Kókuszos zabkeksz vörösáfonyával

 

Néhány éve én is  a tejallergiások és inzulinrezisztensek csoportját erősítem. Ez nem nagy öröm, hiszen folyamatosan figyelnem kell az ételek összetevőit, számolgatnom a szénhidrátot. És sajnos nem egyszerű tejmentes, de ugyanakkor alacsony szénhidrát tartalmú nasikat találni a piacon. Mert hát szénhidrát ide, tej oda, a nasikról én lemondani nem tudok. 

Folyamatosan kísérletezek, próbálkozok a szám íze szerinti finomságokat kitalálni, ez a kókuszos keksz is ennek az eredménye. 

Hozzávalók (15 db kb. 25 grammos kekszhez)

• 13 dkg kamut liszt (teljes kiörlésűvel helyettesíthető)
• 7 dkg zabpehely
• 50 g kókuszreszelék
• nagy csipet só
• 15 dkg Ráma laktózmentes sütőmargarin (ez garantáltan tejmentes is)
• 30 g Dr. Oetker Creme Vega (Alpro natúr kókuszjoghurt is tökéletes)
• 7 g Süssina folyékony édesítőszer
• késhegynyi sütőpor
• 50 g aszalt vörösáfonya

A sütőt légkeverésen 185 fokra melegítem. 

Két tepsit sütőpapírral bélelek.

A margarint mikróban megolvasztom, és pár percet hűlni hagyom.

Közben a száraz hozzávalókat egy nagyobb tálban összekeverem, majd ehhez öntöm a megolvasztott margarint és a Creme Vegat

Fakanállal vagy kézzel (attól függ milyen a margarin hőmérséklete) összekeverem, hogy egy puha, de összeálló keksz masszátkapjak.

A tésztából nedves kézzel diónyi golyókat formázok, amiket még a tepsibe helyezés előtt a tenyereim között ellapítok. 

Egymástól pár centiméterre kerülnek a tepsibe, néha még ott is lapítok rajtuk egyet.

Nagyjából 12-15 perc alatt sülnek készre, de rajtuk tartom a szemem, nehogy megégjenek.

Én úgy szeretem, ha a szélük szépen megpirul, mert akkor a legomlósabb a keksz.

Nagyjából 5-10 percig még a tepsiben parkolnak, csak utána kerülnek a rácsra hűlni, mert melegen bizony könnyen törnek.

A tápértékek kiszámításában a Yazio-t hívtam segítségül.

Kókuszos tejberizs házi eperlekvárral - Tejmentes

Ehhez a bejegyzéshez nem készült fénykép. Ez azért van, mert nem terveztem bármit is írni hiszen már több, mint 10 éve nem rögzítettem receptet a blogra. Ennek az oka sokrétű, de leginkább a munka, a munka, a munka, a hiányzó idő, türelem a fő indok. Miért most és miért ezt a receptet?

A héten névnapi finomságokat vittem az irodába, és Evi kolléganőm elkérte A mi sajttortánk receptjét. A linket átküldve észrevettem, hogy változtatnom kell az alaphoz használt Győri Édes Zabkeksz mennyiségén. Ha már beléptem, akkor egy-két másik receptbe is bekerültek az elmúlt évek tapasztalatai, és kedvet kaptam újat is leírni.

A recept tej-, glutén-, tojás-, szója és déligyümölcs mentes. Miért? Mert ez is a kollégáknak készült, és sajnos ennyiféle érzékenységgel küzdünk.

Hozzávalók tejberizs (nagy adag, kb 10 darab 2 decis üveghez)

• 300 g rizs
• 1 liter kókusztej (én Alpro cukormenteset használtam)
• 2 dl víz
• 200 g cukor 
• RAMA Crema növényi habkrém, 31% zsírtartalom

Eperlekvár

• 400 g eper
• 1 dl édes fehér-, vagy rozébor
• 5-6 g pektin
• 100 g cukor
• 1 zacskó Dr. Oetker habfixáló (10g)

A kókusztejet és a vizet összekeverem a rizzsel, és mérsékelt lángon felforralom. Amint felforrt, takarékon, gyakori kevergetés mellett puhára főzöm. Amennyiben szükséges, némi kókusztejjel pótolom a folyadékot, hogy egy finom, puha, krémes rizset kapjak. 

Ehhez adom a cukrot, amivel a tűzről azonnal levéve elkeverem. A kész rizset tálas turmixba merem, majd a robotgéppel addig keverem amíg kihül.

Közben az epret tessék-lássék turmixolom, nem baj, ha marad benne néhány eperdarab is, és ráöntöm a cukorral elkevert pektint majd a bort.

Az egészet felforralom, és 1-2 percig kevergetve főzöm, majd lehűtöm. 

Amire a tejberizs kihűl, a hideg RAMA Cremat kemény habbá verem (ha nem verődne fel adok hozzá egy zacskó habfixálót), majd óvatosan a rizshez keverem.

Kókuszos, krémes finomságot kapok, amit a kihűlt eperlekvárral rétegezve kis üvegekbe merek.

Hidegre hűtve tálalom.

Amennyiben cifrázni akarom, és nincs déli gyümölcs érzékenység kerül bele egy nagy, kezeletlen citrom reszelt héja.

Ha a szója sem gond, akkor a kókusztej egy részét (kb. 4 dl) Alpro Barista kókuszitalra cserélem. Ez sokkal intenzívebb kókusz ízt ad a tejberizsnek.

Rakott karfiol

Nem először állok neki ennek a receptnek. Túl sok mindent szeretnék írni hozzá-róla, és ez teljesen összezavarja a gondolataimat. Olyan ez, mint amikor a "sok bába között elvész a gyerek". Nálam a sok-sok gondolat között, elvész az ihlet. Így végül arra jutottam, hogy nem írok körítést, csak annyit, hogy érdemes ezt a fogást is kipróbálni, mert finom. És mert két napig is nyugodtan ehetjük, mert minél jobban összeérnek az ízek, annál jobb. És mert ha a tejfölt joghurttal helyettesítjük még diétás fogásnak is tökéletes. Cifrázzam még? Inkább nem teszem, hanem nekiveselkedek a receptnek.

Hozzávaló (4 bőséges adaghoz)

• 80 dkg darált disznóhús
• 3-4 ek. olaj
• só, bors ízlés szerint
• 1 húsleveskocka
• 1 tk. morzsolt majoránna
• 2 bőséges csipet oregánó
• 2,5 dl víz
• 1,2 kg karfiolrózsa
• 450 g tejföl + 2 doboz natúr joghurt (de használhatunk csak tejfölt is, de én így jobban szeretem, mert hígabb lesz, könnyebb vele dolgozni.)
• 10 dkg reszelt sajt (vagy 5-6 szelet sajt)
• 4 ek. zsemlemorzsa
• további 4-5 ek. étolaj

A 3-4 evőkanálnyi olajat egy lábosban öntöm. Amikor már jó meleg, hozzáadom a darált húst, és néha megkeverve fehéredésig "pirítom". Ekkor jöhetnek a fűszerek (a sóval bánjunk óvatosan, mert a leveskocka is sósít - inkább sózzunk utána), és a 2,5 dl meleg víz. Az egészet jól összekeverem, és fedő alatt magas lángon felforralom. Amikor már forr, kicsit visszaveszem a lángot és jó 30 percig párolom a húst. Az idő letelte után leveszem a fedőt, és zsírjára sütöm a húst, ami nagyjából további 20 percet jelent. Ha nem lennének a kicsik valószínű kevesebb idővel is beérném, de így jó puhára párolom a húst, hogy ők is gond nélkül meg tudják enni.

Miközben a darált hús rotyog egy mély lábosba vizet öntök. Bőséggel megsózom, és forrni teszem. Amikor már lobogva forr jöhet a karfiol, amit puhára főzök. Nem al dentére, hanem puhára. Én nem vagyok híve a "harsogjon a fogunk alatt a zöldségnek", de aki úgy szereti, főzze ropogósra.

Előveszek egy mély jénai tálat. Kevés olajat löttyintek az aljába, és jöhet a puhára főt karfiol fele. Villával finoman megnyomkodom. Nem pépesítem teljesen össze, csak arra törekszek, hogy nagyjából egyforma magasan legyen a karfiol a tálban. Erre szórok két evőkanál zsemlemorzsát, majd jöhet a joghurttal elkevert tejföl kicsivel kevesebb, mint fele. Most jöhet a puha darált hús, a maradék karfiol - villával ezt a réteget is kissé megnyomkodom, és 2 evőkanál morzsa. Erre további 4-5 evőkanálnyi olajat locsolok, mert csakúgy, mint a rakott krumpli, ez a fogás is úgy finom, ha nem száraz. Következik a reszelt sajt vagy a sajtszeletek, attól függ mit használunk, és erre kerül a tejföl.

Szépen elsimítom, és mehet is a hideg sütőbe. 200 fokra állítom, és addig sütöm, amíg a teteje pirulni nem kezd. 

Amikor nem jénait, hanem tepsit vagy fül nélküli lábost használok, akkor 200 fokra előmelegített sütőbe kerül az összekészített ételem. De a jénait nem szívesen teszem forró sütőbe, mert mindig attól félek, hogy elreped a tálam. 

Almás-mákos csiga

Nem vagyok egyszerű helyzetben, amikor sütni szeretnék. Mert hát nem mindig süthetem azt, amit én kívánok, hanem a családra is tekintettel kell lennem. Ezért elég gyakran felteszem az ominózus, mit süssek ma kérdést. Csenge, a kicsi egy évesem vigyorogva néz rám, de tőle alapból nem is várok választ, hiszen még nem beszél. Emese, az én tündéri majd háromévesem hosszú gondolkozás után kiböki: egy valamit. Na de mit? - kérdem én. Hát egy valamit, jön a válasz. Reménykedve fordulok a férjemhez, habár már előre tudom, hogy felesleges a kérdés, mert úgyis "mákosat" lesz a válasz. Legutóbb viszont nagyon készült az én Petikém. Még a receptet is kikereste nekem az interneten, habár azt nem szeretném tudni, hogy mit keresett ő a Dívány oldalon. (Remélem nekem valami meglepetést).

A recept itt megtalálható:
http://divany.hu/alapkonyha/2014/10/24/penteki_suti_almas-makos_csiga/

Picikét természetesen módosítottam rajta, mert én az erőteljesebb ízeket jobban kedvelem, de tényleg csak picikét. Illetve a tetejét nem rumos-cukorral, hanem csak víz-cukor-vanília keverékkel fényesítettem, mert hát a gyerekek is ettek a csigákból. (Valójában nem szeretem a rum ízét, de ez maradjon az én titkom.)

Hozzávalók tészta

• 200 g túró (villával áttörve)
• 6 evőkanál tej
• 1 tojás
• 1/2 dl étolaj
• 100 g cukor
• 1 vaníliás cukor
• csipet só
• 400 g liszt
• 1 sütőpor 

Hozzávalók töltelék

• 6 szép alma
• 50 g cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 2,5 dl víz
• 70 g puha vaj
• 2 evőkanál méz
• 1 tojás

Az almás-mákos töltelékkel kezdek, mert annak hűlnie kell. Ehhez az almákat megpucolom, negyedelem, kicsumázom. Az almagerezdeket keresztben vékony szeletekre vágom.

A vizet a cukorral, a fele reszelt citromhéjjal és a fahéjjal felforralom. Amikor már forr hozzáadom a felszeletelt almát, és bő két perc alatt (egy-két keverés nem árt neki) megpárolom. A megpuhult almát leszűröm, a vízből 1,5 dl-t felfogok. Ebben a vízben főzöm fel a mákot. Nem baj, ha kicsit sűrűbbre forraljuk, mert amúgy is nagyon puha lesz a töltelékünk.

A felforralt mákot is hűlni teszem. 

A sütőt 200 fokra melegítem, a használni kívánt két tepsimbe sütőpapírt helyezek.

Elkezdem összegyúrni a tésztát, amihez először is villával áttöröm a túrót. Ehhez keverem a tejet, tojást, cukrot, vaníliás cukrot és az olajat. A lisztet összekeverem a csipet sóval és a sütőporral, majd a túrós keverékhez öntöm. Egynemű tésztát gyúrok, ami már használható is.

Ekkora már a mákunk is kihűlt. Hozzákeverem a puha vajat, a mézet, az egy tojást, és a megmaradt fél citrom reszelt héját. 

A tésztát lisztezett deszkán vékony (kb. 35x40cm) lappá nyújtom. Rákenem a mákos keveréket. Erre rakom a puha, kihűlt almaszeleteket. A tésztát, mint a rétest szorosan feltekerem, és éles késsel bő centis csigákra vágom. 

A tepsikbe ügyeskedem őket, és egyáltalán nem esek kétségbe, ha a puha töltelék miatt kézzel itt-ott rá kell segítenem a csiga formára. 

A forró sütőben 12-15 perc alatt készre sütöm.

Közben 2 evőkanál porcukrot 2-3 evőkanál vízzel és egy löket vaníliaaromával elkeverek. A sütőből kivett, még forró csigákat ezzel a kencével gyorsan átfényezem. Ehhez kenőecsetet használok. 

Ennek a csigának a nagy előnye, hogy nem szárad ki. Másnap is finom, omlós lesz - már, ha marad belőle.

Székely omlós

Ha valaki megkérdezi, hogy melyik a kedvenc süteményem, nem tudok egyértelmű választ adni. Én minden süteményt szeretek, de egyértelműen messze a diós süteményekért rajongok a legjobban. Nem meglepő tehát, hogy diéta ide vagy oda, a 35. születésnapomon egy diós finomsággal (meg egy sajtos, meg egy sajtkrémes, meg egy csokis-kókuszos, meg egy epres-vaníliás - de ez már más lapra tartozik) kényeztettem magam.
A receptet az egyik Kisalföld szakácskönyvemben találtam, de szokásomhoz híven itt-ott kiegészítettem, megváltoztattam. Nem bántam meg, mert egy nagyon finom süteményt kaptam.

Hozzávalók (kb. 20x30-as tepsihez)

• 1,5 evőkanál zsír (jó, ha szobahőmérsékletű)
• 6 tojás (szobahőmérsékletű)
• 15 evőkanál porcukor
• 1 sütőpor
• 1 vaníliás cukor
• 13,5 evőkanál finomliszt
• csipet só
• 1,5 közepes citrom leve és mindkét citrom reszelt héja
• 25 dkg darált dió
• 10 evőkanál baracklekvár

A sütőt 160 fokra melegítem, és a tepsimbe sütőpapírt helyezek.

A tojássárgákat 6 evőkanál porcukorral, a zsírral, a citromok héjával és a 1,5 citrom levével kikeverem. Fontos: híg, nem krémes masszát kapunk, szóval nem kell kétségbe esni, hogy valamit elrontottunk. Semmiképpen ne használjuk fel mindkét citrom levét, mert túl savanykás lesz a tésztánk, és elnyomná a többi ízt. Hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet. Egy sűrű, nehezen kenhető masszát kapok. Kanál segítségével a sütőpapíros tepsibe adagolom a tésztát, és egyenletesre simítom. Nem egyszerű feladat, ráadásul nagyon vékony lesz a tésztánk, de ez így van jól. 

Erre a tésztára kanalazom-kenem a baracklekvárt és 13-15 percre a sütőbe teszem. 

Közben a tojásfehérjéket a csipet sóval kemény habbá verem. A darált diót elkeverem a vaníliás cukorral és a maradék 9 evőkanál porcukorral. A diós keveréket óvatosan a tojáshabba forgatom, amit aztán a félig sült tésztára kanalazok.

25 percig 160 fokom sütöm tovább a süteményt. Ezt követően a hőfokot 200 fokra emelem, és további 5 perc alatt készre sütöm a tésztát. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy megsült-e. (Ha nagyon pirulna, akkor alufóliával védem a tetejét, de az is előfordulhat, hogy hamarabb elkészül).

Tepsiben hagyom kihűlni. Könnyen szeletelhető, citromos-diós finomságot kapunk.

Kókuszos-csokis zebratorta

Csenge baba már több mint egy éve megszületett, de rajtam még mindig akad egy-két felesleges kiló. Hiába járok el lelkesen edzésre, a karcsúsodás meggyorsítása érdekében néhány hét diétát is kénytelen voltam-vagyok bevetni. Ez viszont messze nem jelenti azt, hogy nem sütök-főzök lelkesen, hiszen el kell látnom az én kicsinyeimet és a férjemet is. Sőt. Mintha valami kényszer hajtana, minél inkább diétázok, annál inkább és annál gyakrabban sütök. Vagy azért, hogy a friss sütik illatával jóllakhassak, vagy, hogy megerősítsem magam, hogy ingen, kibírom kóstolás nélkül.
Ezt a tortát Emesével sütöttük, és ő is töltötte be a fő kóstoló szerepét. Ugyanúgy imádja a nyers tésztát nyalakodni, mint én. Nem is kérdés, hogy kire ütött :)

Hozzávalók (26 cm-s tortaforma)

• 270 g fehér liszt
• 100 g kókuszreszelék 
• 1 sütőpor (12 g)
• 1 ek. kókuszaroma (vagy 2 ek. kókuszlikőr - bármilyen)
• 5 tojás (szobahőmérsékletű)
• 250 g porcukor
• 250 ml étolaj
• 125 ml víz
• 2 ek. keserű kakaópor (holland)

A sütőt 170 fokra melegítem. A tortaformám aljába sütőpapírt helyezek, és nekilátok a sütinek.

