Június 1-e Tünde névnap. Tudta ezt a férjem, a szüleim, a nővéremék, anyósomék sőt, még a sógoromék is. Csak én, az egyedüli Tündi a családban élt abban a tévhitben, hogy Tünde névnap 2-án van. Ugyan miért is kéne tudjam 34 Tündiként eltöltött év után, hogy mikor van a névnapom?
Be is szerveztem holnapra a családot egy kis délutáni nasira, mondván, hogy a napján köszöntsék az ünnepeltet. Aztán amikor ma reggel anyukámék minden ellenkezésem dacára megköszöntöttek, leesett a tantusz, hogy bizony én tévedésben vagyok. Gyorsan át is szerveztem a "bulit" és nekiálltam összedobni valamit délutánra.
Az olajbogyó krémet a nővéreméknél ettem először, és nagyon ízlett. A testvérem változata nem volt ennyire krémes-pépes, embere válogatja, hogy ki milyen állagot szeret.
Hozzávalók (egy kisebb tálkához)
- 160 g magozott fekete vagy zöld olajbogyó (én most feketét használtam)
- pici só
- bors ízlés szerint
- 1 gerezd fokhagyma
- 2-3 evőkanál olivaolaj
Az olajbogyót lecsepegtetem, majd a késes turmixba öntöm. Belezúzom a fokhagymát, borsózom, hozzálöttyintem az olajat és beizzítom a turmixot.
Egy-két perc "kemény" munka után már szép krémes állagú a krémem. Ekkor kóstolom meg, hogy kell-e sózni, hiszen az olajbogyó már önmagában is elég sós. Amennyiben szükséges jöhet még egy kis bors vagy olivaolaj is.
Tálkába kanalazom a krémet, és tálalásig a hűtőben pihentetem (de csak azért, mert szerintem hidegen finomabb - nem kötelező, azonnal is lehet tálalni.)
Pirított vagy finom puha bagettel, kenyérrel kínálom. Önmagában is nagyon finom, de én most sonkaválogatással körítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése