A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kókusz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kókusz. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 25., vasárnap

Kókuszos-csokis zebratorta


Csenge baba már több mint egy éve megszületett, de rajtam még mindig akad egy-két felesleges kiló. Hiába járok el lelkesen edzésre, a karcsúsodás meggyorsítása érdekében néhány hét diétát is kénytelen voltam-vagyok bevetni. Ez viszont messze nem jelenti azt, hogy nem sütök-főzök lelkesen, hiszen el kell látnom az én kicsinyeimet és a férjemet is. Sőt. Mintha valami kényszer hajtana, minél inkább diétázok, annál inkább és annál gyakrabban sütök. Vagy azért, hogy a friss sütik illatával jóllakhassak, vagy, hogy megerősítsem magam, hogy ingen, kibírom kóstolás nélkül.
Ezt a tortát Emesével sütöttük, és ő is töltötte be a fő kóstoló szerepét. Ugyanúgy imádja a nyers tésztát nyalakodni, mint én. Nem is kérdés, hogy kire ütött :)

Hozzávalók (26 cm-s tortaforma)

  • 270 g fehér liszt
  • 100 g kókuszreszelék 
  • 1 sütőpor (12 g)
  • 1 ek. kókuszaroma (vagy 2 ek. kókuszlikőr - bármilyen)
  • 5 tojás (szobahőmérsékletű)
  • 250 g porcukor
  • 250 ml étolaj
  • 125 ml víz
  • 2 ek. keserű kakaópor (holland)

A sütőt 170 fokra melegítem. A tortaformám aljába sütőpapírt helyezek, és nekilátok a sütinek.

Egy tálba mérem a lisztet, kókuszreszeléket, sütőport és összekeverem őket. 
A tojásfehérjéket csipet sóval kemény habbá verem és félreteszem. Innentől kezdve gyorsan dolgozok, nehogy a hab összeessen. 
A tojássárgákat a porcukorral fehéredésig keverem (természetesen kézi turmixot használok, hiszen miért ne könnyíteném meg a munkámat, ha már mód van rá?) Hozzákeverem a kókuszaromát, étolajat és a vizet. Továbbra is turmixot használva apránként hozzákeverem a lisztes keveréket. Amikor kész vagyok, néhány óvatos, de határozott mozdulattal a tésztához forgatom a tojáshabot.
Két részre osztom a tésztát, és az egyikbe beleszitálom a kakaóport. Kész is van a kétféle tészta.

Evőkanalat ragadok, és kétkanálnyi fehér tésztát a sütőforma közepére halmozok. Következik két evőkanálnyi barna tészta, ami a tortaformában lévő fehér tészta közepére kerül. Így folytatom addig, amíg mindkét tésztám el nem fogy.

Ezt követően nagyjából 50 perc alatt a sütő középső rácsán készre sütöm a tortámat. Ha menet közben nagyon pirulna, fóliával védem a tetejét. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e már. 




2013. február 9., szombat

Tepsis Raffaello



Ezt a receptet "A Kisalföld receptjei 3." könyvemben találtam, jó pár évvel ezelőtt. Január eleji családi ünnepre készítettem, és egyből az egész tepsi süti elfogyott. Ez azért nagy szó, mert nálunk a december-január nagyon sűrű: kezdjük a sógorom születésnapjával, aztán jön a karácsony - amikor is, nagy család lévén még 27-én is ünnepi vacsorára vagyunk hivatalosak. Aztán jön a házassági évfordulónk, majd baráti "karácsonyfa-nézegetés" - persze ebéddel összekötve, Szilveszter, majd januárban három születésnap gyors egymásutánban. Ekkora már mindnyájan tele vagyunk az ünnepi ételekkel, süteményekkel, és csak egy kis nyugalomra, lightos kis salátára vágyunk. Szóval ezért is ért meglepetésként a teljes tepsi süti bekebelezése.
Azóta ha valamelyik családi ünnepkor felmerül a kérdés, hogy mit süssek, mindenki erre a tepsis Raffaellóra voksol. Most is ez történt: anyósom, Marika néni, ma ünnepli a 60. születésnapját, és sógorommal együtt ezt a süteményt kérte tőlem.
A receptet persze már átalakítottam, mert nekem egy kicsit túl édes, túl krémes és túl folyós volt, de senki nem ellenkezett a változtatások miatt.

