Crepes Suzette

Azt olvastam a flambírozott palacsintáról, hogy igazi retro édesség. Valószínű ezért nem láttam még egyetlen étterem kínálatában sem.
Félve a flambírozástól, sokáig én sem mertem elkészíteni, pedig nagyon kíváncsi voltam az ízére. Aztán Nigella expressz receptje annyira felvillanyozott, hogy nekivágtam a műveletnek. Azóta pedig nincs megállás. Készítettem a családnak, barátoknak, na meg persze magunknak, amikor egy kis kényeztetésre vágyok, vagy éppen a férjemet akarom kényeztetni.
És mi ennek a desszertnek a hatalmas előnye, azon túl persze, hogy mennyei? Hogy bármikor pillanatok alatt elkészíthető. Feltételezem, hogy most többen összevonják a szemöldöküket, hiszen noha a palacsinta gyorsan elkészíthető, mégsem az a pillanatok alatt összedobható finomság. A megoldás a fagyasztott palacsinta. Nekünk mindig van néhány adag a fagyasztóban, ami csak arra vár, hogy Crepes Suzetté váljon.
Nem titok, hogy nálam nem sok készétel található a fagyasztóban. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem szeretem a kiolvasztott és újramelegített ételek ízét. Töltött káposztán és palacsintán kívül nem is szoktam semmit lefagyasztani. Előbbit azért, mert azt bárhol, bármikor, százszor melegítve is hajlandó vagyok megenni, utóbbit azért, mert flambírozáskor átjárja a mennyei narancsos öntet, és azzal sülnek újra a palacsinták, így semmilyen mellékíz sem érezhető rajtuk.
Ez nem az eredeti Crepes Suzett recept, ez egy egyszerűsített, a saját szánk íze szerinti változat, ami remélem a ti tetszéseteket is elnyeri.

Hozzávalók (4 fő részére)

• 8-12 db palacsinta (franciapalacsinta - csak a pontosság kedvéért)
• 2,5 narancs leve - rostokkal együtt
• 1 narancs reszelt héja
• 75 g kristálycukor
• 100 g vaj
• 80 ml Triple sec, Grand Mariner vagy Cointreau

A palacsintákon és az alkohol kívül valamennyi hozzávalót egy nyeles lábosba öntöm. Magokra figyeljünk, nem lenne jó, ha azokat ropogtatnánk! Magas lángon felforralom, majd közepes fokozatra visszavéve, néha megkeverve, nagyjából 12 perc alatt sziruposra főzöm az öntetet.
Közben a palacsintákat felmelegítem, legyező formára hajtogatom, és kör alakban egy nagy serpenyőbe helyezem úgy, hogy kissé fedjék egymást.
A szirupot azon melegében a palacsintákra öntöm, és lassú tűzön nagyjából három percig forralom.

A likőrt (én Triple sec-et használok) az üresen maradt szirupos lábosba öntöm, és kicsit felmelegítem, majd a szirupos palacsintákra öntöm, és meggyújtom. Vigyázzunk az ujjunkra és a hajunkra, mert a láng hirtelen csap fel.
A palacsintákat még forrón tányérra szedjük, és meglocsoljuk egy kis sziruppal.
Utána már csak annyi a dolgunk, hogy bezsebeljük a dicséreteket.

Tárkonyos bárányleves

Már többször is említettem, hogy a családunkban a bárány nagy megbecsülésnek örvend. Nem csak sültnek, hanem levesnek is szívesen készítem. Otthonról két receptet hoztam: tárkonyos báránylevest és sóskalevest bárányhússal (utóbbi receptjét később pótolom), amiket nagy örömömre nem csak a "levestagadó" párom, hanem a mi kilenc hónapos tündérkénk, Emese is szívesen kanalaz. Nincs is ennél jobb érzés egy háziasszonynak, olyat főzni, ami a család apraja-nagyjának kedvére való. Nem igaz?
Mivel én szívesen spórolok az elkészítési idővel, újra előkaptam a Tefal Clipso kuktámat, de természetesen lábosban is elkészíthető ételről van szó.

Hozzávalók (kb. 6 - 7 liter vízzel számolva)

• kb. 1,4 kg bárányhús (tetszés szerinti rész, én most lábszárat és combról lefaragott apróhúst használtam)
• 3/4 bögre rizs (kb.150-200g)
• púpozott evőkanál tárkony (télire eltett változat)
• 2 + 2 ek. 20%-os ecet
• 2-3 ek. olaj
• pirospaprika
• só
• vegeta

Akármennyire is szeretem a báránynak az ízét, a leveseknél mindig finomítok rajta. Ehhez egy nagy lábosban két evőkanál ecettel vizet forralok, annyit, ami bőséggel ellepi a húst. Amikor zubogva forr, belehelyezem a húst, és forrástól számítva 2-3 percig főzöm. Az idő letelte után leöntöm a vizet és meleg vízzel átmosom a húst.
A kuktába 2-3 evőkanál olajat öntök. Felmelegítem és beleszórom a tetszés szerinti pirospaprikát (én púpozott evőkanálnyit használok). Amint a paprika elolvad, azonnal felöntöm vízzel, nehogy megégjen. A vízbe helyezem a húst, a felaprított tárkony háromnegyedét, majd sózom, vegetázom. Lezárom a kuktát (persze arra figyelek, hogy a maximálisan megengedett vízmennyiséget ne lépjem túl), és forrástól számítva nagyjából 35 percig főzöm a levest. Ha lábost használunk, akkor addig főzzük, amíg a hús szinte teljesen megpuhul.
Az idő letelte után eltávolítom a kukta tetejét, és forró vízzel pótolom a hiányzó víz mennyiségét. Újra felforralom, és ekkor öntöm bele a rizst. Némi főzés után jöhet a kóstolás, ekkor szoktam untánsózni is, amennyiben szükséges. A főzés utolsó perceiben adom a két evőkanál ecetet és a maradék tárkonyt a leveshez. Akkor vagyunk kész, ha a rizs puhára főtt.
Tejföllel kínálom.

Vajkaramell Rachel Allentől

Imádom a karamellt. Mindegy, hogy vaj- vagy tejkaramell, meleg öntet, vagy éppen "szilárd" rágcsálnivaló. Ezért határozottan örültem, amikor két nagyszerű receptet is találtam: egyet Rachel Allen könyvében (A család kedvencei), egy másikat pedig Nigella Lawson expressz finomságai között. Utóbbi talán közelebb áll a szívemhez, valószínű azért, mert ezt készítettem először, és az íze mélyen az ízlelőbimbóimba ívódott.
És mi az előnye ezeknek az önteteknek? Természetesen a hosszú eltarthatóság. Üvegbe öntve (széles nyakú dunsztosüveg), és hűtőben tárolva hosszú hetekig biztosíthatjuk magunknak a nassolnivalót, vagy váratlan vendégek esetén egy nagyszerű desszertet. Nem is kell hozzá más, csak egy kis jégkrém, vagy gyümölcs. És ha a fagyis változatot extrázni akarjuk? Pirítsunk egy kis szeletelt mandulát a tetejére, ami tökéletesen összehangolja a három különböző textúrájú finomságot.
Sajnos azonban van némi nehézség is a receptben. Nem az elkészítés, mert az pofonegyszerű, hanem a hozzávalók beszerzése. Barna nádcukrot és golden syrupot ugyanis nem lehet minden bokorban találni. Győrieknek a BIO ABC-t tudom ajánlani (sajnos elég drága), de érdemes a webáruházak (pl. Culinaris) kínálatát is megnézni. Főleg, ha több mindent rendelünk, és a postaköltség eloszlik a termékek között.

Hozzávalók (kb. 3/4 liter öntethez)

• 100 g vaj
• 175 g barna nádcukor
• 100 g kristálycukor
• 275 g golden syrup
• 250 ml tejszín
• 1/2 tk vaníliakivonat

A hozzávalókat lábosba tesszük, és rendszeres kevergetés mellett nagyjából 4-5 perc alatt simára forraljuk.
Egy pohárba néhány gombóc fagyit helyezünk és még azon melegében rácsorgatjuk a szószt. Amennyiben kedvünk tartja, néhány karika banánt vagy mandaringerezdet is a fagyi alá csempészhetünk, na meg a pirított mandulát se felejtsük.
Ha nincs otthon fagyi, akkor öntsünk egy tálkába némi karamellt és hagyjuk langyosra hűlni. Közben pucoljunk meg némi gyümölcsöt és vágjuk falatnyi darabokra. Mire elkészülünk, a karamell fondünk is tökéletes állagú lesz, lehet mártogatni.
A megmaradt szószt még melegen öntsük üvegbe, és ha langyosra hűlt, mehet is a hűtőbe.

