás változatban, hanem egy bárányhúsos levesben gondolkoztam.

Hozzávalók (2 napi adag 4 fő részére)

• kb. 300-400 g bárányhús (például levesbe való apróhús, de én most pont a bordarészét használtam)
• 2 ek 20%-os ecet
• 400 g télire eltett sóska 
• 1/2 bögre rizs (kb. 100-120g)
• 2-3 ek olaj
• só, vegeta

Első lépésként finomítok egy keveset a bárány erőteljes ízén. Ehhez egy akkora lábosban, amiben a hús elfér vizet forralok. Amikor forr beleöntök 2 ek ecetet - vigyázat, felhabzik! Ebbe teszem bele a húst, amit 2-3 percig forralok. Leszűröm, majd sós-vegetás vízben puhára főzöm. Nem kell sok víz, mert ezt úgyis elöntöm, a leveshez frisset használok.
Amikor a hús megfőtt, már nincs is más dolgom, mint elkészíteni a sóskalevest. A plusz lépés az, hogy amikor a paprikás olajat vízzel feltöltöm a sóska mellé egyből beteszem a húst is.

Sóska télire eltéve

Tegnap anyósomékkal Mária napot ünnepeltünk, méghozzá a szép időt kihasználva a kertjükben. Gyönyörű almákat, paprikát szüreteltem, na meg persze sóskát is szedtünk. A férjem segítségével sikerült gyorsan megpucolni, és már el is tettem télire. Nem túl nagy adagokban persze, mert én csak levesnek készítem, a főzelék Marika néni reszortja.

Hozzávalók

• friss sóska - tetszés szerinti mennyiség (most egy 10 literes vödröt szedtünk tele)
• 2-3 ek étolaj
• só
• szalicil

A sóskát megpucolom, ami abból áll, hogy letépem a szárát. Bő vízzel többször is átmosom, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor homok vagy sár roszog a fogunk alatt. Egy nagy lábosba olajat öntök, és beletépkedem a megmosott, lecsepegtetett sóskát. Nem baj, ha a sóska púposan áll a lábosban, mert néhány perc elkezd összeesni. A végére a hatalmasnak tűnő adagot úgy keresgélem a lábosban.
A sóskát megszórom úgy fél-egy evőkanálnyi sóval. Ezt a lépést fagyasztás esetén el is lehet hagyni, de én még akkor is használok sót, mert szerintem finomít valamennyit a sóska vad ízén.
A sóskát addig dinsztelem, amíg a víz elpárolog róla. A kész sóskát meleg, száraz üvegekbe töltöm, a tetejüket megszórom kevés szalicillel, lefedem és már készen is van.
Néhány éve már nem lehet szalicilt venni a boltban, de a gyógyszertárban még mindig beszerezhető.
Ebből a friss sóskamennyiségből mindösszesen 4 üvegecske (mustáros üveg - egyenként 300g) télire eltett sóska lesz. Ennél nagyobb adagra nincs is szükségem, hiszen egy üvegnyiből akár két napra elegendő levest is lehet főzni.
Ha valaki nem szeretne az üvegekkel pepecselni, zacskóban lefagyasztva is tartósíthatja a sóskát. Csak a 300 g-ot kell kimérni, megvárni amíg kihűl és már mehet is a fagyasztóba.

Barna kenyér

Régebben többféle kenyérrel is kísérleteztem, de aztán rátaláltam Limara pékségére, ahol annyi fantasztikusan finom kenyérrecept található, hogy inkább azokat sütögetem. Ez a barna kenyér viszont az én saját receptem. Annyira megszerettük, hogy más teljes kiőrlésű kenyérrel nem is szoktam próbálkozni. A lehetőségek tárháza így is hatalmas, hiszen a liszteket és a belevalókat is lehet variálni. Lehet furának tűnik, hogy a teljes lisztállománynak mindössze 1/3-a teljes kiőrlésű, de ezt a dietetikusom ajánlotta. Így a kenyér íze még határozottan kellemes, és egészségügyi szempontból sincs jelentős eltérés a fele-fele liszt-arányú kenyérhez képest.