Egy tálba mérem a lisztet, kókuszreszeléket, sütőport és összekeverem őket. 

A tojásfehérjéket csipet sóval kemény habbá verem és félreteszem. Innentől kezdve gyorsan dolgozok, nehogy a hab összeessen. 

A tojássárgákat a porcukorral fehéredésig keverem (természetesen kézi turmixot használok, hiszen miért ne könnyíteném meg a munkámat, ha már mód van rá?) Hozzákeverem a kókuszaromát, étolajat és a vizet. Továbbra is turmixot használva apránként hozzákeverem a lisztes keveréket. Amikor kész vagyok, néhány óvatos, de határozott mozdulattal a tésztához forgatom a tojáshabot.

Két részre osztom a tésztát, és az egyikbe beleszitálom a kakaóport. Kész is van a kétféle tészta.

Evőkanalat ragadok, és kétkanálnyi fehér tésztát a sütőforma közepére halmozok. Következik két evőkanálnyi barna tészta, ami a tortaformában lévő fehér tészta közepére kerül. Így folytatom addig, amíg mindkét tésztám el nem fogy.

Ezt követően nagyjából 50 perc alatt a sütő középső rácsán készre sütöm a tortámat. Ha menet közben nagyon pirulna, fóliával védem a tetejét. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e már. 

Almás máktorta, avagy az ország tortája - első szülinapos diszítéssel

Szeptemberben Szentendrén jártunk a barátainknál. A családban mindenki várta az utazást, és nem csak azért, mert egy kellemes hétvégét tölthettünk el a haverokkal. Emese a barátaink kislányával, Verussal akart találkozni, a férjem, azon túl, hogy gyerekkori pajtásaival sztorizgathatott a skanzenbeli kirándulást várta nagyon. Én meg tűkön ülve vártam, hogy kipróbálhassam a Szamos Cukrászda finomságait. Az utolsó három év Ország tortáit rendeltem, és szerencsére nem csalódtam. Egyik finomabb volt, mint a másik. A szabolcsi almás máktortából jutott nekem a legkevesebb, mert Csenge baba meglátta, megszerette és nagy részét meg is ette. Így nem meglepő, hogy az egy éves születésnapjára ezt a tortát sütöttem. Na persze nem a profi változatot, hanem egy kicsit könnyítettem rajta, de így is osztatlan sikert aratott a családban.

Az eredeti recept itt található:
http://www.cukraszat.net/component/phocadownload/category/8-magyarorszag-tortaja-2012?download=76:recept-szabolcsi-almas-maktorta

Hozzávalók (egy 20 cm átmérőjű tortához)

Tortalap

• 7 db tojásfehérje
• 20 dkg kristálycukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg darált mák
• 4 dkg édes morzsa (én babapiskótát használtam)
• 1/2 citrom reszelt héja
• 8 dkg alma (valamilyen savanykás fajta - én idaredet használtam) ez egy nagyobbacska almát jelent

A sütőt 200 fokra melegítem. A tortaformába (az oldalára is) sütőpapírt helyezek. 

Kimérem a cukrot és hozzákeverem a vaníliás cukrot. Ezeket félreteszem, mert a habverésnél lesz rájuk szükségem. 

A morzsához ledarálom a piskótát, majd összekeverem a mákkal, a fél citrom reszelt héjával és a megpucolt majd lereszelt almával.

A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket kézi turmixszal elkezdem habbá verni. Amikor már keményedni kezd, apránként hozzákeverem a cukrot. Mire az egész cukor a tojásokba kerül a hab gyönyörű fényes és kemény lesz. A tojáshabból 3-4 nagyobb kanálnyit a mákos keverékhez adok. Ekkor nem izgatom magam azon, hogy esetleg a keveréstől összeesik a hab, hiszen pont azért keverek egy keveset a "keményebb" hozzávalókhoz, hogy fellazítsam azokat.
Csak ezt követően adom hozzá a többi tojáshabot, amivel már óvatosan, mégis határozottan összekeverem a mákos-kekszes keveréket.
A habos-mákos keveréket a tortaformába simítom, és mehet is a sütőbe. 200 fokon bő 30-35 perc alatt sütöttem készre. Ha nagyon pirulna, menet közben fóliával védem a tetejét. Mielőtt kivenném a sütőből tűpróbával ellenőrzöm, hogy biztosan megsült-e.
A sütőből kivéve néhány percig még a formában hagyom hűlni a lapot. Mikor már meg tudom fogni, akkor a formából kivéve, rácson hagyom kihűlni, csak előtte a lapot kicsit elemelem a sütőpapírtól, hadd kapjon egy kis levegőt.

