Nem titok, hogy a '80-as évek Romániájában nem dúskáltunk a finomságokban. Gondolok itt az édességekre, déli gyümölcsökre. Na jó, nem csak ezekre, hiszen jegyrendszer lévén, órákig álltunk sorba kenyérért, tejért, húsért, és minden másért is. Ettől függetlenül a szüleim valahogy mindig megoldották, hogy friss étel, sőt mi több édesség is kerüljön az asztalra. Az egyik nagy kedvencem a papanas, ez a tehéntúrós finomság volt. Túrót ugyanis meglehetősen könnyen kaptunk a kolozsvári piac kofáinál.
Amikor a neten körbenéztem, hogy miként írjak magát a szót, nem átallottam meglesni az ott talált recepteket is. Volt, amelyik sült túrógombócként, vagy éppen túrófánkként hirdette. Mindegyik receptben szerepelt a szódabikarbóna. Biztos azok is finomak, de én anyukám papanasát szeretem, amelyiknek az ízét a mai napig a nyelvemen érzem. Jöjjön tehát az ő receptje.
Hozzávalók (kb. 13 db-hoz)
- 500 g tehéntúró
- 1 egész tojás
- 2 ek. kristálycukor
- 2 ek. búzadara
- 2 ek. finomliszt
- 1 nagy citrom reszelt héja
- csipet só
- liszt és 1 egész tojás a panírozáshoz
- olaj a sütéshez
A tehéntúrót tálba borítom, villával kicsit áttöröm. Hozzáadok egy egész tojást és a többi hozzávalót. Fakanállal elkeverem. Könnyen gombócolható "tésztát" kell kapni.
Egy nagy lábosban olajat melegítek. Annyi kell, hogy szinte teljesen ellepje majd a papanasokat. A tésztából nagyjából egyforma darabokat szakítok, gombóccá formálom, majd a két tenyerem között kicsit ellapogatom, hogy lapos tojásformát kapjak. Lisztbe, majd felvert tojásba forgatom őket, és mehetnek is a forró olajba. Ne suvasszuk egyszerre az összes papanast az olajba (kivéve természetesen, ha kifőzdei méretű lábast használunk). Nem nőnek meg annyira, mint a fánk, de azért szépen "megemberesednek". Amikor a papanasok egyik oldala már megpirult, villával megfordítom és készre sütöm.
Lapáttal tányérra szedem, majd azon forrón, lekvárral leöntve (pl. sárgabarack, szőlő, ribizli) fogyasztjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése