Házi gesztenyepüré

Vannak olyan ételek, amiket szívesen csinálok, mert könnyűek és finomak. Vannak olyan ételek, amiket imádok és noha bonyolultabbak, mégis szívesen készítem el őket, mert megérik a fáradtságot. Na meg van egy-két fogás, amiknél mindig megígérem, hogy ezt aztán soha többé, mert finomak ugyan, de kész kín elkészíteni őket. Na ilyen a házi gesztenyepüré is. Mindig megígérem magamnak, hogy soha többé. De aztán megjön az ősz, és vele a gesztenyeszezon. Pár nap, és máris eszünkbe jut a férjemmel, hogy milyen finom is a házi gesztenyepüré. Na és ilyenkor nekiveselkedünk. Valójában nem egy bonyolult, hanem inkább időigényes finomságról van szó. A leghosszadalmasabb része a gesztenye meghámozása. Ezt persze kihagyhatjuk, ha hámozott, fagyasztott gesztenyét használunk, de az persze számunkra túl egyszerű lenne.

Hozzávalók (kb. 600 g masszához)

• 1 kg hámozatlan gesztenye
• 3/4 l tej
• 150 g kristálycukor
• 1tk. vaníliaaroma
• 1-2 ek. rum (ha kisgyermek is eszik belőle akkor rumaroma)

A gesztenyét néhány órára (2-3) hideg vízbe áztatom. Mindig van néhány darab ami feljön a víz tetejére, ezeket kidobom mert kukacosak. A jó gesztenyéket a pocakjukon keresztbe bevágom, majd lobogva forró vízben néhány perc (kb.5) előfőzöm. Ekkor adagonként kiveszem, és még forrón (vízhólyagra, kisebb égésekre fel kell készülni) megpucolom őket. Nem csak a külső vastag, hanem a belső barnás-hártyás héjat is el kell távolítani. Ebben a férjem is mindig segít, mert négy kéz mégis csak gyorsabb, mint kettő.
A megpucolt gesztenyét feltöltöm a tejjel, megízesítem és főzni kezdem. Nagyjából 20-30 perc alatt (méretfüggő) puhára főzöm a gesztenyét. Leszűrőm, de a tejet felfogom, mert ezzel hígítom, ízesítem majd a masszámat.
A puha, szaftos gesztenyét botturmix segítségével pürésítem, ha igényli már ekkor tejjel lazítom.
Krémes, kicsit lágyabb masszára van szükségem, amit alufóliával és folpack-kal bélelt dobozba simítok.

Megvárom, amíg kihűl, ekkor késsel háromba "vágom". Persze csak finoman, hiszen még nem formázható masszáról van szó, de fagyasztás után így könnyebben fel tudom majd darabolni.
A fagyasztóban megdermesztem, majd amikor megkívánjuk (vagyis amint megfagy azonnal) tejszínhabbal tálalom.

Pörkölt

Pörköltet főzni egyszerű. Jó pörköltet főzni már nehezebb. Nem azért mert extrém bonyolult lenne, hanem azért mert valakitől meg kell tanulni. Olyantól, aki olyannak főzi, amilyennek a pörköltnek lennie kell: puhának, omlósnak, de a hús mégis kocka marad. Szaftosnak, de nem túlságosan szaftosnak. Sűrűnek, de nem túl sűrűnek, mert azért kell a szaft, amit tunkolni lehet. És semmiképpen nem vizesnek, löttyösnek, mert az nem pörkölt.
Nekem szerencsém van, mert megfigyelhettem hogyan készül a jó pörkölt. És nagyon büszke vagyok magamra, mert legyen az csirke, disznó vagy éppen marha, még egyszer sem vallottam szégyent vele.
Ebben a receptben disznóhúst használok, mert az a kedvencem, de a marhahúsos és a csirkehúsos változat is ugyanígy készül, csak a főzési idő más.

Hozzávalók (4-5 fő részére)

• 1 kg lapocka 
• 100-120 g disznózsír
• 2 fej (kb. 160 g - megpucolva) hagyma
• 3-4 ek. lecsóalap (ha nincs akkor 1-1,5 paprika vékonyan felszelve)
• 1 paradicsom felkockázva, de nem történik semmi, ha esetleg kimarad
• 2-3 tk. őrölt pirospaprika
• 1 tk, morzsolt oregánó (ez az én titkos hozzávalóm)
• 1 tk. vegeta
• 1/2 - 3/4 őrölt kömény
• bors, só ízlés szerint (utóbbinál figyeljünk, ha télire eltett, sózott lecsóalapot használunk)

A felaprított hagymát a zsíron, közepes lángon elkezdem megpárolni. Amikor már kezd üvegesedni, akkor hozzáadom a lecsóalapot (vagy felszelt paprikát) és a paradicsomot. Amikor kicsit összeesik, jöhet a kockára vágott hús, amit magas lángon hagyok addig rotyogni, amíg ki nem fehéredik. Ekkor az edényt leveszem a lángról és rászórom a pirospaprikát, amit gyorsan elkeverek. Jön a maradék fűszer és kb. 2 dl meleg víz. Előfordulhat, hogy ez sok, főleg a csirkénél, mert az hamarabb megfő, de nem baj, hiszen Emese baba miatt amúgy is puhábbra szoktam főzni a pörköltöt, mint szokás.

A hozzávalókat fedő alatt gyorsan felforralom, majd takarékra veszem a lángot és hagyom, hadd puhuljon az a husi.

Néha megkeverem, megkóstolom. Ha esetleg sótlan lenne, akkor sem sietem el a sózást, mert a végére annyira elpárolog a víz, hogy lehet, már nem is lesz szükség további sózásra. Ha túl sós lenne - mert ilyen is előfordul, akkor gyorsan megpucolok 1-2 krumplit, és egészbe belefőzöm a pörköltbe. A krumpli jól magába szívja a sót, és lesz egy finom pörköltem. 

Amikor már a hús félig megpuhult leveszem a fedőt és nélküle főzöm tovább az ételt. Ha a víz túl hamar elfőne, akkor fél decinként pótolom, és minden pótlás előtt megvárom, hogy elfőjön. Ezt addig folytatom, amíg a pörkölt el nem készül.

Az utolsó 15-20 percben, már nagyon óvatosan keverem a pörit, mert nem szeretném, hogy a puhára főtt hús szétessen. 

Emese és a férjem nokilval, tésztával, én krumplipürével szeretem.