Hozzávalók (30x22-es tepsihez)
  • 6 tojásfehérje
  • jó csipet só
  • 25 dkg kristálycukor
  • 10 dkg liszt
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 15 dkg kókuszreszelék
Krém
  • 6 tojássárgája
  • 1 vaníliás pudingpor
  • 10 dkg kristálycukor
  • 3,5 dl tej
  • 20 dkg Rama
  • 8 dkg porcukor

Ehhez a süteményhez fontos, hogy szobahőmérsékletű legyen a tojás. Ez minden olyan süteményre igaz, ahol a fehérjét habbá kell verni. Szobahőmérsékleten ugyanis sokkal jobban verődik a tojásfehérje. Ezért a tojásokat nagyjából 2 órával a munka megkezdése előtt kiveszem a hűtőből.

A sütőt 200 fokra előmelegítem, és sütőpapírt helyezek a tepsibe, méghozzá úgy, hogy a hosszanti oldalakon bőven átlógjon. Ez azért fontos, mert így könnyen ki tudom emelni a kész süteményt, hogy deszkán felszelhessem, és nem sérül a tepsi alja.

A lisztet, sütőport és kókuszreszeléket tálba mérem, és jól összekeverem. Külön tálba kimérem a 25 dkg kristálycukrot. Szétválasztom a tojásfehérjéket a sárgájuktól, figyelve arra, hogy a semmiképpen se kerüljön sárgája a fehérjék közé. Az ugyanis megnehezíti, nagyobb mennyiség esetén meghiúsítja a tojás felverését. Csipetnyi sót szórok a tojásfehérjékhez és kézi mixszerrel verni kezdem. Amikor már kicsit habosodni kezd, kanalanként adagolni kezdem a cukrot. Amikor a hab már keményebb, sokkal bátrabban adagolom a cukrot is. Addig folytatom, amíg a cukor el nem fogy, és a hab kemény nem lesz. Ekkor óvatos, de ugyanakkor határozott mozdulatokkal hozzákeverem a lisztes-kókuszreszelékes keveréket.
A kész tésztalapot az előkészített tepsibe simítom, majd mehet az előmelegített sütő középső rácsára. A sütő hőfokát azonnal visszaveszem 100 fokra, így "szárítom" a tésztát jó 45-50 percig. Ekkor 150 fokra emelem a hőfokot, és szép aranybarnára sütöm (kb. 10 perc). Egyből kikapcsolom a sütőt, és még nagyjából 20 percig hagyom bent a tepsit. Ez alatt az idő alatt a tészta színe már nem változik (ezt azért egy-egy pillantással ellenőrízzük), de a felülete a szárításnak köszönhetően megkeményedik. Ezzel nincs is gond, hiszen pont ez a célunk. A krém majd szépen megpuhítja.
A tésztát a tepsiben hagyom kihűlni, addig a krémmel foglalkozok.

A Raffaello krém két részből áll: pudingos és margarinos. Ahhoz, hogy a két részből egy tökéletes egész legyen, fontos az azonos hőmérséklet. Ha a kétféle krém között túl nagyon a hőmérsékletkülönbség, akkor nagy valószínűséggel a vaj, vagy margarin kicsapódik majd. Ezt elkerülendő én igyekszem mindig szobahőmérsékletű hozzávalókkal dolgozni. A margarint nagyjából akkor veszem ki a hűtőből, amikor elkezdem elkészíteni a krémet. Amennyiben valaki vajat használ, az később is ráér kivarázsolni a hűtőből.
A kristálycukrot és a pudingport simára keverem a tejjel. Ehhez adom a tojássárgákat. Közepes lángon, gyakori - vagy inkább folytonos keverés mellett felforralom, majd takarékra visszavéve készre főzöm a krémet. Amikor a krém főni kezd, akkor ne spóroljunk a keveréssel, mert hamar leég, ne adj isten rántottává sül. Forrástól számítva jó 3 percig keverjük őrült módra a krémet, utána levehetjük a tűzről, és kifújhatjuk magunkat.
A még forró krémet keverőtálba öntöm, és folpackot borítok a tetejére. Ezzel megakadályozom, hogy bebőrösödjön.
A krémet hűlni teszem. Ilyenkor, januárban könnyű dolgom van - egyszerűen a teraszra száműzöm, nyáron hideg fürdőbe állítom, ezzel gyorsítom a folyamatot.
Amikor a pudingos krém már langyosra hűlt, felkockázom a margarint és a porcukorral habosra keverem.
Fontos, hogy a vaj-margarin akkor szobahőmérsékletű, amikor még nem folyik szét, az ujjunk nyoma megmarad ugyan benne, de egy könnyed kis nyomástól nem süllyedünk könyékig a margarinba.
A langyos pudingra rászabadítom a kézi turmixot, és addig keverem, amíg ki nem hül. Ez alatt az idő alatt a darabos pudingunkból egy selymesen lágy, fantasztikusan krémes alapunk lesz, amihez - a turmixot tovább járatva - kanalanként hozzádolgozzuk a cukros margarint.

