Évek óta lelkesen gyűjtöm a Rama receptkönyveket. Nem egy, és nem két receptet próbáltam már ki belőlük. Többek között ezt a túrós ropogtatnivalót is, amiről nemrégiben kiderült, hogy Horváth Ilona klasszikusában is megtalálható.
Szeretem mert gyors, egyszerű és nagyon finom. Na meg nem utolsó sorban, Emesével közösen is el tudjuk készíteni, ami igazán jó móka.
Amennyiben pedig nincs otthon 500 g valamelyik hozzávalóból? Nem történik semmi, a többi fő hozzávalót (fő hozzávalók: túró, liszt, margarin) hozzá módosítom, és úgy folytatom a munkát.
Hozzávalók
- 500 g tehéntúró
- 500 g Rama
- 500 g liszt
- 8 g só (érdemes elsőre kevesebbel megpróbálni, mert minden só ereje más)
- 1 tojás (megkenni a tetejét, elhagyható)
A sütőt 200 fokra előmelegítem.
A túrót villával áttördelem. A lisztet tálba mérem, és hozzákeverem a sót. A margarint a lisztbe kockázom, és kézzel gyorsan elmorzsolom. Már csak a túró hiányzik. A rámás keverékhez öntöm, és gyors mozdulatokkal összegyúrom.
Amennyiben a tésztát már az elkészítést megelőző nap összeállítom, eddig a pontig van vele feladatom. Utána sütésig letakarva a hűtőbe teszem.
A tésztát lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtom. A rövidebb oldal mentén fejben három részre osztom a tésztát, majd a két szélső részt a középsőre hajtom. Így egy keskeny, de hosszú téglalapot kapok, amit a hosszanti oldal mentén az előzőek szerint újra összehajtok. Ezt még egyszer eljátszom, majd lisztezett deszkán téglalappá nyújtom a tésztát. A mérete nem lényeg, csak az a fontos, hogy nagyjából fél centi vastag legyen.
Amennyiben használok tojást a megkenéshez, azt most kicsit felverem, és a sütire kenem. Ezt a lépést mostanában kihagyom, mert nem szeretném, hogy Emese a nyers tojással babráljon.
Pizzaszeletelővel vagy éles késsel bevagdosom a tésztát, hogy rudacskákat kapjak.
Szorosan tepsibe rakosgatom őket (Emese ebben tud segíteni a gyúrás mellett) és már mehetnek is a sütőbe, aminek a hőfokát 180 fokra visszaveszem. 15-20 perc alatt szép aranyszínűre sütöm a rudacskákat, amikre érdemes néha ránézni. Szalvétával vagy papírtörlővel bélelt tálba szórom az elkészült adagot, és már mehet is a következő tepsi a sütőbe.
