Olajbogyós kifli

Édesapám családja meglehetősen nagy. A szüleim baráti köre pedig még nagyobb. Így nem csoda, hogy gyerekkoromban rengeteg "buli" volt nálunk. Jól megpakolt asztalok, sok-sok finomság, amit  egy magamfajta torkos kislány csillogó szemmel tömött magába. Nagyon sok íznek akkor lettem szerelmese, másoknak meg később, érettebb fejjel. Az olajbogyó már gyerekként is nagy kedvencem volt, hiszen a 80-as évek Erdélyében nem múlhatott el parti olajbogyó nélkül.
Szeretem szendvicsen, salátában, töltelékként, kenyérre kenhető antipastiként sőt, magában is nagy élvezettel ropogtatom.
Nagy volt a meglepetésem, amikor rájöttem, hogy Magyarországon nem annyira ismert és nem is nagyon kedvelt. A férjem sem szereti, a salátából kipiszkálja, a szendvicsének még a közelébe sem kerülhet. Volt is szájhúzás, amikor először készítettem Stahl Judit olajbogyós kiflijét.
Na meg meglepetés is amikor megkóstolt egyet, majd kettőt, végül egy harmadikkal is megbirkózott.
Azóta már többször is készítettem, reggelire, uzsira vagy vendégvárónak, mint legutóbb.
Az eredeti recept szerint egy nappal korábban kell a tésztát és a tölteléket is elkészíteni, hogy az ízek jobban összeérjenek.
Én készítettem már frissiben is, ami ugyanolyan finom volt, mint pihentetett társa.

Hozzávalók (12db kiflihez)

A tésztához:

• 1 dl tej
• 5 dkg vaj
• 2 1/2 dl víz
• 1 tasak szárított élesztő (vagy annak megfelelő mennyiségű friss élesztő)
• 1 kávéskanál cukor
• 50 dkg finomliszt (legyen szobahőmérsékletű)
• 1 ek. só
• frissen őrölt bors

A töltelékhez:

• 2-3 gerezd fokhagyma
• 10 dkg magozott fekete vagy zöld olajbogyó (én utóbbit használok)
• 20 dkg vaj

A kiflik tetejére:

• 1 tojás
• 1 ek. víz
• 1 csipet só

A tésztát a kenyérsütő gépemben készítem. Ehhez a tejet és a vajat egy edénykében addig melegítem, amíg a vaj el nem olvad. Ekkor hozzáöntöm a vizet (ami inkább legyen langyos vagy hideg, mint meleg, hiszen a tej eléggé felmelegszik, és utána várni kell amíg lehűl.)
Az élesztőt és a cukrot pohárba öntöm, és elkeverem 4-5 evőkanál tejes vízzel.
Tálba mérem a száraz hozzávalókat és jól összekeverem őket. A sónál nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindenki maga ismeri az otthon használt só erejét, így mindenki maga dönti el, hogy csapott vagy éppen púpozott evőkanalat használ. Az én sómból elég volt a 3/4 evőkanálnyi is.
A tejes vizet és az élesztőset is a kenyérsütő gép táljába öntöm. Rászórom a lisztet, és elindítom a dagasztó programot. A gépet nem fedem le, hogy ne melegedjen túl a tészta. Érdemes menet közben meg-meg nyomkodni a tésztát, mert tapasztalatom szerint a fenti arányokkal mindig túl puha tészta készül. Ilyenkor tegyünk még egy kevés lisztet a tésztához. Talán a Tüskeszentpéteri liszt az egyedüli amit nem kell kipótolni, de azt mostanában nem kapni Győrben. Kanizsáról hozzák a barátaim, de van, hogy elfogy mire megkapom a következő szállítmányt.
Amikor a program lejár kiveszem a tésztát a gépből és kézzel kicsit átgyúrom, gombócolom. Ha előre dolgozok, akkor az olajjal vékonyan kikent tálba (jó nagyot használjunk) kicsit megforgatom, lefóliázom és mehet a hűtőbe egy éjszakára. Amennyiben nem, szintén nagyon vékonyan olajos tálba teszem, konyharuhával letakarom, majd kellemesen langyos helyen duplájára kelesztem.
A töltelékhez a vajat mikróban kicsit meglangyosítom (kb. 40-50 másodperc). Az olajbogyót a késes aprítóval szinte krémesre aprítom, majd hozzáadom a vajat, zúzott fokhagymát és jól összekeverem.
Előre dolgozás esetén folpackra borítom, hengerré formázom és mehet ez is a hűtőbe.
Amúgy a kenhető állagú fűszervajamat - hiszen azt készítettem - vagy a késes aprító táljában hagyom, vagy tálba kanalazom.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, kicsit átgyúrom, majd kb. 40-50 cm átmérőjű körré nyújtom. Nagyjából fél centi vastag tésztaköröm lesz. Kenőlapáttal vagy késsel rákenem az olajbogyós vajat, majd 12 cikkre vágom a kört. Ezt a tettet én általában a pizzaszeletelőmmel követem el, de egy éles kés is tökéletes hozzá. A cikkeket a hosszabbik oldaluknál indítva feltekerem, kifli alakúra hajlítom, majd enyhén lisztezett tepsire helyezem. Én általában 6 db-ot teszek egy tepsibe, mert az összes egyszerre amúgy sem fér el, így meg tényleg szép kényelmes helyük van.
A kiflik tetejét vékonyan megkenem a tojás-víz-só keverékével és kelni hagyom. Az egyik tepsit langyos helyen, a másikat a hidegebb spájzban, hogy ne kelljenek túl.
Addig kelesztem őket amíg a sütő, amit a formázás végénél kapcsolok be 200 fokra nem melegszik. Ezt követően 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöm a kifliket. A recept 25-30 percet ír, de az én sütőmnek nem kell annyi. Így járok el a második tepsivel is.
A megsült kifliket papírtörlőre szedem, majd langyosan vagy hidegen tálalom.

Amennyibe előre dolgoztunk (vagy éppen a Stahl Judit receptje szerint) akkor a hűtőben lévő tésztát jó egy órával a sütést megelőzően kivesszük a sütőből. Hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd csak ezt követően nyújtjuk körré. Ekkor vesszük elő a hűtőből a megdermedt olajbogyós vajat, amit a reszelő nagy lyukú oldalán szép egyenletesen a tésztára reszelünk. Ezt követően a korábban leírtak szerint járunk el.

Vargabéles

A blogban már szerepel a Vargabéles egy "hamis" változata. Azt is nagyon szeretem, de ez a változat nagyon közelít az eredeti Vargabéleshez, ami fantasztikusan finom. Én most kiadós leves utáni fogásnak készítettem, de ha nagyobb méretű tepsit használunk, akkor nem lesz ilyen magas, és sütiként is nyugodtan kínálhatjuk.

Hozzávalók (25x30-as tepsihez)

• 250 g cérnametélt
• 150 g vaj
• 130 g porcukor
• 4 egész tojás
• 2 csomag vaníliáscukor
• 500 g tehéntúró
• 1 nagy citrom reszelt héja
• 450 g tejföl
• 150 g mazsola (kevesebb is elég, de Emese imádja, így nem spórolok vele)
• 6 levél réteslap
• 2-3 ek zsemlemorzsa
• kevés só

A metéltet sós vízben megfőzöm, majd leszűröm. Még forrón összekeverem egy jó diónyi vajjal.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, és kivajazom a tepsit.
A tojások sárgáját fehérre keverem a cukorral és a vaníliáscukorral. A túrót krumplinyomón áttöröm, majd összekeverem a tejföllel, mazsolával és a citrom reszelt héjával. Hozzájuk adom a fehérre kevert tojássárgákat és a kifőtt tésztát.
A tojásfehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verem, majd óvatosan a tésztás masszába forgatom.
Megolvasztom a maradék vajat. Az első réteslapot a tepsibe simítom, majd bőségesen megkenem olvasztott vajjal. Így járok el a következő két réteslappal is. A felsőt vékonyan megszórom zsemlemorzsával, majd a réteslapokra simítom a tölteléket. Erre szórom a maradék zsemlemorzsát, majd rárétegezem a maradék, vajjal jól megkent réteslapokat. A legfelső lapra bőséggel maradjon vaj!
Az előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütöm a bélesemet.
Hidegen könnyen szelhető és az íze is akkor tökéletes.
A tetejét tálaláskor megszórhatjuk vaníliás porcukorral, de nem törvényszerű.

Csokis püspökkenyér

Csoki, csoki, csoki. Már többször is írtam, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, én és az étcsokoládé. Így persze minden olyan süteményt is imádok, ami étcsokoládéval készül. Ezt a püspökkenyeret Nigellától lestem el, és igazság szerint egyetlen dolgot változtattam meg: lehagytam a tetejéről a csokiforgácsot. Ennek az az oka, hogy nem szeretem a csokiforgácsot a sütik tetején. Elkészítése igen egyszerű, és nagy előnye, hogy a hűtőben hosszan eláll, ráadásul 2-3 nap után még finomabb is, mint a sütés napján.
A recept csokipasztillát ír elő, de valljuk be, azt nem sok helyen lehet venni. Ahol meg lehet, hát nem olcsó mulatság. Nem kell kétségbe esni miatta. Használjunk táblás étcsokoládét, amit késsel apró darabokra vágunk.

Hozzávalók (1 királyformához)

• 27 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• 50 g kakaó (ha lehet, akkor holland)
• 18 dkg vaj
• 1 dl tejföl
• 2 egész tojás
• 100-120 ml forró víz
• 17 dkg kicsi csokipasztilla (apróra vágott étcsokoládé)

Csokiszirup

• 125 ml víz
• 100 g cukor
• 1 ek. kakaó

Törekedjünk arra, hogy a hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek, így időben vegyük elő őket a hűtőből.
A sütőt 170 fokra melegítem. A királyformát kibélelem alufóliával úgy, hogy az alufólia túllógjon a süteményformán.
A száraz hozzávalókat robotgépbe szórom, és egy-két pörgetéssel összekeverem őket. Jöhet a vaj, tejföl, tojás, amivel simára keverem a tésztát. Hozzáöntöm a forró vizet, majd a csokidarabokkal is jól elkeverem a süteményt.
Formába öntöm, majd a sütit egy órán át sütöm a sütő középső rácsán. Nem árt néha rá-rá nézni, mert megpirulhat a teteje. Ilyenkor fóliával szoktam letakarni.
Közben a szirup hozzávalóit összekeverem, felforralom, majd kb. 5-8 perc alatt sziruposra főzöm.
Amint az 1 óra letelt kiveszem a sütit a sütőből, hústűvel jól megszurkálom, és ráöntöm a szirupot. Ne ijedjünk meg, ha a hústűn rajta marad a tészta, nem nyers, ilyen állagú kell legyen. Aki szeretné, néhány perc után megszórhatja a püspökkenyér tetejét csokiforgáccsal.
A sütit szobahőmérsékleten hagyom kihűlni, majd hűtőben tárolom.
Csokis sütemény lévén, akkor a legfinomabb, ha fogyasztás előtt legalább 10 percet "melegszik" szobahőmérsékleten.

Gyors mákos pite

Alighanem múlt vasárnap történt, hogy a férjem Stahl Judit főzőműsorára kattintott. Már nagyon a végén járt az adás, csak annyit láttunk, hogy extra mákos kosárkák készültek. Meg is kívántunk egy jó kis mákos süteményt, sok-sok mákkal és kevés tésztával. Gubát nem akartam, mert az most nem tűnt elég mákosnak, így gyorsan belestem a kamrába-fagyasztóba hozzávalókért.
Leveles tészta mindig van a fagyasztóban, mert nagyon jól lehet hasznosítani, a mák meg a kamránk állandó lakója.
Régen magam készítettem a leveles tésztát, de valójában nem éri meg a fáradtságot. Sok munkával jár, és többe is kerül, mint a boltban vehető fagyasztott testvérkéi.
Ezen kívül Eric Lanlard mestercukrász szerint baj van annak a fejében, aki maga készíti a leveles tésztát. Merek én ellentmondani neki?

Hozzávalók

• 500 g leveles tészta
• 200 g darált mák
• 150 g cukor (nekem ez túl sok volt - 120 g-mal is beértem volna, de a férjem és édesapám édesen szereti a süteményt)
• 1,5 dl tej
• 1 nagy citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola
• 2 ek. baracklekvár
• 1 tojás a kenéshez
• kevés vaj a sütőtál kikenéséhez

