Olajbogyós kifli

Édesapám családja meglehetősen nagy. A szüleim baráti köre pedig még nagyobb. Így nem csoda, hogy gyerekkoromban rengeteg "buli" volt nálunk. Jól megpakolt asztalok, sok-sok finomság, amit  egy magamfajta torkos kislány csillogó szemmel tömött magába. Nagyon sok íznek akkor lettem szerelmese, másoknak meg később, érettebb fejjel. Az olajbogyó már gyerekként is nagy kedvencem volt, hiszen a 80-as évek Erdélyében nem múlhatott el parti olajbogyó nélkül.
Szeretem szendvicsen, salátában, töltelékként, kenyérre kenhető antipastiként sőt, magában is nagy élvezettel ropogtatom.
Nagy volt a meglepetésem, amikor rájöttem, hogy Magyarországon nem annyira ismert és nem is nagyon kedvelt. A férjem sem szereti, a salátából kipiszkálja, a szendvicsének még a közelébe sem kerülhet. Volt is szájhúzás, amikor először készítettem Stahl Judit olajbogyós kiflijét.
Na meg meglepetés is amikor megkóstolt egyet, majd kettőt, végül egy harmadikkal is megbirkózott.
Azóta már többször is készítettem, reggelire, uzsira vagy vendégvárónak, mint legutóbb.
Az eredeti recept szerint egy nappal korábban kell a tésztát és a tölteléket is elkészíteni, hogy az ízek jobban összeérjenek.
Én készítettem már frissiben is, ami ugyanolyan finom volt, mint pihentetett társa.

Hozzávalók (12db kiflihez)

A tésztához:

• 1 dl tej
• 5 dkg vaj
• 2 1/2 dl víz
• 1 tasak szárított élesztő (vagy annak megfelelő mennyiségű friss élesztő)
• 1 kávéskanál cukor
• 50 dkg finomliszt (legyen szobahőmérsékletű)
• 1 ek. só
• frissen őrölt bors

A töltelékhez:

• 2-3 gerezd fokhagyma
• 10 dkg magozott fekete vagy zöld olajbogyó (én utóbbit használok)
• 20 dkg vaj

A kiflik tetejére:

• 1 tojás
• 1 ek. víz
• 1 csipet só

A tésztát a kenyérsütő gépemben készítem. Ehhez a tejet és a vajat egy edénykében addig melegítem, amíg a vaj el nem olvad. Ekkor hozzáöntöm a vizet (ami inkább legyen langyos vagy hideg, mint meleg, hiszen a tej eléggé felmelegszik, és utána várni kell amíg lehűl.)
Az élesztőt és a cukrot pohárba öntöm, és elkeverem 4-5 evőkanál tejes vízzel.
Tálba mérem a száraz hozzávalókat és jól összekeverem őket. A sónál nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindenki maga ismeri az otthon használt só erejét, így mindenki maga dönti el, hogy csapott vagy éppen púpozott evőkanalat használ. Az én sómból elég volt a 3/4 evőkanálnyi is.
A tejes vizet és az élesztőset is a kenyérsütő gép táljába öntöm. Rászórom a lisztet, és elindítom a dagasztó programot. A gépet nem fedem le, hogy ne melegedjen túl a tészta. Érdemes menet közben meg-meg nyomkodni a tésztát, mert tapasztalatom szerint a fenti arányokkal mindig túl puha tészta készül. Ilyenkor tegyünk még egy kevés lisztet a tésztához. Talán a Tüskeszentpéteri liszt az egyedüli amit nem kell kipótolni, de azt mostanában nem kapni Győrben. Kanizsáról hozzák a barátaim, de van, hogy elfogy mire megkapom a következő szállítmányt.
Amikor a program lejár kiveszem a tésztát a gépből és kézzel kicsit átgyúrom, gombócolom. Ha előre dolgozok, akkor az olajjal vékonyan kikent tálba (jó nagyot használjunk) kicsit megforgatom, lefóliázom és mehet a hűtőbe egy éjszakára. Amennyiben nem, szintén nagyon vékonyan olajos tálba teszem, konyharuhával letakarom, majd kellemesen langyos helyen duplájára kelesztem.
A töltelékhez a vajat mikróban kicsit meglangyosítom (kb. 40-50 másodperc). Az olajbogyót a késes aprítóval szinte krémesre aprítom, majd hozzáadom a vajat, zúzott fokhagymát és jól összekeverem.
Előre dolgozás esetén folpackra borítom, hengerré formázom és mehet ez is a hűtőbe.
Amúgy a kenhető állagú fűszervajamat - hiszen azt készítettem - vagy a késes aprító táljában hagyom, vagy tálba kanalazom.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, kicsit átgyúrom, majd kb. 40-50 cm átmérőjű körré nyújtom. Nagyjából fél centi vastag tésztaköröm lesz. Kenőlapáttal vagy késsel rákenem az olajbogyós vajat, majd 12 cikkre vágom a kört. Ezt a tettet én általában a pizzaszeletelőmmel követem el, de egy éles kés is tökéletes hozzá. A cikkeket a hosszabbik oldaluknál indítva feltekerem, kifli alakúra hajlítom, majd enyhén lisztezett tepsire helyezem. Én általában 6 db-ot teszek egy tepsibe, mert az összes egyszerre amúgy sem fér el, így meg tényleg szép kényelmes helyük van.
A kiflik tetejét vékonyan megkenem a tojás-víz-só keverékével és kelni hagyom. Az egyik tepsit langyos helyen, a másikat a hidegebb spájzban, hogy ne kelljenek túl.
Addig kelesztem őket amíg a sütő, amit a formázás végénél kapcsolok be 200 fokra nem melegszik. Ezt követően 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöm a kifliket. A recept 25-30 percet ír, de az én sütőmnek nem kell annyi. Így járok el a második tepsivel is.
A megsült kifliket papírtörlőre szedem, majd langyosan vagy hidegen tálalom.