Almatöltelék

• 40 dkg alma
• 6 dkg vaj
• 10 dkg kristálycukor
• 2 cs vaníliás cukor
• 3/4-1 citrom leve
• őrölt fahéj ízlés szerint
• 1,5 tk. étkezési keményítő
• 1,5 ek. víz

Az almát megpucolom és a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelem. A vajat egy serpenyőben megfuttatom, hozzáadom a cukrot, vaníliás cukrot, a citrom levét és a fahajat. Gyakori kevergetés mellett karamellízálom a hozzávalókat, majd hozzáadom a lereszelt almát. Kevergetve puhára párolom, majd a vízzel elkevert étkezési keményítővel besűrítem. Már készen is vagyok, mehet hűlni.

Vaníliás krém

• 3 db tojássárgája
• 10 dkg porcukor
• 2,5 dl tej
• 2 db vaníliás cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 2 dl Hulala vagy tejszín

A tojássárgákat a fele porcukorral, a vaníliás porcukorral, a pudingporral és egy kis tejjel simára keverjük. 

A tejet a maradék porcukorral felforralom, és folyamatos kevergetés mellett hozzácsurgatom a tojásos keveréket. Alacsony - közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett készre főzöm a krémet. Fontos, a legfeljebb közepes láng és a folyamatos keverés is, mert amúgy megsül a tojás, és oda a krém.

A kész krémet műanyag tálba öntöm, a tetejére folpackot borítok, hogy ne bőröződjön be. Így hagyom hűlni. 

Amikor már majdnem kihűlt a krém a Hulalát vagy tejszínt kemény habbá verem. Ezt követően a kézi turmixszal megtámadom a krémet, és folyamatos kevergetés mellett felhabosítom és kihűtőm. Apránként, kanalanként elkezdem hozzáadagolni a habot, addig amíg egy fényes-habos krémet nem kapok.

A kihűlt tortalapot három részbe vágom (számomra ez a legnehezebb mozzanat az egész tortakészítés során). Az alsó lapot a tortatálra helyezem, és rákenem a kész krém kicsivel több, mint felét. Óvatosan ráhelyezem a második lapot, amit finoman rányomkodok az alsó krémes lapra. Finoman! Erre kerül az almatöltelék, ami annyira sűrű, hogy kanalanként halmozom a lapra, és a kanállal lapogatom szép egyenesre. A harmadik lapra és a torta oldalára kerül a maradék krém. A kész torta oldalát, tetejét darált mákkal díszítem, majd néhány órára a hűtőben parkolom, hogy az ízek összeérjenek.

Tálalás előtt további 1 dl tejszínt vagy Hulalát habbá verek, és azzal díszítem a tortámat. 

Majonézes krumplisaláta

Igen! Igen! Igen! Végre újra ehetek. Hatalmas és örök kedvencem ez a krumplisaláta, amit anyukámtól tanultam, de már három és fél éve nem ettem. Ennek oka az őszinte ragaszkodásom a házi majonézhez, ami ugye nyers tojásból készül. Csak hát terhesen és szoptatás alatt, na meg 40 fokos nyári melegben még úgy sem vállaltam be a nyers tojásos ételeket, hogy 100%-ig megbízok a "tojás-szállítómban".
Most hétvégén viszont újra eljött az én időm. Vagy inkább a krumplisaláta ideje? Vagy mindkettőnké?
A saláta minden esetre elkészült, én meg ettem belőle ebédre, vacsorára, reggelire és még egy ebédre.
Utána meg szomorúan nézegettem az üres tálat, de azért annyira nem keseredtem el, mert hát mostantól már szabad az út a majonézes krumplisaláta előtt.

Hozzávalók

• kb. 1,5 kg burgonya (én a szép sárga héjú fajtát szeretem)
• 2 közepes vagy egy nagy fej hagyma (de ez ízlés szerint változtatható)
• 3 db nagyobb savanyú vagy kovászos vagy sós lében eltett uborka 
• 3 tojássárgája
• 2 tk. mustár
• 1/2 - 3/4 doboz tejföl (kb. 100 g)
• kb. 2,5-3dl olaj
• só, bors

A krumplit megmosom, és héjastól puhára főzöm. Miután megfőtt megpucolom és mielőtt felkockáznám vagy felkarikáznám kicsit hűlni hagyom.