Tésztasaláta Ancikától

Néhány évvel ezelőtt a sógoromék termékbemutatóra hívtak minket. Akkoriban nagy divat volt errefelé a birkaágyneműs bemutató, és mivel értékes ajándékkal kecsegtettek, ők is bevállalták az egy órás programot. Végül a bemutató majd két óráig tartott, és még szegény Andi sógornőm is szert tett egy "aranyos" becenévre, az előadó jóvoltából. Azóta, ha incselkedni akarunk vele, mindig Ancikának szólítjuk. De nem csak a becenév, hanem az ott feltálalt saláta is emlékezetes maradt. Oly annyira, hogy még én is elkészítettem, pedig én és a tészta nem vagyunk nagy barátságban. Ráadásul bolti majonézzel készül, amit né nem szívesen használok, de tényleg azzal az igazi.

Hozzávalók

• 1 zacskó (500g) Orsótészta - én Gyermelyit használtam
• 250 g szeletelt bacon
• 250 g sajt (Trappista vagy Edami)
• 1 piros pritaminpaprika
• 200 g bolti majonéz
• só, bors

A tésztát bő, sós vízben al dente-re főzöm. Közben a bacon szeleteket falatnyi darabokra vágom, és kevés olajon ropogósra pirítom. Felkockázom a sajtot és a paprikát (kb. 0,5mm-es oldalú kockákra gondoljunk - persze nem vonalzóval mérem az oldalakat, de ilyesmi méretre törekszem).
A megfőtt tésztát leszűröm, hideg vízzel átöblítem. Mély tálba öntöm, hozzáadom a bacont (még az abból kisült zsírt is), sajtot, pritaminpaprikát és ízlés szerint sózom, borsózom. Két fakanál segítségével óvatosan összeforgatom a hozzávalókat, és csak ezt követően borítom rá a majonézt, amivel óvatosan ugyan, alaposan összekeverem.
Hűtőben lehűtöm, majd fasírttal, sült hússal tálalom.

Kaszinótojás

Igazi party klasszikus, ami nélkül nálunk nem múlhat el a Szilveszter. A férjem nagy kedvence, amit ha akarnék, se mellőzhetnék e jeles napon. Én azt a változatot készítem, amit édesanyámtól tanultam, de másmilyent nem is nagyon tudnék, hiszen mást soha nem is kóstoltam. Ennek oka az, hogy nem szeretem a bolti majonézt, csak a házi készítésűt. Házi készítésűből viszont csak azt eszem meg, amit én az édesanyám vagy a nővérem készítünk. Mi hárman pedig szinte egyformán készítjük a kaszinótojást, és ezzel be is zárult a kör.

Én úgy szeretem a kaszinótojást, ha jó szaftos, sok rajta a tartármártás. Így annyira nem gusztusos, de - noha számomra is fontos a látvány- ennél a fogásnál a szemek helyett inkább az ízlelőbimbókat kényeztetem. 
 

Hozzávalók (kb. 4 fő részére)

· 10 tojás

· 1 doboz sertésmájkrém (62 g)

· 30 g puha vaj

· egy csokor petrezselyemzöld (finomra aprítva)

· 1 tk. mustár

· 1/2 tk. csípős piros arany

· 4 ek. tartármártás

· só

· bors

Hozzávalók - tartármártás

 

· 3 friss, tanyasi tojás sárgája

· kb. 2,5 dl olaj

· 1 tk. + 2 tk. mustár

· 1/2 doboz kis tejföl

· só

· bors

Amikor majonézt készítek, vagy tojást főzök, igyekszem szobahőmérsékletű tojásokat használni. Ezért (amennyiben eszembe jut) a tojásokat nagyjából egy órával a munkafolyamatok előtt kiveszem a hűtőből. Ha ez elmaradna, akkor meleg vízbe áztatom őket.

