Sóban sült csirke

 

Ez a recept annyira egyszerű, ugyanakkor pedig nagyszerű, hogy vétek nem kipróbálni. Gyerekkorom boldog perceit idézi, hiszen édesanyám gyakran sütötte. Szerencsére a férjem is nagy kedvelője lett, így ha sült csirkére vágyunk, mindig így készítem. Természetesen nem maradhat el a fokhagymás olaj sem mellőle, ami bármilyen ételt képes még jobbá, finomabbá tenni.

• 1 db konyhakész tanyasi csirke (kb. 1,3-1,5 kg)
• 1 kicsi alma (elhagyható)
• durva szemű asztali só, nagyjából 0,5 kg (az igazán durva változatra gondoljunk, amit asztali sózásra nem szívesen használnánk)

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Előveszek egy akkora sütőben is használható lábast, amiben a csirke kényelmesen elfér. Ha nincs, az sem gond, használjunk egy kisebb méretű tepsit. Az alját jó ujjnyi vastagon megszórom a sóval, amit szépen elegyengetek.
A csirkét megmosom, papírtörlővel megtörölgetem. Az almát bevagdosom, mintha fel szeretném negyedelni, de nem vágom végig, és a csibe pocakjába csúsztatom. Más fűszer nem kell rá, a hús pont annyi sót szív magában, amennyi szükséges.
Fogom a csirkét és óvatosan a só tetejére helyezem. Nem kell belenyomkodni!
A hőfokot visszaveszem 180 fokra, és sütő középső rácsára csúsztatom a lábast. Nagyjából 30 perc után ránézek, ekkor már a bőr itt-ott pirulni kezd. Ekkor fóliát borítok rá, hogy ne piruljon túl. Nem kell légmentesen lezárni a lábast, egyszerűen csak a csirkére teszem a fóliát. Jó 45 percig így sütöm tovább a csibét. Ekkor hústűvel megszúrom a sültet, ha a kifolyó húslé nem véres, hanem szép átlátszó, akkor fólia nélkül, kicsit megemelt hőfokon ropogósra pirítom a bőrt.
A készre sült csirkét azonnal kiemelem a sóból, és tálra helyezem. Nem fedem le, mert azt szeretem, ha a bőr finom, ropogós marad.
Melegen, fokhagymás olajjal és fehér kenyérrel fogyasztjuk. Így tökéletes, nem igényli a köretet, és nem is tudnék ajánlani hozzá semmit.