Hozzávalók

• 200 g búza fehérliszt
• 200 g világos vagy fehér rozsliszt
• 200 g teljes kiőrlésű liszt (most graham lisztet használtam, de bármilyen más is jó)
• 15 g friss élesztő v. 7 g porélesztő
• 1 ek só
• 1 tk cukor
• 2 ek burgonyapehely
• 1 csipet aszkorbinsav
• 2-3 marék tetszés szerinti mag: len-, napraforgó-, tök- vagy éppen szezámmag
• 310 ml langyos víz
• 75 ml étolaj
• kevés olaj és fehérliszt a forma kikenéséhez

Kimérem a száraz hozzávalókat, és cukor kivételével jól összekeverem. A kenyérsütő gép táljába morzsolom az élesztőt, rászórom a cukrot és hozzáöntöm a langyos vizet. Kicsit hagyom, hadd fusson fel az élesztő. Amikor ez megtörténik a tál egyik sarkába öntöm az olajat, és egyből rászórom a száraz hozzávalókat. Elindítom a gépet, és bedagasztatom a kenyeret - közben azért ránézek, hiszen a víz mennyisége nem szentírás. Egy viszonylag kemény, ugyanakkor kicsit ragadós tésztát kell kapnunk. Nem azt mondom, hogy ragadjon a kezünkhöz, de amikor hozzáérek mindig azt hiszem, hogy na ez most ragadni fog, de aztán mégse.
Amikor a gép elkészül a dagasztással kézzel jól átgyúrom a tésztámat, és konyharuhával letakarva, langyos helyen hagyom duplájára kelni.
Barna kenyérből soha nem sütök cipót. Jobban szeretem a formakenyeret, ezért vékonyan kiolajozom és kilisztezem a király formámat. A duplájára kelt tésztát még egyszer jól átgyúrom, és királyforma hosszúságú hengerré formázom. Éles késsel bevagdosom, és a formába teszem. Nagyjából 20 percig tovább kelesztem, közben a sütőt 200 fokra melegítem.
A kenyerem a sütő középső rácsára csúsztatom, és 10 percig 200 fokon sütöm. Ekkor a hőmérsékletet visszaveszem 180 fokra, és további 35-40 perc alatt készre sütöm a kenyeret. Az én sütőmben a kenyérke teteje elég hamar pirulni kezd, ezért nagyjából a hőfok visszaállításával egy időben alufóliával letakarom, nehogy megégjen.
A kenyér akkor van kész, ha a formából kiborítva az alja kopogtatásra szépen kong. Amennyiben ez nem történik meg, nem esek kétségbe. Visszateszem a formába, és még sütöm néhány percig.

Gyöngyi néni dinsztelt krumplija

Gyöngyi néni a nagynéném. Egy a sok közül, hiszen édesapámék heten voltak testvérek, így kedvemre válogathatok a nagynénik és nagybácsik között. Ezt a köretet még csak nála kóstoltam, és mondhatni belopta magát a szívembe. Nem csak azért mert finom, hanem mert ez az egyedüli burgonyás köret, amit másnaposan, felmelegítve, vagy éppen hideg krumpliból elkészítve is szívesen fogyasztok. Elkészítése egyszerű, az íze pedig nagyszerű.

Hozzávalók

• 5-7 db közepes vagy annál kicsit nagyobb burgonya
• 1 kis fej vöröshagyma
• 4 ek étolaj
• 1 bő tk só
• 1 tk pirospaprika

A krumplit megfőzöm. Nem kell agyonfőzni, hiszen akkor nem lehet lereszelni, de legyen megfőve.
A hagymát egészen apróra felvágom, az olajhoz adom, és üvegesre párolom. A hagymás olajhoz adom sót és a pirospaprikát is, majd egyből félrehúzom. Közben a megfőtt krumplit megpucolom, és a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelem. A lereszelt krumplit a hagymához adom, majd közepes lángon határozott mozdulatokkal az egészet összekeverem. Az a lényeg, hogy a paprikás olaj mindenhol bevonja a burgonyát.

Citromos báránycomb

 

Már többször is említettem, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyunk. A férjem és az én szüleim is kertészkednek, fantasztikusan finom zöldségeket és gyümölcsöket termelnek. Ezen kívül az anyukák lelkes háziasszonyként befőznek, tartósítanak, savanyítanak - így nekem az ősz közeledtével nincs más dolgom, mint helyet csinálni a fagyasztóban és a spájzban. Ennek a helycsinálásnak az eredménye a hétvégi báránysült is. Alighanem többen meglepődnek majd azon, hogy nem használok rozmaringot a bárányhoz. Ennek nem csak az az oka, hogy éppen nem volt itthon, hanem az is, hogy nem szeretem az ízét. Így függetlenül attól, hogy mennyire illik a rozmaring a bárányhoz, én soha nem használok hozzá.