A majonéznél különösen fontos, hogy valamennyi hozzávaló azonos hőmérsékletű legyen. Ellenkező esetben igen gyakori, hogy szétesik a majonéz.
Mivel nyers tojásokat használunk, nagyon figyeljünk arra, hogy a tojás friss legyen, és megbízható helyről származzon. Én szerencsére nem kell izguljak a tojás minősége miatt. Évek óta a győri Vásárcsarnokban veszem őket, Józsi gazdától. Eddig még soha nem volt gondom velük. Akinek viszont nincs ilyen szerencséje, mindenképpen szalmonella ellen kezelt tojást használjon.
A kaszinótojáshoz használt tojásokat felteszem főni. Az a mondás járja, hogy ha a főzővízbe kiskanálnyi sót teszünk, akkor könnyebb megpucolni a tojásokat. Erről én nem vagyok száz százalékig meggyőződve, de mindig lelkesen megsózom a vizet. Aztán vagy sikerül szépen megpucolni a tojást, vagy nem.
Miközben a tojás fő, elkészítem a majonézt, majd a tartármártást.
Egyesével megtöröm a három tojást, és a sárgákat egy tálba teszem. A fehérjéket érdemes félretenni, és később sajtgolyónak vagy csokis keksznek elhasználni (a recepteket később szállítom).
A sárgákhoz keverek 1 tk. azonos hőmérsékletű mustárt, és kézi turmixszal összekeverem őket. Ezután egészen lassan, először evőkanálnyi mennyiségekkel indítva, elkezdem a tojásokhoz adagolni az olajat. Csak azt követően jöhet a következő adagnyi olaj, ha az előzőt már felvették a tojások. Onnan tudom, hogy a majonézem jó, és nem esett szét, hogy a keverékem elkezd krémesedni, keményedni és gyarapodni. Amikor már láthatóan jó úton haladunk, emelhetjük a hozzáadott olaj mennyiségét, de óvatosan. A majonéz furfangos étel, bármikor széteshet.
A szétesett majonéz állaga folyós, és a tojássárgája külön válik az olajtól. Ha a majonéz szétesett, de még szerencsénk van, akkor egy újabb tojássárgája vagy egy kicsi hideg víz hozzáadásával sikerül még megmenteni. Amennyiben nem, akkor sajnos kuka és jöhet egy újabb próbálkozás.
Az elkészült majonézt sózom, borsozom, majd kanalanként hozzáadom a tejfölt és a 2 tk. mustárt. A sózásnál érdemes arra is figyelni, hogy a tejföl és a mustár is sósít az ételen. Én kóstolgatni szoktam, máshogy nem tudom eldönteni, hogy mikor lesz tökéletes a tartármártásom.
A közben megfőtt tojásokra hideg vizet engedek, és amikor kicsit meghűltek megpucolom őket. Deszkára teszem, majd hosszában megfelezem őket. Óvatosan kiveszem a tojás sárgákat, amiket egy tálba teszek. Villával összetördelem őket, és jöhet az összes többi hozzávaló (a finomra aprított petrezselyemzöldből 1 teáskanálnyit félreteszek). Kézi turmixszal krémesre keverem. Megkóstolom, és amennyiben szükséges még ízesítem sóval, borssal vagy piros arannyal.
A kész tartármártásból néhány kanálnyit elsimítok annak a tálnak vagy tálcának az alján, amire később a kaszinótojások kerülnek. A kész krémet kiskanál segítségével visszakanalazom a tojásfehérjékbe, majd a tálba helyezem őket. Amennyiben a töltelékes felükkel felfelé szeretnénk (én nem szoktam, mert nem szeretem, ha megszárad a töltelék) akkor érdemes kiskanál helyett nyomózsákot és csillagkinyomót használni a töltelék visszatöltéséhez. Így sokkal formásabbak lesznek a tojásaink.
Miután az összes tojás tálcára kerül, rájuk simítom a maradék tartármártást és az egészet megszórom a félre tett petrezselyemzölddel.

A tojásokat fogyasztásig a hűtőben tárolom. Hideg sülttel és kenyérrel kínálom őket.

 

Édesanyám hagymás marhaszelete

Ez egy nagyon egyszerű, mégis tökéletes fogás. Egy olyan étel, ami bármikor megállja a helyét, legyen szó egyszerű hétköznapi ebédről, vagy ünnepi fogásról. Édesanyám találta ki, de aki eddig megkóstolta kivétel nélkül el volt ragadtatva tőle.

Hozzávalók (kb. 13 fő részére)

• 2,5 marhahús (felsál, fehér v. fekete pecsenye, rostélyos - amiből éppen szépet találok)
• 2 közepes fej hagyma
• só
• bors
• vegeta
• pirospaprika
• csípős piros arany
• kb. 1 dl olaj
• kb. 4 ek. liszt

A húst letisztítom, felszeletelem, majd vékonyra (kb. 1/2 ujjnyi) klopfolom. A szeletek széleit éles késsel bevagdosom, majd mindegyiket sózom, borsozom.
Egy vastag falú serpenyőben felforrósítom az olaj felét. Közben a hagymát megtisztítom, apróra kockázom, és előkészítek egy mély lábost, amiben majd készre főzöm az ételt. Ennek az aljába kevés olajat, kb. 3-4 evőkanálnyit locsolok.
Amikor a serpenyőben az olaj már kellően forró, magas lángon, részletekben megkérgesítem a hússzeletek mindkét oldalát. Ez egy-két percet jelent oldalanként. Amennyiben elfogyna az olaj, pótolom, és persze türelmesen megvárom, hogy ez is felforrósodjon.
A már elősütött hússzeleteket szép sorban az előkészített lábosba helyezem. A második sor után rászórom a kockázott hagyma felét, majd jöhet a többi hússzelet. A végén rászórom a maradék hagymát és az ízlés szerinti vegetát, piros aranyat. A serpenyőbe kevés vizet öntök, felforralom és a pörkanyagot is finoman felkapargatom. Ezt is a húsra borítom illetve még annyi meleg vizet, ami éppen csak ellepi a hússzeleteket. Fedő alatt magas lángon felforralom a "szaftot", majd takarékon főzöm készre az ételt. Menet közben megkóstolom, hogy kell-e még sózni, borsozni. Amikor a hús már majdnem puha, fedő nélkül főzöm tovább. Néhány perc alatt feljön az olaj a szaft tetejére, akkor szórom bele a pirospaprikát. Közben a lisztet simára keverem annyi vízzel, hogy híg palacsintatészta állagú legyen. Ezzel habarom be a szaftot, amihez nem biztos, hogy az egész ereszték kell! Pár percet hagyom főni, és már készen is van egy tökéletes fogás.
Köretnek burgonyapürét, főtt tésztát ajánlok.

Libazsírban sült libamáj

A következő receptet Mautner Zsófiától lestem el. Történetet nem tudok köríteni hozzá, mert most először készítettem. Tény viszont, hogy a család apraja - nagyja is oda volt érte.

Hozzávalók (előétel kb. 13 személy részére)

• 1 kg libamáj
• 1 l tej
• 400 g libazsír
• 1 közepes fej hagyma
• 8 - 10 gerezd fokhagyma
• só
• pirospaprika