A leveles tésztát (amennyiben fagyasztott) előveszem, és szobahőmérsékleten hagyom kiolvadni. Amennyiben hűtött, vagy éppen saját készítésű tésztát használunk, akkor az előző lépés természetesen kimarad.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A pités tálat (kb. 20cm átmérőjű) vékonyan kivajazom.
A mákot, cukrot, mazsolát és a reszelt citromhéjat egy lábosba öntöm, majd hozzájuk keverem a tejet. Néha megkeverve (nehogy leégjen) 2-3 percig főzöm a "krémet". Közben a leveles tésztát vékony téglalapra (kb. 4-5mm) nyújtom, és a sütőtálba emelem. A szélek szépen túllógnak. Ezeket éles konyhai ollóval levágom úgy, hogy nagyjából 1 cm túllógás megmaradjon. A leeső darabokat nem dobom el, hanem vékony csíkokat vágok belőlük (nem mindig sikerülnek egyformára, tökéletesre - ahogy az a képen is látszik, de így is finom volt a süti), amiket később rácsozásra felhasználok.
A baracklekvárt a tésztára kenem. Erre halmozom a mákos krémet, amit szépen elsimítok. A levágott tésztaszélekkel rácsot készítek a pitére. Ekkor hajtogatom rá a lelógó tésztát a krémre úgy, hogy két ujjammal összecsippentem és kicsit megnyomom. Így haladok körbe.
A tojást kicsit felverem, és megkenem vele a tésztát. Mehet a sütőbe, melynek hőfokát visszaveszem 180 fokra.
35-40 perc alatt készre sütöm a pitét (ha nagyon pirulna alufóliával védem).

Tejfölös meggyes

Évek óta gyűjtöm a Ráma süteményes könyveket. Nem egyszerű dolog, mert én a legtöbb sütihez vajat használok, így 2,5-4 kg margarin vonalkódját egyedül egy év alatt sem gyűjteném össze. Szerencsére Marika néni és anyukám is besegít, így jó pár süteményes könyv található a polcomon. Ez a sütemény az első kötetekből való, és a férjem igazi kedvence.
Nem vesszük komolyan a Valentin-napot, de ilyenkor mindig megsütöm ezt a sütit (meg a névnapján, születésnapján, sőt karácsonykor is sütöttem már).
A receptet kicsit módosítottam - nem csak a hozzávalókat, hanem az elkészítési módot is. Ha úgy készülne ahogy a Rama könyvben van (illetve a sutigyar.hu-n is megtalálható), akkor egy zselatinban úszó, trutyis süti kerekedne belőle. Nekem anno az lett, de lehet, hogy nálam a hiba.

Hozzávalók (25x30-as tepsihez)

• 20 dkg fehérliszt
• 1 csipet só
• 1 csipet sütőpor
• 8 dkg porcukor
• 1 db tojás
• 10 dkg Rama vagy más sütőmargarin

• 25 dkg kimagozott meggy (kompót vagy nyersen fagyasztott)
• 1 vaníliás puding
• 3 dl tej
• 4 ek. kristálycukor
• 35 dkg tejföl

• 500 ml meggykompót leve (ha nyersen fagyasztott meggyet használok, akkor meggyszörpöt hígítok fel.)
• 2 db piros tortazselé

Első lépésként a meggyet szűrőbe öntöm, hadd csepegje ki magát. Utána jöhet a tészta. Ehhez a lisztet-cukrot-sót-porcukrot egy tálba mérem és jól összekeverem. A margarint elmorzsolom a lisztes keverékkel, majd hozzáadom a tojást. Gyors mozdulatokkal tésztát gyúrok, ami utána egyből mehet a hűtőbe. Na nem sokáig, legfeljebb 15-20 percig.
Ekkor kapcsolom be a sütőt, amit 180 fokra melegítek. A tepsibe sütőpapírt helyezek, és belehelyezem a lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtott tésztát. Mostanában nem is használok nyújtódeszkát, hanem a sütőpapírt kikapom a tepsiből (látszanak a behajtások, így a méret is adott) és azon nyújtom ki a sütit.
A 3dl tejjel és a 4 evőkanál cukorral elkészítem a pudingot, amihez azonnal hozzáadom a tejfölt. Kézi habverővel simára keverem a krémet és a tepsibe simítom.
A lecsepegtetett (kicsit kinyomkodott) meggyet szépen elosztom a krémen. Én jobban szeretek nyersen fagyasztott meggyet használni, mert pikánsabb lesz tőle a süti.
A tepsit a sütő középső rácsára helyezem, a hőfokot pedig azonnal visszaveszem 175 fokra. 25 perc alatt készre sütöm a süteményt.
Amikor a süti a sütőbe kerül, egyből nekiállok a zselatinnak. Így mire eljön az idő, hogy a sütire öntsem nagyjából kellő állagú lesz.
A megsült sütit néhány percig hűlni hagyom. Ha egyből ráönteném a zselatint, szétnyomná a krémet. Ráadásul nem is szoktam önteni a zselatint, hanem szószos kanállal szép lassan a sütire kanalazom. Így mindenhol szép egyenletesen fedi majd a sütit.
Innen már csak annyi a dolgom, hogy kihűtsem és feltálaljam a süteményt.