Amennyibe előre dolgoztunk (vagy éppen a Stahl Judit receptje szerint) akkor a hűtőben lévő tésztát jó egy órával a sütést megelőzően kivesszük a sütőből. Hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd csak ezt követően nyújtjuk körré. Ekkor vesszük elő a hűtőből a megdermedt olajbogyós vajat, amit a reszelő nagy lyukú oldalán szép egyenletesen a tésztára reszelünk. Ezt követően a korábban leírtak szerint járunk el.

Vargabéles

A blogban már szerepel a Vargabéles egy "hamis" változata. Azt is nagyon szeretem, de ez a változat nagyon közelít az eredeti Vargabéleshez, ami fantasztikusan finom. Én most kiadós leves utáni fogásnak készítettem, de ha nagyobb méretű tepsit használunk, akkor nem lesz ilyen magas, és sütiként is nyugodtan kínálhatjuk.

Hozzávalók (25x30-as tepsihez)

• 250 g cérnametélt
• 150 g vaj
• 130 g porcukor
• 4 egész tojás
• 2 csomag vaníliáscukor
• 500 g tehéntúró
• 1 nagy citrom reszelt héja
• 450 g tejföl
• 150 g mazsola (kevesebb is elég, de Emese imádja, így nem spórolok vele)
• 6 levél réteslap
• 2-3 ek zsemlemorzsa
• kevés só

A metéltet sós vízben megfőzöm, majd leszűröm. Még forrón összekeverem egy jó diónyi vajjal.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, és kivajazom a tepsit.
A tojások sárgáját fehérre keverem a cukorral és a vaníliáscukorral. A túrót krumplinyomón áttöröm, majd összekeverem a tejföllel, mazsolával és a citrom reszelt héjával. Hozzájuk adom a fehérre kevert tojássárgákat és a kifőtt tésztát.
A tojásfehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztás masszába forgatom.
Megolvasztom a maradék vajat. Az első réteslapot a tepsibe simítom, majd bőségesen megkenem olvasztott vajjal. Így járok el a következő két réteslappal is. A felsőt vékonyan megszórom zsemlemorzsával, majd a réteslapokra simítom a tölteléket. Erre szórom a maradék zsemlemorzsát, majd rárétegezem a maradék, vajjal jól megkent réteslapokat. A legfelső lapra bőséggel maradjon vaj!
Az előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütöm a bélesemet.
Hidegen könnyen szelhető és az íze is akkor tökéletes.
A tetejét tálaláskor megszórhatjuk vaníliás porcukorral, de nem törvényszerű.

Csokis püspökkenyér

Csoki, csoki, csoki. Már többször is írtam, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, én és az étcsokoládé. Így persze minden olyan süteményt is imádok, ami étcsokoládéval készül. Ezt a püspökkenyeret Nigellától lestem el, és igazság szerint egyetlen dolgot változtattam meg: lehagytam a tetejéről a csokiforgácsot. Ennek az az oka, hogy nem szeretem a csokiforgácsot a sütik tetején. Elkészítése igen egyszerű, és nagy előnye, hogy a hűtőben hosszan eláll, ráadásul 2-3 nap után még finomabb is, mint a sütés napján.
A recept csokipasztillát ír elő, de valljuk be, azt nem sok helyen lehet venni. Ahol meg lehet, hát nem olcsó mulatság. Nem kell kétségbe esni miatta. Használjunk táblás étcsokoládét, amit késsel apró darabokra vágunk.