A májat lehártyázom és a vastag ereket eltávolítom belőle. Ehhez a máj közepén található eret (a kisebbik és nagyobbik darab között helyezkedik el) megfogom, és addig húzom, amíg ki nem jön a májból.
A megtisztított májat egy mély tálba teszem, ráöntöm a tejet és egy éjszakára a hűtőbe teszem.
Másnap a májat papírtörlőre helyezem, és óvatosan szárazra törlöm. Nagyjából 20 percig állni hagyom, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.
Egy vastag falú, megfelelő méretű lábosban, magas hőmérsékleten megmelegítem a libazsírt. Szűrőlapát segítségével belehelyezem a májat úgy, hogy a domború fele felfelé legyen. Hozzá dobom a megpucolt és megfelezet hagymát, és a pucolatlan fokhagymát. Közepes lángon, fedő alatt pontosan 7 percig sütöm. A 7 perc letelte után szűrőlapát és fakanál segítségével óvatosan, de határozottan megfordítom a májat. Immár erős lángon, fedő nélkül további 7 percig sütöm.
Közben egy nagy vagy több kicsi hőálló edény alját megsózom és finoman bepaprikázom.
A sütési idő letelte után a májat deszkára helyezem. Amennyiben nagy tálat használok, egyből mehet abba. Kis hőálló edénykék esetén átlósan felszelem a májat, és a szeleteket helyezem a tálkákba.
A májra szűrőm a forró zsírt úgy, hogy teljesen ellepje. Szobahőmérsékletűre hűtöm, majd a hűtőben hagyom megdermedni a zsírt.
Fogyasztás előtt 1-2 perccel veszem csak újra elő. Ropogós kenyérrel, szeletelt lilahagymával kínálom.

Töltött káposzta Endi módra

Készül a karácsonyi menü, aminek az egyedüli biztos pontja immáron évek óta, a töltött káposzta. A káposzta készítésnek nagy hagyománya van nálunk, kezdve onnan, hogy szeptember-október tájékán a szüleim elkezdik savanyítani a káposztát. Mert hát nincs is jobb a hazainál. Nem csak az íze miatt, hanem azért is, mert így pontosan tudjuk, mi kerül a hasunkba. Évente többször készítek töltött káposztát, de a karácsonyi az igazán különleges. Nem azért, mert esetleg más kerülne bele, mint egyébként, hanem azért, mert édesanyámmal készítem. Amióta hét éve férjhez mentem, és külön háztartást vezetek, szokásunkká vált, hogy december 23-án fogom a 10 literes lábasom, és elindulok anyukámhoz főzőcskézni. Mást nem nagyon kell vigyek magammal, mert a hozzávalókat édesapám szerzi be a hentesüktől. Idén se történt ez másként. Emese baba még javában aludt, amikor én már vígan autóztam a szüleim felé.
Hogy a közösen készített káposzta íze más lenne, mint egyébként? Nem mondanám, de mindhármunk számára olyan nagy öröm a közös készülődés, hogy vétek lenne kihagyni.

Hozzávalók (kb. 50 db töltelékhez)

• 2,5 kg darált lapocka (comb nem jó, mert túl száraz lenne a töltelék)
• 1 bő bögre rizs (kb. 250-280 g)
• 2 közepes fej hagyma
• 1 dl olaj
• pirospaprika
• só
• bors
• 1 ek. télire eltett, darált paprika (ez elhagyható, nálunk édesanyám és anyósom is készít, soha nem kerestem a boltban, azt sem tudom, hogy kapható-e)
• vegeta
• 2 ek. disznózsír
• kb. 50 db savanyított káposztalevél (kicsi vagy közepes méretű)
• kb. 0,5 kg szálas káposzta (természetesen savanyú)
• 5-6 gerezd fokhagyma
• 5-6 szem egész bors
• 1 kg oldalas
• 1 kg füstölt oldalas (kb. 1 órát hideg vízben áztatjuk)
• víz

Ami biztosan mindenkinek feltűnik majd, hogy sok helyen hiányzik a pontos mennyiség (só, bors, paprika, stb.) Ennek oka, hogy mindenkinek más az ízlése, így tetszés szerint kell a tölteléket ízesíteni. És hogy honnan tudjuk, hogy jó-e a töltelék? Kóstolni kell, nincs mese.