Joghurthab karamellás banánnal

Mostanában egymást érik a vendégek nálunk. Ez nem annyira meglepő, hiszen Csenge baba már elmúlt hat hetes, nyugodtan fogadhat vendégeket.
Anyának meg apának persze főhet a feje, hogy mit is tegyen az asztalra. Olyan kell, ami gyors és viszonylag egyszerű, hiszen a kicsi hercegnőink mellett örülök, ha sikerül időre kitakarítani a lakást, és mellette még össze is dobni valamit, ami nem utolsó sorban még finom is. Vannak saját receptjeim is, de szeretek újakat is kipróbálni. Ilyenkor igen hasznos Stahl Judit gyors receptes sorozata. Mert csak lekapom a polcról valamelyiket, és felelevenítek egy-két finomságot.
Ez a desszert, amit régen gyakori nyalánkság volt nálunk, Lívinek és Andrisnak készült.

Hozzávalók (4 adag)

• 2dl habtejszín
• 3 ek. porcukor
• 2 dl natúr joghurt (én 1db aktíviát használok)

• 2 banán
• pár csepp friss citromlé (én nem használok, csak ha nem azonnal kerül a karamell a banánra)
• 10 dkg cukor
• 1dl habtejszín
• 5 dkg vaj
• 3 ek. rum

• a tetejére némi barna cukor

A joghurtos habbal kezdek. Ehhez a habtejszínt (szigorúan hideg kell legyen, amúgy nem lehet felverni) a porcukorral  kézi mixer segítségével lágy habbá verem. Ehhez keverem a szintén hideg natúr joghurtot. Amint kész vagyok, megy a hűtőbe.
A cukrot egy teflonserpenyőben karamellizálom. Ehhez először magas lángon (kb. 2 perc), majd mérsékelt tűzön további 8-10 perc alatt gyönyörű aranyszínű karamellé olvasztom. Nem kevergetem, csak néha rázogatom, mert nem szeretném a visszakristályosodna.
A karamellhez öntöm az 1dl tejszínt és a vajat. Amikor már nem sistereg jöhet a 3 ek. rum is. Addig kevergetem, amíg a karamell felolvad a vajas, rumos tejszínben.
Közben a banánokat megpucolom, felkarikázom. Aki akarja használhat citromlét a barnulás ellen, de valójában csak akkor szükséges, ha nem azonnal (mondjuk 10 perc) keverjük össze őket a karamellel.
A banánkarikákat tálba szórom. Rájuk öntöm a karamell szószt. Már csak annyi dolgom van, hogy a karamellre kanalazzam a joghurthabot, megszórjam némi barna cukorral, és készen is vagyok.
Én előre szoktam dolgozni. Elkészítem a joghurthabot és a karamellás banánt. Amikor pedig a desszertre kerül sor, a habot a karamellre kanalazom, és kész. Gusztusosabb, ha külön tálkákat használunk, de én most a nagy tálas változatot fotóztam le.

Sült pulykacomb

Gyerekkorom Erdélyében nem gyakran került pulyka az asztalra. Nem is emlékszem, hogy ettem volna, habár anyukám már tiniként is többször vágott pulykát. Így amikor először ettem pulykacombot (alsó) erősen húztam a számat, mert inas volt, rágós, és tele volt hosszú csontokkal. Hosszú ideig nem is voltam hajlandó többet megkóstolni, de szerencsére a férjem rávett, hogy kipróbáljam az ő változatát.
Azóta gyakori vendég az asztalunkon a puhára, omlósra sütött pulykacomb. Már csak azért is, mert Emese is nagyon szereti.
Ma is azt ettünk. Mi, felnőttek borsó főzelékkel, Emese pedig krumplipürével. De nagyon finom francia salátával vagy éppen majonézes kukoricával is.