Közben az uborkát kicsi kockákra vágom és elkészítem a házi majonézt is.

Ehhez a tojássárgákhoz adok 1 tk. mustárt, majd jöhet az olaj, amit nagyon óvatosan, cseppenként vagy vékony sugárban adagolva, a tojásokkal folytonosan keverve elkészítem a házi majonézemet. Az elején 5-10 másodpercenként megszakítom az olajcsurgatást, és csak akkor folytatom az adagolást, ha a tojássárgák már felvették az előzőleg hozzáadott olajat. Én általában kézi turmixot használok, mert azzal egyenletes sebességgel tudok dolgozni, na meg persze sokkal gyorsabb is, mint a jó öreg fakanál. A majonéz akkor kész, ha szép kemény, fényes, és többszöröse a kezdeti mennyiségnek.
Fontos, hogy a tojások megbízható helyről legyenek, felhasználás előtt jól meg legyenek mosva, és a hozzávalók azonos hőmérsékletűek legyenek. 

Amikor már kész a majonéz, további 1 teáskanál mustárral, a tejföllel és sóval, borssal ízesítem. Nem baj, ha kicsit sósabb lesz, mert a krumpli úgyis felveszi a sót, és finomít az ízeken.

Eddigre már a krumpli is használhatóvá válik. Megtisztítom, felvágom és egy mély tálba halmozom. Hozzáadom a felaprított uborkát, a vékonyan felszeletelt hagymát (erről sem szabad megfeledkezni, de én mindig utolsó pillanatban adom a krumplihoz, hogy ne büdösödjön meg. A hozzávalókat sózom, borsozom - nem elfeledve, hogy a majonéz is ízesített, illetve további kb. 1/4 dl olajat is rá locsolok, mert abban a fűszerek is oldódnak, és a krumplinál nagyon fontos, hogy ne legyen száraz.

Már csak annyi a dolgom, hogy a hozzávalókhoz adjam a majonézt, jól összekeverjem és lehűtsem. 

Ennek a salátának határozottan jót tesz, ha néhány órát, vagy akár egy egész éjszakát csücsül a hűtőben.

Magában is nagyon finom, de hideg sültekhez isteni. 

Házi gesztenyepüré

Vannak olyan ételek, amiket szívesen csinálok, mert könnyűek és finomak. Vannak olyan ételek, amiket imádok és noha bonyolultabbak, mégis szívesen készítem el őket, mert megérik a fáradtságot. Na meg van egy-két fogás, amiknél mindig megígérem, hogy ezt aztán soha többé, mert finomak ugyan, de kész kín elkészíteni őket. Na ilyen a házi gesztenyepüré is. Mindig megígérem magamnak, hogy soha többé. De aztán megjön az ősz, és vele a gesztenyeszezon. Pár nap, és máris eszünkbe jut a férjemmel, hogy milyen finom is a házi gesztenyepüré. Na és ilyenkor nekiveselkedünk. Valójában nem egy bonyolult, hanem inkább időigényes finomságról van szó. A leghosszadalmasabb része a gesztenye meghámozása. Ezt persze kihagyhatjuk, ha hámozott, fagyasztott gesztenyét használunk, de az persze számunkra túl egyszerű lenne.

Hozzávalók (kb. 600 g masszához)

• 1 kg hámozatlan gesztenye
• 3/4 l tej
• 150 g kristálycukor
• 1tk. vaníliaaroma
• 1-2 ek. rum (ha kisgyermek is eszik belőle akkor rumaroma)

A gesztenyét néhány órára (2-3) hideg vízbe áztatom. Mindig van néhány darab ami feljön a víz tetejére, ezeket kidobom mert kukacosak. A jó gesztenyéket a pocakjukon keresztbe bevágom, majd lobogva forró vízben néhány perc (kb.5) előfőzöm. Ekkor adagonként kiveszem, és még forrón (vízhólyagra, kisebb égésekre fel kell készülni) megpucolom őket. Nem csak a külső vastag, hanem a belső barnás-hártyás héjat is el kell távolítani. Ebben a férjem is mindig segít, mert négy kéz mégis csak gyorsabb, mint kettő.
A megpucolt gesztenyét feltöltöm a tejjel, megízesítem és főzni kezdem. Nagyjából 20-30 perc alatt (méretfüggő) puhára főzöm a gesztenyét. Leszűrőm, de a tejet felfogom, mert ezzel hígítom, ízesítem majd a masszámat.
A puha, szaftos gesztenyét botturmix segítségével pürésítem, ha igényli már ekkor tejjel lazítom.
Krémes, kicsit lágyabb masszára van szükségem, amit alufóliával és folpack-kal bélelt dobozba simítok.