A hagymát apróra vágom és az olajon üvegesre párolom. Amikor kész van, hozzá keverem a pirospaprikát (pupozott evőkanálnyit) és félre teszem hűlni.
A darált lapockát egy nagy tálba borítom, és hozzá öntöm a rizst (anyukám még a mai napig megmossa, én nem szoktam). Jöhet a só, bors, darált paprika, vegeta és a már langyosra hűlt, dinsztelt hagyma. Jól összekeverem - én kézzel szoktam, ezért is várom meg, hogy a hagyma meghűljön. Megkóstolom, hogy elég fűszeres-e. Amennyiben még szükséges, ízesítek rajta. Számomra nem okoz gondot a nyers húst megkóstolni, hiszen a bélszínt véresen eszem, és a tatár bifszteket is imádom. Anyukám viszont rendesen megszenved vele, ő ugyanis utálja a nyers húst. Ő a kóstolás után kis kupica házi pálinkával öblöget:)
Ha az ízek már rendben vannak, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy a tölteléket kicsit puhítsuk, könnyítsük. Ehhez kb. 0,5 dl hideg vizet és 2 ek. disznózsírt használok. Jól beledolgozom a bekevert húsba. Akkor jó a töltelék, ha annyira puha, mint egy egészen lágy kelt tészta.
A kész tölteléket félreteszem, amíg előkészítem a káposztát. Néhány levelet (lehetőleg a töltésre alkalmatlan, szakadt vagy kisebb méretűeket) a lábos aljába helyezek. Ezzel akadályozom meg, hogy a töltelékek valamilyen gikszer miatt megégjenek.
A többi, töltéshez használt káposztalevélről éles késsel levágjuk a főér megvastagodott végét, ami biztosan nem főne meg, és a töltést is nehezíti.
A káposztalevelet a tenyeremre helyezem úgy,  hogy a levél vége az ujjaim felé nézzen. A levél méretétől függő tölteléket helyezek a levél felém eső végére. Nem kell túl nagy töltelékkel dolgozni, mert a rizs főzés közben megdeged, és csak szétrepesztené a káposztalevelet.
A gombócot a képeknek megfelelően készítem el, majd szép sorban és rétegezve a lábosba helyezem.

  

 

A második réteg közepére nem töltelék, hanem füstölt és sima oldalas kerül.

 

Miután a második réteg is elkészül, ráhelyezem az aprókáposzta majd felét, és rádobok néhány gerezd fokhagymát.
Tovább folytatom a töltelék-készítést és rétegezést. Ne felejtsük el a töltelékek közé csempészni az oldalas darabokat. Az utolsó réteg tölteléket teljesen befedjük aprókáposztával, rászórjuk a maradék fokhagymagerezdet, 4-5 szem fekete borsot, majd az egészet feltöltjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje a káposztát.

Arra figyeljünk, hogy a lábost nem szabad teljesen megtölteni töltelékkel, mert ahogy a rizs főzés közben degedni kezd, a főzőlé kifolyik a lábosból. Nekem a fenti húsmennyiség egy 10 és egy 5 literes lábosban fért el kényelmesen.
Magas lángon, fedő alatt kezdem a főzést, de csak amíg a főzőlé felforr. Akkor eltűntetem a fedőt, és takarékon folytatom a főzést. A káposzta gyöngyözve kell forrjon, mint egy húsleves.
Főzés közben néha megemelem a lábost, és kormányzásra emlékeztető, ám annál hirtelenebb mozdulatokkal megrázogatom. Ez helyettesíti a kevergetést.
Miután a káposzta már jól fő, egy kisebb méretű, fém fedőt helyezek rá - oda ahol a káposzta nagyon kilóg a főzőléből, és jól lenyomkodom. Mindig oda teszem a fedőt, ahol a káposzta jobban kilóg, és azzal nyomkodom vissza a lébe. Így biztosan minden gombóc megfő.

A főzési idő meglehetősen hosszú, mert nem csak a tölteléknek, hanem a káposztának is meg kell főnie. Nagyjából 3-3,5 órával számoljunk.
Kb. 2,5 óra után érdemes először kóstolgatni.
Finom kenyérrel és tejföllel a legfinomabb, na meg persze másnaposan. Hiszen, mint az a rakott káposztánál is írtam, a káposztás ételek akkor az igaziak, ha már álltak egy-két napot.

Narancsos-diós keksz

Ez a visszafogottan édes keksz nagyszerű választás egy bögre tea mellé, vagy egy csésze finom kávé után kísérőnek. Elkészítése igen egyszerű, a hozzávalókat csak gyorsan összedolgozzuk a késes robotgépben, folpack-kal formázzuk, hűtőben vághatóvá hűtjük, majd készre sütjük.