Hozzávalók

• pulyka alsócomb (Tetszés szerinti mennyiség. Én ma 1db 1kg-osat és 2db 0,5kg-osat használtam)
• 3-4 gerezd fokhagyma
• kb. 100 g füstölt szalonna
• 3 ek. csípős dijoni mustár
• 2-3 nyomás csípős Piros Arany
• 1 ek. majoranna
• 1,5 tk. füstölt pirospaprika (csak akkor használok füstöltet, ha nincs itthon szalonna, amúgy édes nemes pirospaprikával dolgozok)
• 3-4 ek. étolaj + további 2-3 ek. étolaj
• 1 közepes fej vöröshagyma
• só, bors

A sütőt 220 fokra előmelegítem. A mustárt, Piros Aranyat, majorannát, pirospaprikát elkeverem a 3-4 evőkanál étolajjal.
Egy nagy tepsibe (amiben a combok kényelmesen elférnek) elosztok 2-3 ek. étolajat. A fokhagymákat megpucolom, és vékony (2-3mm) csíkokra szelem. A szalonnát felkockázom (kis kockákra, hiszen tűzdelni fogok vele). A combokat megmosom, megszárogatom, majd éles késsel centinként bevagdosom. Jól megsózom-borsozom őket, majd egy kisebb késre váltok, amivel alaposan megszurkálom a combokat. Minden résbe 1db fokhagymát és 1db szalonnát tuszkolok.
Itt tartozok egy vallomással. Én annyira nem szeretem a szalonnával tűzdelt húsokat, ezért is használok a saját adagomhoz füstölt pirospaprikát.
A combokat vastagon bekenem a mustáros kencével, jól be is dörzsölöm őket. Mehetnek a tepsibe, amibe 2,5 dl forró vizet öntök. A hagymát nem pucolom meg, csak a külső vastag héját szedem le. Félbe vágom, a tepsibe dobom. Alufóliával letakarom, és a forró sütőbe dugom.
Amint sülni kezd visszaveszem a hőfokot 190-200 fokra. Bő 2,5 órát sütöm a combokat, közben egyszer megfordítom őket. Amikor a husi már jó puha, a sütőt grillre állítom, a fóliát eltávolítom, és nagyjából 10 perc alatt gyönyörű pirosra sütöm a combokat.

Borsó főzelék

Hosszú ideig eszembe se jutott feltenni ezt a receptet. Mert hát főzeléket mindenki tud főzni, gondoltam én. Akkor meg minek tenném fel a receptet a blogra? Talán azért van értelme, mert én így szoktam, és nagy valószínűséggel más meg máshogy.
Anyósom, Marika néni, soha nem szerette a borsó főzeléket. Mindig azt mondta, hogy eleget evett a menzán, sose szerette, mert "édes volt, és ronda fehér".
Aztán egyszer megkóstolta az én változatomat, és azóta mindig dupla adagot főzök, hogy neki is jusson belőle.

Hozzávalók (4 fő részére)

• 800-900 g borsó (lehet friss és fagyasztott is)
• 1 közepes fej vöröshagyma
• kevés (3-4 ek.) étolaj
• 1 bő teáskanál őrölt pirospaprika
• só, vegeta
• csípős Piros Arany
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 kis doboz tejföl (elhagyható)
• 2 púpozott ek. liszt

A hagymát apróra vágom, és az olajon üvegesre párolom. Beleszórom a pirospaprikát, gyorsan elkeverem. Máris hozzáadom a borsót, majd felöntöm némi (kb. 4-5dl) vízzel. Nem túl sokkal, mert nem leves készül, hanem főzelék. Jöhet az apróra vágott petrezselyemzöld, csípős Piros Arany - egy nyomás, de aki nem fél tőle, nyugodtan cifrázhatja. Só, vegeta, és fedő alatt puhára párolom.
Közben a lisztet kevés vízzel és a tejföllel simára keverem, vagyis eresztéket készítek. Amennyiben valaki érzékeny a tejfölre, akkor egyszerűen el kell hagyni. Amikor a borsó már puha, folytonos kevergetés mellett hozzáöntöm az eresztéket. Kevergetve 4-5 perc alatt készre főzöm.
Tükörtojással, fasírttal, sült pulykacombbal vagy éppenn bundás kenyérrel is isteni.

