Olajbogyós kifli

Édesapám családja meglehetősen nagy. A szüleim baráti köre pedig még nagyobb. Így nem csoda, hogy gyerekkoromban rengeteg "buli" volt nálunk. Jól megpakolt asztalok, sok-sok finomság, amit  egy magamfajta torkos kislány csillogó szemmel tömött magába. Nagyon sok íznek akkor lettem szerelmese, másoknak meg később, érettebb fejjel. Az olajbogyó már gyerekként is nagy kedvencem volt, hiszen a 80-as évek Erdélyében nem múlhatott el parti olajbogyó nélkül.
Szeretem szendvicsen, salátában, töltelékként, kenyérre kenhető antipastiként sőt, magában is nagy élvezettel ropogtatom.
Nagy volt a meglepetésem, amikor rájöttem, hogy Magyarországon nem annyira ismert és nem is nagyon kedvelt. A férjem sem szereti, a salátából kipiszkálja, a szendvicsének még a közelébe sem kerülhet. Volt is szájhúzás, amikor először készítettem Stahl Judit olajbogyós kiflijét.
Na meg meglepetés is amikor megkóstolt egyet, majd kettőt, végül egy harmadikkal is megbirkózott.
Azóta már többször is készítettem, reggelire, uzsira vagy vendégvárónak, mint legutóbb.
Az eredeti recept szerint egy nappal korábban kell a tésztát és a tölteléket is elkészíteni, hogy az ízek jobban összeérjenek.
Én készítettem már frissiben is, ami ugyanolyan finom volt, mint pihentetett társa.

Hozzávalók (12db kiflihez)

A tésztához:

• 1 dl tej
• 5 dkg vaj
• 2 1/2 dl víz
• 1 tasak szárított élesztő (vagy annak megfelelő mennyiségű friss élesztő)
• 1 kávéskanál cukor
• 50 dkg finomliszt (legyen szobahőmérsékletű)
• 1 ek. só
• frissen őrölt bors

A töltelékhez:

• 2-3 gerezd fokhagyma
• 10 dkg magozott fekete vagy zöld olajbogyó (én utóbbit használok)
• 20 dkg vaj

A kiflik tetejére:

• 1 tojás
• 1 ek. víz
• 1 csipet só

A tésztát a kenyérsütő gépemben készítem. Ehhez a tejet és a vajat egy edénykében addig melegítem, amíg a vaj el nem olvad. Ekkor hozzáöntöm a vizet (ami inkább legyen langyos vagy hideg, mint meleg, hiszen a tej eléggé felmelegszik, és utána várni kell amíg lehűl.)
Az élesztőt és a cukrot pohárba öntöm, és elkeverem 4-5 evőkanál tejes vízzel.
Tálba mérem a száraz hozzávalókat és jól összekeverem őket. A sónál nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindenki maga ismeri az otthon használt só erejét, így mindenki maga dönti el, hogy csapott vagy éppen púpozott evőkanalat használ. Az én sómból elég volt a 3/4 evőkanálnyi is.
A tejes vizet és az élesztőset is a kenyérsütő gép táljába öntöm. Rászórom a lisztet, és elindítom a dagasztó programot. A gépet nem fedem le, hogy ne melegedjen túl a tészta. Érdemes menet közben meg-meg nyomkodni a tésztát, mert tapasztalatom szerint a fenti arányokkal mindig túl puha tészta készül. Ilyenkor tegyünk még egy kevés lisztet a tésztához. Talán a Tüskeszentpéteri liszt az egyedüli amit nem kell kipótolni, de azt mostanában nem kapni Győrben. Kanizsáról hozzák a barátaim, de van, hogy elfogy mire megkapom a következő szállítmányt.
Amikor a program lejár kiveszem a tésztát a gépből és kézzel kicsit átgyúrom, gombócolom. Ha előre dolgozok, akkor az olajjal vékonyan kikent tálba (jó nagyot használjunk) kicsit megforgatom, lefóliázom és mehet a hűtőbe egy éjszakára. Amennyiben nem, szintén nagyon vékonyan olajos tálba teszem, konyharuhával letakarom, majd kellemesen langyos helyen duplájára kelesztem.
A töltelékhez a vajat mikróban kicsit meglangyosítom (kb. 40-50 másodperc). Az olajbogyót a késes aprítóval szinte krémesre aprítom, majd hozzáadom a vajat, zúzott fokhagymát és jól összekeverem.
Előre dolgozás esetén folpackra borítom, hengerré formázom és mehet ez is a hűtőbe.
Amúgy a kenhető állagú fűszervajamat - hiszen azt készítettem - vagy a késes aprító táljában hagyom, vagy tálba kanalazom.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, kicsit átgyúrom, majd kb. 40-50 cm átmérőjű körré nyújtom. Nagyjából fél centi vastag tésztaköröm lesz. Kenőlapáttal vagy késsel rákenem az olajbogyós vajat, majd 12 cikkre vágom a kört. Ezt a tettet én általában a pizzaszeletelőmmel követem el, de egy éles kés is tökéletes hozzá. A cikkeket a hosszabbik oldaluknál indítva feltekerem, kifli alakúra hajlítom, majd enyhén lisztezett tepsire helyezem. Én általában 6 db-ot teszek egy tepsibe, mert az összes egyszerre amúgy sem fér el, így meg tényleg szép kényelmes helyük van.
A kiflik tetejét vékonyan megkenem a tojás-víz-só keverékével és kelni hagyom. Az egyik tepsit langyos helyen, a másikat a hidegebb spájzban, hogy ne kelljenek túl.
Addig kelesztem őket amíg a sütő, amit a formázás végénél kapcsolok be 200 fokra nem melegszik. Ezt követően 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöm a kifliket. A recept 25-30 percet ír, de az én sütőmnek nem kell annyi. Így járok el a második tepsivel is.
A megsült kifliket papírtörlőre szedem, majd langyosan vagy hidegen tálalom.

Amennyibe előre dolgoztunk (vagy éppen a Stahl Judit receptje szerint) akkor a hűtőben lévő tésztát jó egy órával a sütést megelőzően kivesszük a sütőből. Hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd csak ezt követően nyújtjuk körré. Ekkor vesszük elő a hűtőből a megdermedt olajbogyós vajat, amit a reszelő nagy lyukú oldalán szép egyenletesen a tésztára reszelünk. Ezt követően a korábban leírtak szerint járunk el.