Fehér kenyér

Már idejét sem tudom, mióta sütök kenyeret. Kezdetben úgy készítettem, ahogy édesanyámtól tanultam: liszt, só, élesztő, víz. Aztán az egyik németországi kolléganőmtől kaptam egy fantasztikus süteményes-könyvet, amiben nagyszerű kenyérreceptek vannak. Akkor olvastam először a liszt dúsításáról, a morzsálódás csökkentéséről. Arról, hogyan lehet fényes, ropogós vagy éppen lágy egy kenyér héja. Voltak próbálkozásaim, de az igazi áttörést Limarának köszönhetem. Rátaláltam a blogjára, és csak úgy faltam a sorokat. Addig is finom kenyereket produkáltam, de valami mindig más volt, mint ahogy akartam. Túl kalácsszerű volt az íze, vagy túl kemény, vastag volt a héja, vagy éppen túlságosan morzsás volt az állaga. A sok ismeretből végül a következő kenyeret gyúrtam, mindnyájunk nagy megelégedésére.
Ettől függetlenül kis családom nem tartozik a nagy kenyérevők közé. Egy vekni akár 3-4 napig is kitart nálunk, és ez befolyásolja azt is, hogy éppen milyen kenyeret sütök. Amikor tudom, hogy vendégek jönnek, és a kenyér nagy része elfogy, akkor a kenyérlisztet fehér tönkölyliszttel keverem. Ilyenkor a kenyér gyönyörűségesen fehér, bélzete puha, levegős. Viszont a harmadik nap környékén én már száraznak érzem, akár házi, akár nem.
Amikor "csak" magunknak sütök, a kenyérlisztet világos rozsliszttel keverem. A kenyerünk kicsit sötétebb (barnás) árnyalatú, bélzete tömör, íze kicsit karakteresebb, de mi nagyon szeretjük. A rozs magas vízmegkötő képességének köszönhetően, pedig hosszan friss marad.

Hozzávalók (1 kb. 1 kg-os veknihez)

• 500 g búza kenyérliszt
• 250 g világos rozsliszt vagy fehér tönkölyliszt
• 2 ek. sikér vagy burgonyapehely vagy tejpor
• 2 csapott tk. só
• 1 csipet aszkorbinsav (elhagyható)
• 380 - 400 ml langyos víz (kezdjük a kevesebbel)
• 20 g élesztő
• 1 tk. cukor
• 2 ek. olaj

A kenyérsütőgép üstjébe öntöm a langyos vizet, cukrot és az élesztőt. Néhány percig állni hagyom, amíg az élesztő mozgolódni nem kezd. Közben a száraz hozzávalókat tálba mérem, és jól összekeverem. Az élesztős vízre öntöm az olajat, majd rászórom a száraz hozzávalókat. Nem túl lágy tésztát dagasztatok a géppel. Legyen szép sima, fényes, "üssön" vissza ha megnyomkodjuk.
A kész tésztát tálba borítom, gyors mozdulatokkal átgyúrom. Gombóccá formálom, tetejét késsel bevagdosom. Így könnyebben, gyorsabban kel. A tál alját - oldalát vékonyan kikenem olajjal, abba helyezem a kenyértésztát. Konyharuhával leborítom, és langyos helyen duplájára kelesztem. Ez kb. 35-40 percet jelent.

Közben egy tepsire sütőpapírt helyezek.
A megkelt tésztát munkalapon átgyúrom, gombócolom és abból vekni formájúra alakítom. Éles késsel három helyen bevagdosom, és a sütőpapíros tepsire helyezem.
Egy azonos méretű tepsit vagy tálat, ami éppen van, belülről hideg vízzel lespriccelek, és azzal borítom le a kenyeret. Így biztosan nem szárad ki a teteje, de arra mindenképpen figyeljünk, hogy legyen elég hely a keléshez.

A sütőt 210 fokra melegítem, majd nagyjából 30-40 perc után mehet is a kenyér a sütőbe - ott is az alsó rácsra. Mielőtt azonban ez megtörténne, egy kis lábosban vizet teszek a sütő aljába (vagy egy pohárnyit beloccsantok, ha bent hagyom az alsó sütőlapot). Ez a gőz segít majd, hogy a kenyérkénk jobban nőjön, héja fényesebb, ropogósabb legyen.
Nagyjából 50-55 perc alatt készre sütöm a kenyeret. Amennyiben túlságosan pirulna, ne ijedjünk meg, borítsunk rá egy réteg fóliát, és úgy süssük tovább. Az utolsó 5 percre azonban mindenképpen vegyük le, hogy egy kicsit megvastagodjon a kenyerünk héja.
A kenyér akkor van kész, ha az alját megkopogtatva kongó hangot hallunk.
Amint a kenyeret kiveszem a sütőből kenőecset segítségével gyorsan átkenem némi hideg vízzel. Ettől majd gyönyörűen kicserepesedik.