Spenót főzelék

Gyerekként utáltam a főzeléket. Ki nem állhattam, ha az volt ebédre, márpedig elég gyakran az volt. Aztán eltelt néhány év, felnőttem, és egyre jobban elkezdtem megszeretni őket. Na nem mindegyiket, de a spenót igazi kedvenc lett. Meg a tök, na meg a borsó. Emese rám ütött: ki nem állhatja a főzeléket, úgy mint én gyerekként. Vagy az apjára? Aki szintén nem szereti a főzeléket, csak ha hús van mellé. Ettől függetlenül úgy döntöttem, hogy egyre gyakrabban főzök ebédre főzeléket, mert nem árt ha Emese megszereti. Ez a spenót úgy tűnik bejön neki.

 

Hozzávalók (4 fő részére)

• 800 g spenótpüré (friss vagy fagyasztott)
• 800 ml - 1 l tej
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1,5 tömlős sajtkrém
• 3-4 ek. étolaj
• 2 púpozott ek. liszt
• só

 

Az olajból és a lisztből rántást készítek. Beleteszem a spenótpürét (ha fagyasztott nem engedem ki teljesen csak annyira, hogy legyen egy kis leve), és jól összekeverem. Hozzáadom a tej háromnegyedét, és gyakori (az elején folyamatos) kevergetés mellett felfőzöm. A maradék tejet elkeverem a sajtkrémmel, és azt is a spenóthoz öntöm. Sózom, majd néhány percig (5-6) forralom. Ekkor fokhagymanyomóval hozzápréselem a fokhagymákat, 1-2 percig főzöm, és már készen is vagyok.

 

Fontos: a spenót forrás közben erősen fröcsög. Tegyünk rá fedőt, és keverésnél is legyünk óvatosak.

A sajtkrém elhagyható (anyukám nem is használ), hiszen az ízén sokat nem változtat, csak az állaga sokkal krémesebb lesz tőle.

 

 

Túrós rudacska

Évek óta lelkesen gyűjtöm a Rama receptkönyveket. Nem egy, és nem két receptet próbáltam már ki belőlük. Többek között ezt a túrós ropogtatnivalót is, amiről nemrégiben kiderült, hogy Horváth Ilona klasszikusában is megtalálható.
Szeretem mert gyors, egyszerű és nagyon finom. Na meg nem utolsó sorban, Emesével közösen is el tudjuk készíteni, ami igazán jó móka.
Amennyiben pedig nincs otthon 500 g valamelyik hozzávalóból? Nem történik semmi, a többi fő hozzávalót (fő hozzávalók: túró, liszt, margarin) hozzá módosítom, és úgy folytatom a munkát.


Hozzávalók

• 500 g tehéntúró
• 500 g Rama
• 500 g liszt
• 8 g só (érdemes elsőre kevesebbel megpróbálni, mert minden só ereje más)
• 1 tojás (megkenni a tetejét, elhagyható)

A sütőt 200 fokra előmelegítem.
A túrót villával áttördelem. A lisztet tálba mérem, és hozzákeverem a sót. A margarint a lisztbe kockázom, és kézzel gyorsan elmorzsolom. Már csak a túró hiányzik. A rámás keverékhez öntöm, és gyors mozdulatokkal összegyúrom.
Amennyiben a tésztát már az elkészítést megelőző nap összeállítom, eddig a pontig van vele feladatom. Utána sütésig letakarva a hűtőbe teszem.
A tésztát lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtom. A rövidebb oldal mentén fejben három részre osztom a tésztát, majd a két szélső részt a középsőre hajtom. Így egy keskeny, de hosszú téglalapot kapok, amit a hosszanti oldal mentén az előzőek szerint újra összehajtok. Ezt még egyszer eljátszom, majd lisztezett deszkán téglalappá nyújtom a tésztát. A mérete nem lényeg, csak az a fontos, hogy nagyjából fél centi vastag legyen.
Amennyiben használok tojást a megkenéshez, azt most kicsit felverem, és a sütire kenem. Ezt a lépést mostanában kihagyom, mert nem szeretném, hogy Emese a nyers tojással babráljon.
Pizzaszeletelővel vagy éles késsel bevagdosom a tésztát, hogy rudacskákat kapjak.
Szorosan tepsibe rakosgatom őket (Emese ebben tud segíteni a gyúrás mellett) és már mehetnek is a sütőbe, aminek a hőfokát 180 fokra visszaveszem. 15-20 perc alatt szép aranyszínűre sütöm a rudacskákat, amikre érdemes néha ránézni. Szalvétával vagy papírtörlővel bélelt tálba szórom az elkészült adagot, és már mehet is a következő tepsi a sütőbe.