Július első két hete nálunk a nyaralásról szól. Ebből legalább egy hetet Alsóörsön töltünk, ahol a nővéremék is mindig meglátogatnak. Krisztián sógorom első útja egyből a Balatonhoz visz. Persze nem fürödni indul, hanem szenvedélyes horgász lévén pecázni. Sporthorgászként ritkán tartja meg a fogást, de ez a nap egy kicsit más. A vacsoránkért horgászik, ezért az isteni sült keszegért, amit még én is (annak ellenére, hogy nem rajongok a halért) élvezettel ropogtatok be.
Hozzávalók (14-16 tenyérnyi keszeghez, vagy kicsit nagyobb kárászhoz vegyesen)
- 14-16 db megtisztított, lefejezett keszeg - kárász
- 70 g fokhagymakrém (én Univer márkájút használok)
- 140 g mustár
- só
- kb. 500 g liszt
- kb. 4-5 ek őrölt pirospaprika
- olaj a sütéshez
A konyhakész halat éles késsel, a fej irányába döntve, sűrűn beirdalom (vagy a sógorom, vagy a férjem - akit éppen rá tudok venni). A fokhagymakrémet és a mustárt összekeverem, majd a halakra kenem, és lezárt dobozban egész éjszakára hűtőbe teszem.
A sütés előtt nagyjából egy órával előveszem a halat a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűvé melegedjen.
Egy nagyobb, vastagfalú lábosban, magas lángon annyi olajat melegítek, hogy 4-5 halat is bőséggel ellepjen.
A halakat ízlés szerint sózom. Nem fukarkodok a sóval, hiszen nincs rosszabb a sótlan halnál. A lisztet és a paprikát egy nagyobb zacskóba öntöm, majd jól összerázom.
A halakat kettesével a lisztes zacskóba dobom, jól összerázom, és már készen is állnak a sütésre.
Amikor az olaj már jó forró négyesével, ha a halak kisebbek, ötösével elkezdem sütni a keszegeket, kárászokat. Menet közben egyszer átfordítom őket, hogy mindkét oldaluk piros és ropogós legyen.
Melegen, friss kenyérrel isteni.