A kész krémet a már kihűlt lapra kenem, megszórom kókuszreszelékkel, és egy éjszakára mehet a hűtőbe.
Másnap éles késsel felszelem a süteményt, és az összes vendéget leveszem a lábáról vele.

 
 

2012. szeptember 27., csütörtök

Kókuszos-limeos keksz

 


Szeretem a kekszet. Szinte bármikor megenném, de csak akkor, ha házi. Amikor Emese babát vártam hosszú ideig rá se bírtam nézni az édességre. Az utolsó hetekben azonban állandóan csak kekszet ettem volna, de boltit akkor sem voltam hajlandó venni. Akkor határoztam el, hogy én bizony minden héten kekszet fogok sütni. Most jött el az idő, hogy a tettek mezejére lépjek, szóval ne lepődjetek meg, ha mostantól gyakori vendég lesz a blogon a keksz. Van itthon egy igen sokat használt, de még mindig gyönyörű kekszes dobozom (szicíliai nászutunkon kaptam a férjemtől), azt szándékozom minden héten megtölteni valami finomsággal.
A kókusz és a lime nagy kedvencem, ezért esett a választásom erre az omlós, vajas kekszre.

Hozzávalók (kb. 60 db)
  • 20 dkg liszt
  • 17 dkg kókuszreszelék
  • 15 dkg porcukor
  • csipet só
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • 3 lime reszelt héja
  • 25 dkg hideg vaj
  • 2 tojássárgája

 A vajas tészta összeállításához a késes robotgépemet használom. Ha nincs otthon ilyenetek, akkor lehetőség szerint hideg kézzel, gyorsan kell összedolgozni a tésztát. Máskülönben a vaj megolvad, és nem lesz omlós a keksz.
A száraz hozzávalókat a gépbe szórom, és néhány fordulattal összekeverem őket. Hozzáadom a kockára vágott vajat és a két tojás sárgáját. Addig járatom a gépet, amíg a tészta össze nem áll (1-2 perc).
A tésztát alufóliára borítom, kézzel gyorsan ellaposítom kicsit (hogy könnyebben hűljön), majd mehet a hűtőbe pár órára, de akár egész éjszakára is. Akkor sem történik semmi, ha 1-2 napot áll a hűtőben.
A sütőt 180 fokra melegítem. Egy-két tepsibe sütőpapírt helyezek.
Csak ezek után veszem elő a tésztát a hűtőből. Megfelezem. Azt a felét, amivel éppen nem dolgozok máris visszateszem a hűtőbe, majd annak is eljön az ideje, ha már az első adagot kisütöttem.
A tésztából üveggolyónál kicsit nagyobb golyókat formálok, amiket egymástól 1,5-2 cm-re a tepsikbe rakosgatok. A golyókat hideg vízbe mártott villával kicsit lelapítom, és máris mehetnek a sütőbe.
A középső rácson 8-10 perc alatt készre sütöm őket, de érdemes oda-oda lesni, mert pillanatok alatt megpirulnak.
A tepsiben hagyjuk őket langyosra hűlni, csak utána szedjük tálcára a kekszeket.
Miután teljesen kihűltek jól záródó dobozba rakosgatjuk őket.