Hozzávalók (kb. 50 db kekszhez)

• 200 g finomliszt
• 100 g finomra darált dió
• csipet só
• 80g porcukor
• 200 g hideg vaj
• 1 narancs reszelt héja
• 1 ek. narancs aroma
• 1 tojás

A száraz hozzávalókat a késes robotgépbe mérem, és egy gyors keverés után jöhet a felkockázott vaj. Morzsásra dolgoztatom, majd hozzáadom a narancs héját, aromát és a tojást. A géppel alaposan összedolgoztatom, majd a tésztát az előkészített folpackra kanalazom. Ha tallérokat sütök, akkor hengerré, ha négyzeteket, akkor téglalappá formázom a tésztát.
A fóliába csomagolt süteményt egy éjszakára, de minimum 4 órára a hűtőbe teszem.
Sütés előtt a sütőt 180 fokra melegítem. Két sütőlapot sütőpapírral bélelek.
A hideg tésztát éles késsel kb. 0,5 mm szélesen felszelem, és egymástól ujjnyi távolságra a sütőlapra helyezem.
Tallérok esetén a tésztát minden 5-6. darab süti után egy negyeddel elfordítom, így nem deformálódik el. A négyzetekhez a téglalapból hasábokat vágok, és azokat szeletelem fel.
A kekszeket nagyjából 10 perc alatt készre sütöm. Érdemes 1-2 perccel korábban belesni a sütőbe, hiszen minden készülék más. Van, amelyik erősebben süt van, amelyik gyengébben. a 10 perc nem szentírás, csak iránymutatás.
A kihűlt kekszeket jól záródó dobozba helyezem. Ha kitartanak, akkor két hétig is eltárolhatóak. Az ízek a sütést követő 2-3. napra érnek össze igazán.

Sóban sült csirke

 

Ez a recept annyira egyszerű, ugyanakkor pedig nagyszerű, hogy vétek nem kipróbálni. Gyerekkorom boldog perceit idézi, hiszen édesanyám gyakran sütötte. Szerencsére a férjem is nagy kedvelője lett, így ha sült csirkére vágyunk, mindig így készítem. Természetesen nem maradhat el a fokhagymás olaj sem mellőle, ami bármilyen ételt képes még jobbá, finomabbá tenni.

• 1 db konyhakész tanyasi csirke (kb. 1,3-1,5 kg)
• 1 kicsi alma (elhagyható)
• durva szemű asztali só, nagyjából 0,5 kg (az igazán durva változatra gondoljunk, amit asztali sózásra nem szívesen használnánk)

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Előveszek egy akkora sütőben is használható lábast, amiben a csirke kényelmesen elfér. Ha nincs, az sem gond, használjunk egy kisebb méretű tepsit. Az alját jó ujjnyi vastagon megszórom a sóval, amit szépen elegyengetek.
A csirkét megmosom, papírtörlővel megtörölgetem. Az almát bevagdosom, mintha fel szeretném negyedelni, de nem vágom végig, és a csibe pocakjába csúsztatom. Más fűszer nem kell rá, a hús pont annyi sót szív magában, amennyi szükséges.
Fogom a csirkét és óvatosan a só tetejére helyezem. Nem kell belenyomkodni!
A hőfokot visszaveszem 180 fokra, és sütő középső rácsára csúsztatom a lábast. Nagyjából 30 perc után ránézek, ekkor már a bőr itt-ott pirulni kezd. Ekkor fóliát borítok rá, hogy ne piruljon túl. Nem kell légmentesen lezárni a lábast, egyszerűen csak a csirkére teszem a fóliát. Jó 45 percig így sütöm tovább a csibét. Ekkor hústűvel megszúrom a sültet, ha a kifolyó húslé nem véres, hanem szép átlátszó, akkor fólia nélkül, kicsit megemelt hőfokon ropogósra pirítom a bőrt.
A készre sült csirkét azonnal kiemelem a sóból, és tálra helyezem. Nem fedem le, mert azt szeretem, ha a bőr finom, ropogós marad.
Melegen, fokhagymás olajjal és fehér kenyérrel fogyasztjuk. Így tökéletes, nem igényli a köretet, és nem is tudnék ajánlani hozzá semmit.