Sült csirkecomb, ahogy édesanyámtól tanultam

Kislányként (5-6 éves koromban) ritmikus sportgimnasztikára jártam. Az edző szerint nagyon ügyes voltam, csak ehhez a sporthoz kicsikét gömböc, ahogy ő fogalmazott. Egyik edzés után félrehívott, és azt mondta, hogy diétázzak egy kicsit, vacsorára egyek almát. Amikor édesanyámmal hazaértünk az edzésről nekiveselkedtem a vacsorának, vagyis a kedvenc csirkesültemnek. Bevágtam két combikát (akkoriban még az alsó volt a kedvencem, ma már átpártoltam a felsőhöz), a szaftot kenyérrel jól kitunkoltam, majd a végén kértem egy almát, mert hiszen az edző néni szerint, az kell, hogy tornász alkatom legyen.
Édesanyám nézett rám nagy szemekkel, és csak jó pár évvel később világosított fel arról, hogy az almát a csirkecombok helyett kellett volna enni, és nem utánuk. De addigra már nem is volt lényeges, hiszen a tornát már el is felejtettem, megnyúltam, és a gömböc alkatom is eltűnt. Egyedül a sült csibecomb szeretete maradt meg, amit a férjemre is átragasztottam.

Hozzávalók

• 8 db csirkecomb (alsó-felső vegyesen, én most csak felsőt használtam)
• 1 közepes fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 3 ek. olaj
• só, bors
• 1 tk. pirospaprika

A csirkecombokat megmosom, megszárítom, majd sózom, borsozom. Egy mély serpenyőbe öntöm az olajat, bőrös részükkel felfelé egymás mellé sorakoztatom a combokat. Közéjük dugom a megpucolt, és félbe vágott hagymát. Az egészet felöntöm annyi meleg vízzel, ami nagyjából a combok feléig ér, beleszórom a pirospaprikát és erős lángon felforralom. Amikor felforrt, közepesre állítom a tűz erősségét, és fedő alatt sülni hagyom a húst. Bő 35 perc után villával átfordítom a combokat, így az eddig felül lévő részük is jobban puhul majd. További 10 percet hagyom fedő alatt rotyogni a combokat, majd ezt követően leveszem a fedőt, és jó 30 perc alatt zsírjára sütöm a húst. Közben megpucolom a fokhagymát.
A sütés utolsó percében még egyszer megfordítom a combokat, így a már megpirult bőrös oldaluk kerül felülre. Fokhagymanyomó segítségével rájuk passzírozom a fokhagymákat, majd meglocsolom őket a húszsírral. Ekkor már el is zárom a lángot, mert nem szeretném megégetni a fokhagymákat. (Aki nem szereti az erős fokhagyma-ízt, az dobja a gerezdeket a főzővízbe. Így az aromájuk belefő a húsba, de nem érződik az ízén.)
A fent megadott sütési idő nem törvényszerű, a combok méretétől függ. Villával tudjuk ellenőrizni, hogy mikor vagyunk készen.
Én Gyöngyi néni hagymás dinsztelt krumplijával szeretem a legjobban, de bármilyen körettel finom.

Tejfölös sült nyúl

Amikor kilenc évvel ezelőtt megismerkedtem a férjemmel, ő a barátaival már visszatérő vendég volt Cseszneken, a Kovács családnál. Pali és Erzsi csatlakozott a "Falusi turizmus" mozgalomhoz, és egy aranyos kis vendégházat üzemeltetnek a Bakonyban.A téli hónapokban minden évben két alkalommal is visszajárunk hozzájuk, egyszer barátokkal, egyszer a családdal. A borkóstolás, lovaglás, szánkózás mellett lehetőség van a háziasszony remek főztjét is megkóstolni. Természetesen szigorúan csak háztáji állatok kerülnek az asztalra. A tavalyi év újdonsága a nyúl, ami a férjem nagy kedvence. Egyből jeleztük is Palinak, hogy vágáskor mi mindig igényt tartanánk néhány példányra. Most hétvégén a sógoromék Cseszneken jártak, és velük együtt, az elmaradhatatlan nyúl is megérkezett. A következő recept egy régi családi kedvenc. Mi köret nélkül, finom friss kenyérrel és fokhagymás olajjal esszük.

Hozzávalók

• 1 konyhakész nyúl (kb. 1,5-1,8 kg)
• 10-15 dkg füstölt szalonna
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3 ek. tejföl
• 0,5 dl olaj
• só
• bors
• izsop (opcionális)

A sütőt 200 fokra előmelegítem, és előkészítek egy akkora tepsit, amiben a nyúl kényelmesen elfér. A szalonnát kis cikkekre vágom, akkorákra, hogy könnyen meg tudjam tűzdelni vele a nyulat.
A nyulat lehártyázom, megmosom és megszárítom. Éles késsel megszurkálom úgy, hogy a hátramaradó lyukakba 1-1 darab szalonnát tudjak nyomni. Jó mélyre kell nyomni, hogy a finom füstős íz jól átjárja a húst. A szárazra törölt nyulat sózom, borsózom és már mehet is a tepsibe, amibe előzőleg kevés olajat (1-2 ek.) löttyintettem. A húsra is öntök némi olajat, úgy három evőkanálnyit. A tepsibe teszem a megpucolt vöröshagymát, hozzáöntök úgy 1-1,5dl vizet. Már csak annyi van hátra, hogy a tepsit alufóliával lefedjem, és mehet is a sütőbe. Csak addig hagyom 200 fokon, amíg sercegni nem kezd, utána visszaveszem 180 fokra. Kb. 35-40 percig sütöm, közben a tejfölt összekeverem a nagyjából fél deci olajjal.
Ha valaki szeretné kipróbálni a fokhagymás olajat is hozzá, akkor most jött el az ideje az elkészítésének. Két egész fej fokhagymát (ha jó nagy, akkor elég egy is) fokhagymanyomóval pohárba nyomok. Kb. 1 mokkáskanál sóval megsózom, és felöntöm úgy 1 dl olajjal. Állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek.
Amikor a 40 perc letelik, a nyulat kiveszem a sütőből, és ügyelve a kicsapó gőzre óvatosan leveszem róla a fóliát. Két villa vagy kanál segítségével megfordítom a nyulat, hogy a másik oldalát is érje a finom szaft. A szabadon lévő felére pötyögtetem a tejfölös kence felét, majd kenőecsettel szépen elsimítom rajta. Miután az alufólia visszakerül a tepsire, megy vissza az egész további 35-40 percre a sütőbe. Lehet, hogy a mai modern konyha követői elszörnyülködnek azon, hogy egy vékonyka kis nyulat ennyi ideig sütök, de mi azt szeretjük, ha a hús finom puha, omlós. A megfelelő mennyiségű szaft és a tejföl gondoskodik arról, hogy ne száradjon ki a sült.
Utolsó lépések, ha már a húsba szúrt villa könnyedén kihúzható: a sütőt 230 fokra tekerem, a fóliát eltávolítom a tepsiről. A maradék tejfölt is szépen elsimítom a húson és gyönyörű pirosra sütöm az egészet. Ehhez már csak néhány perc szükséges.