Hozzávalók

• 1 szép, konyhakész báránycomb (kb. 1,5 kg)
• 1 citrom
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 3-4 ek. olaj
• só, bors

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Egy akkora tepsibe, amelyikben a comb kényelmesen elfér 2 evőkanálnyi olajat loccsantok és félreteszem.
Közben egy méretes serpenyőt magas lángon felforrósítok. A húst megmosom, megszárogatom. Éles késsel mindkét oldalon bevagdosom. Bőséggel sózom, borsozom. Egy kis olajat kenek a hús mindkét oldalára, majd a forró serpenyőben szépen megkapatom a combot. Ehhez nem kell több, mint 2-2 perc oldalanként.
Közben a citromot felszelem, és a fél centis karikákat a tepsibe szórom. A hagymának csak a külső héját távolítom el, míg a fokhagyma gerezdeket egyáltalán nem pucolom meg. Ezek is mehetnek a tepsibe.
Az előpirított báránycombot a tepsibe helyezem, kevés olajat locsolok a tetejére, és bő 2 dl vizet öntök még hozzá. Lefóliázom, és mehet is a sütő középső rácsára.
Amint a hús forrni kezd a sütőben, visszaveszem a hőfokot 180 fokra. Másfél óra sütés után megfordítom a combot, és továbbra is fólia alatt még jó órát sütöm a bárányt.
Ekkor maximumra állítom a sütőt - ez nálam 250 fok - és fólia nélkül 10-10 perc alatt szép pirosra sütöm a comb mindkét oldalát.
A kész sültet rácsra helyezem, és fólia alatt jó fél órát pihentetem.
Melegen joghurtos salátával, hidegen Gyöngyi néni dinsztelt krumplijával fogyasztottuk. Mindenhogy ízlett.

Bundás kenyér

Nálunk gyakori szokás volt a főzeléket - például a tök- vagy éppen spenótfőzeléket - bundás kenyérrel enni. A férjem már ennek hallatán is elborzadt, hiszen mi az, hogy nincs hús az ebédhez? De amikor meghallotta, hogy mi csajok (anyukám, nővérkém és jómagam) a bundás kenyeret cukrosan szeretjük szinte felakadt a szeme. Ő alapból nincs kibékülve a bundás kenyérrel, így a cukros változatra még 8 év házasság után sem tudtam rávenni, de sósan már eleszegeti. Na persze nem túl gyakran, évente mondjuk egyszer.
Ettől függetlenül remélem, hogy ti kedveteket lelitek ebben a receptben. Én nem csak főzelékhez szeretem, hanem reggelire is szívesen megeszem.

Hozzávalók (kb. 5 szelet kenyér)

• 5 szelet fehérkenyér
• 2,5 dl tej
• 2 ek kristálycukor
• 1 tojás
• olaj a sütéshez

Egy lábosban ujjnyi olajat forrósítok. A tejet egy tálba öntöm, és hozzá szórom a cukrot. Néha megkeverem, hogy gyorsabban olvadjon. Közben a kenyeret ujjnyi vastagon felszelem, és a szeleteket megfelezem. A tojást 1 ek vízzel kicsit felverem. Már készen is állok a sütéshez.
A kenyereket a tejbe mártom. Oldalanként egy-két pillanat elég is nekik. Utána jöhet a tojás, és már nincs is más hátra, mint magas hőfokon oldalanként pirosra sütni a kenyérszeleteket.
A kész kenyereket papírra szedem, és még melegen tálalom.

A sós változathoz cukor helyett a tejet és a tojást is megsózom. Nem erősen, hanem csak annyira, mint bármely más ételt.

Sült paprika

 

Ehhez az ételhez nem tartozik történet. Nem is kell hozzá, mert ha megkóstoljuk, a paprika önmagáért beszél. Számomra ez a non plusz ultra sali, amit bármikor - bármihez megennék. Elkészítése kicsit macerás, de egyszerre nagyobb adagot kell készíteni, és úgy már igazán megéri foglalkozni vele.

Hozzávalók

• 6 db húsos paprika (lehet kápia, kaliforniai, vagy egyszerű tv - a lényeg, hogy jó kemény, és húsos legyen)
• 2 dl hideg víz
• 1 ek cukor (bő evőkanál)
• jó csipet só
• 1-1,5 tk 20%-os ecet
• 1 tk olaj

A paprikákat a padlizsánhoz hasonlóan megsütjük. A különbség csak annyi, hogy kevesebb idő alatt elkészülnek, lévén sokkal kisebbek a padlizsánnál.

A megsült paprikákat csapvíz alatt megpucoljuk, majd tálban hűlni hagyjuk.

 

Az öntet hozzávalóit jól összekeverjük, majd a paprikákra öntjük. A paprikákat néhány helyen késsel megszurkáljuk, így a salátalé az egészet jól át tudja járni. Nagyjából fél óra múlva megforgatjuk a paprikákat, hogy biztos mindenhol kerüljön rájuk öntet.
Hűtő hidegen a legfinomabb, de én már langyosan is neki szoktam esni.
Az öntet hozzávalóinál megadott mennyiség nem törvényszerű. Mi így szeretjük, de érdemes megkóstolni, és tetszés szerint alakítani.