Hozzávalók (1 királyformához)

• 27 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• 50 g kakaó (ha lehet, akkor holland)
• 18 dkg vaj
• 1 dl tejföl
• 2 egész tojás
• 100-120 ml forró víz
• 17 dkg kicsi csokipasztilla (apróra vágott étcsokoládé)

Csokiszirup

• 125 ml víz
• 100 g cukor
• 1 ek. kakaó

Törekedjünk arra, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek, így időben vegyük elő őket a hűtőből.
A sütőt 170 fokra melegítem. A királyformát kibélelem alufóliával úgy, hogy az alufólia túllógjon a süteményformán.
A száraz hozzávalókat robotgépbe szórom, és egy-két pörgetéssel összekeverem őket. Jöhet a vaj, tejföl, tojás, amivel simára keverem a tésztát. Hozzáöntöm a forró vizet, majd a csokidarabokkal is jól elkeverem a süteményt.
Formába öntöm, majd a sütit egy órán át sütöm a sütő középső rácsán. Nem árt néha rá-rá nézni, mert megpirulhat a teteje. Ilyenkor fóliával szoktam letakarni.
Közben a szirup hozzávalóit összekeverem, felforralom, majd kb. 5-8 perc alatt sziruposra főzöm.
Amint az 1 óra letelt kiveszem a sütit a sütőből, hústűvel jól megszurkálom, és ráöntöm a szirupot. Ne ijedjünk meg, ha a hústűn rajta marad a tészta, nem nyers, ilyen állagú kell legyen. Aki szeretné, néhány perc után megszórhatja a püspökkenyér tetejét csokiforgáccsal.
A sütit szobahőmérsékleten hagyom kihűlni, majd hűtőben tárolom.
Csokis sütemény lévén, akkor a legfinomabb, ha fogyasztás előtt legalább 10 percet "melegszik" szobahőmérsékleten.

Gyors mákos pite

Alighanem múlt vasárnap történt, hogy a férjem Stahl Judit főzőműsorára kattintott. Már nagyon a végén járt az adás, csak annyit láttunk, hogy extra mákos kosárkák készültek. Meg is kívántunk egy jó kis mákos süteményt, sok-sok mákkal és kevés tésztával. Gubát nem akartam, mert az most nem tűnt elég mákosnak, így gyorsan belestem a kamrába-fagyasztóba hozzávalókért.
Leveles tészta mindig van a fagyasztóban, mert nagyon jól lehet hasznosítani, a mák meg a kamránk állandó lakója.
Régen magam készítettem a leveles tésztát, de valójában nem éri meg a fáradtságot. Sok munkával jár, és többe is kerül, mint a boltban vehető fagyasztott testvérkéi.
Ezen kívül Eric Lanlard mestercukrász szerint baj van annak a fejében, aki maga készíti a leveles tésztát. Merek én ellentmondani neki?

Hozzávalók

• 500 g leveles tészta
• 200 g darált mák
• 150 g cukor (nekem ez túl sok volt - 120 g-mal is beértem volna, de a férjem és édesapám édesen szereti a süteményt)
• 1,5 dl tej
• 1 nagy citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola
• 2 ek. baracklekvár
• 1 tojás a kenéshez
• kevés vaj a sütőtál kikenéséhez

A leveles tésztát (amennyiben fagyasztott) előveszem, és szobahőmérsékleten hagyom kiolvadni. Amennyiben hűtött, vagy éppen saját készítésű tésztát használunk, akkor az előző lépés természetesen kimarad.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A pités tálat (kb. 20cm átmérőjű) vékonyan kivajazom.
A mákot, cukrot, mazsolát és a reszelt citromhéjat egy lábosba öntöm, majd hozzájuk keverem a tejet. Néha megkeverve (nehogy leégjen) 2-3 percig főzöm a "krémet". Közben a leveles tésztát vékony téglalapra (kb. 4-5mm) nyújtom, és a sütőtálba emelem. A szélek szépen túllógnak. Ezeket éles konyhai ollóval levágom úgy, hogy nagyjából 1 cm túllógás megmaradjon. A leeső darabokat nem dobom el, hanem vékony csíkokat vágok belőlük (nem mindig sikerülnek egyformára, tökéletesre - ahogy az a képen is látszik, de így is finom volt a süti), amiket később rácsozásra felhasználok.
A baracklekvárt a tésztára kenem. Erre halmozom a mákos krémet, amit szépen elsimítok. A levágott tésztaszélekkel rácsot készítek a pitére. Ekkor hajtogatom rá a lelógó tésztát a krémre úgy, hogy két ujjammal összecsippentem és kicsit megnyomom. Így haladok körbe.
A tojást kicsit felverem, és megkenem vele a tésztát. Mehet a sütőbe, melynek hőfokát visszaveszem 180 fokra.
35-40 perc alatt készre sütöm a pitét (ha nagyon pirulna alufóliával védem).