Megvárom, amíg kihűl, ekkor késsel háromba "vágom". Persze csak finoman, hiszen még nem formázható masszáról van szó, de fagyasztás után így könnyebben fel tudom majd darabolni.
A fagyasztóban megdermesztem, majd amikor megkívánjuk (vagyis amint megfagy azonnal) tejszínhabbal tálalom.

Pörkölt

Pörköltet főzni egyszerű. Jó pörköltet főzni már nehezebb. Nem azért mert extrém bonyolult lenne, hanem azért mert valakitől meg kell tanulni. Olyantól, aki olyannak főzi, amilyennek a pörköltnek lennie kell: puhának, omlósnak, de a hús mégis kocka marad. Szaftosnak, de nem túlságosan szaftosnak. Sűrűnek, de nem túl sűrűnek, mert azért kell a szaft, amit tunkolni lehet. És semmiképpen nem vizesnek, löttyösnek, mert az nem pörkölt.
Nekem szerencsém van, mert megfigyelhettem hogyan készül a jó pörkölt. És nagyon büszke vagyok magamra, mert legyen az csirke, disznó vagy éppen marha, még egyszer sem vallottam szégyent vele.
Ebben a receptben disznóhúst használok, mert az a kedvencem, de a marhahúsos és a csirkehúsos változat is ugyanígy készül, csak a főzési idő más.

Hozzávalók (4-5 fő részére)

• 1 kg lapocka 
• 100-120 g disznózsír
• 2 fej (kb. 160 g - megpucolva) hagyma
• 3-4 ek. lecsóalap (ha nincs akkor 1-1,5 paprika vékonyan felszelve)
• 1 paradicsom felkockázva, de nem történik semmi, ha esetleg kimarad
• 2-3 tk. őrölt pirospaprika
• 1 tk, morzsolt oregánó (ez az én titkos hozzávalóm)
• 1 tk. vegeta
• 1/2 - 3/4 őrölt kömény
• bors, só ízlés szerint (utóbbinál figyeljünk, ha télire eltett, sózott lecsóalapot használunk)

A felaprított hagymát a zsíron, közepes lángon elkezdem megpárolni. Amikor már kezd üvegesedni, akkor hozzáadom a lecsóalapot (vagy felszelt paprikát) és a paradicsomot. Amikor kicsit összeesik, jöhet a kockára vágott hús, amit magas lángon hagyok addig rotyogni, amíg ki nem fehéredik. Ekkor az edényt leveszem a lángról és rászórom a pirospaprikát, amit gyorsan elkeverek. Jön a maradék fűszer és kb. 2 dl meleg víz. Előfordulhat, hogy ez sok, főleg a csirkénél, mert az hamarabb megfő, de nem baj, hiszen Emese baba miatt amúgy is puhábbra szoktam főzni a pörköltöt, mint szokás.

A hozzávalókat fedő alatt gyorsan felforralom, majd takarékra veszem a lángot és hagyom, hadd puhuljon az a husi.

Néha megkeverem, megkóstolom. Ha esetleg sótlan lenne, akkor sem sietem el a sózást, mert a végére annyira elpárolog a víz, hogy lehet, már nem is lesz szükség további sózásra. Ha túl sós lenne - mert ilyen is előfordul, akkor gyorsan megpucolok 1-2 krumplit, és egészbe belefőzöm a pörköltbe. A krumpli jól magába szívja a sót, és lesz egy finom pörköltem. 

Amikor már a hús félig megpuhult leveszem a fedőt és nélküle főzöm tovább az ételt. Ha a víz túl hamar elfőne, akkor fél decinként pótolom, és minden pótlás előtt megvárom, hogy elfőjön. Ezt addig folytatom, amíg a pörkölt el nem készül.

Az utolsó 15-20 percben, már nagyon óvatosan keverem a pörit, mert nem szeretném, hogy a puhára főtt hús szétessen. 

Emese és a férjem nokilval, tésztával, én krumplipürével szeretem.