Tipp: ahogy már az elején írtam, érdemes nagyobb mennyiségű paprikát lesütni, majd megpucolva - lehűtve bezacskózni, és lefagyasztani.
Amikor megkívánjuk a sült paprikát, csak kikapjuk a fagyasztóból, kiengedjük, ráöntjük az öntetet, és máris lehet fogyasztani.

Kalácsfelfújt

A héten valamelyik nap terhesgondozóban majd orvosnál jártam. Az idő, noha korán reggel nekiindultam hamar elrepült, és az ebéd még sehol nem volt. Szerencsére édesanyám megpakolt finom karfiollevessel, így már csak a másodikkal kellett foglalkoznom. Húst nem akartam, főzelék előző nap volt, így egy kis édes finomságban gondolkoztam. A kenyérpudingot vettem alapul, de kenyér helyett a reggeliből megmaradt kalácsot használtam fel.

Hozzávalók (nagyjából 3 fő részére)

• kb. 200 g selyemkalács (vagy bármilyen kalács)
• kb. 6-7 dkg vaj
• 2 dl tej
• 2 dl tejszín
• 2 egész tojás
• vaníliás cukor
• 4 ek kristálycukor
• mazsola vagy más aszalt gyümölcs (elhagyható)

Öntet

• 150-200 g fagyasztott eper, szeder, málna - kinek mi tetszik, vagy éppen mi van otthon
• 2-3 ek cukor

A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A legkisebb (14-15 cm átmérőjű) jénai tálamat kivajazom. Egy mérőkancsóba öntöm a tejet, tejszínt, a tojásokat valamint a cukrokat. Az egészet simára keverem, és félreteszem.
A kalácsot ujjnyi szeletekre szelem (most 9-10 szelet lett), és vékonyan megkenem vajjal. Rétegesen a jénaiba helyezem a szeleteket, 3-3 szeletet egy sorba, majd mindegyik sor tetejére öntök egy keveset a tejes keverékből. Az utolsó sorra ráöntöm a megmaradt tejet (ez nagyjából a fele az egész mennyiségnek) és ujjbegynyi vajdarabokat vagdosok a jövendő felfújtam tetejére.
A jénait egy hideg tepsibe helyezem (ha esetleg kifolyik a tej sütés közben), majd 30 perc alatt szép aranyszínűre sütöm.
Mi Emesével melegen ettük, a későn érkező férjem pedig hidegen, de úgy is nagyon finom volt.
Ha vendégség végi desszertnek készítem, akkor hidegen tálalom - meleg gyümölcsöntettel.
Ehhez a gyümölcsöt és a cukrot felforralom, és közepes lángon, néha megkevergetve kicsit besűrítem. Hangulattól függően vagy összeturmixolom a gyümölcsöket, vagy nem. Turmixolás esetén azonban a magok is leszűröm, mert csak akkor lesz igazán selymes, krémes az öntet.

Fokhagymás tejbe áztatott pulykamell

Ritkán kezdem azzal a bejegyzéseimet, hogy valamilyen ételt nem szeretek. Ez azért van, mert én szinte mindent szeretek. Szinte. A pulykamellet viszont ki nem állhatom. Száraz, erősen rostos, és ezért a legtöbb ételhez nem is lehet használni. Szóval hiába van a fagyasztóban, amikor valami gyorsat szeretnék, nem nyúlok hozzá, mert Emi baba nem tudja elrágcsálni.
A férjem családja viszont kifogott a pulykán. Mielőtt kirántanák egy éjszakára (de elég 3-4 óra is) fokhagymás tejbe áztatják, amitől a rostok megpuhulnak, és isten veled rágósság.
Ma ez volt az ebédünk, némi sültkrumplival körítve. Így még én is szívesen ettem, és kicsi Emese is jóízűen lakmározott velünk.

Hozzávalók

• 5-6 szelet pulykamell kiklopfolva
• kb. 2,5 dl tej
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors
• liszt, panírmorzsa, tojás a bundához

A pulykamellet felszeleteljük, szép vékonyra - ahogy azt a rántott húshoz kell - klopfoljuk. A szeleteket üvegtálba helyezzük. Azért nem műanyagba, mert a fokhagyma illata beleivódna, és csak hosszú áztatás, többszöri mosás után tűnne el.
A fokhagymát nyomóval a hússzeletekre nyomom, majd ráöntöm a tejet. Nagyjából 2,5 dl-re volt szükségem, a lényeg, hogy ellepje a húst. Éjszakára, vagy min. 3 órára lefedve a hűtőbe teszem a tálat.
Panírozás előtt a hússzeleteket lecsepegtetem, sózom, borsozom (igény szerint a bors elhagyható - a mi családunkban használunk, a férjeméknél nem). A bepanírozott húst (liszt - tojás - morzsa) forró olajban szép aranybarnára sütöm.