Sóskás bárányleves

Vasárnap sóskát tettem el télire, és nem bírtam ki, hogy ne tegyek félre egy keveset egy finom leveshez. Most nem a sima sóskás változatban, hanem egy bárányhúsos levesben gondolkoztam.

Hozzávalók (2 napi adag 4 fő részére)

• kb. 300-400 g bárányhús (például levesbe való apróhús, de én most pont a bordarészét használtam)
• 2 ek 20%-os ecet
• 400 g télire eltett sóska 
• 1/2 bögre rizs (kb. 100-120g)
• 2-3 ek olaj
• só, vegeta

Első lépésként finomítok egy keveset a bárány erőteljes ízén. Ehhez egy akkora lábosban, amiben a hús elfér vizet forralok. Amikor forr beleöntök 2 ek ecetet - vigyázat, felhabzik! Ebbe teszem bele a húst, amit 2-3 percig forralok. Leszűröm, majd sós-vegetás vízben puhára főzöm. Nem kell sok víz, mert ezt úgyis elöntöm, a leveshez frisset használok.
Amikor a hús megfőtt, már nincs is más dolgom, mint elkészíteni a sóskalevest. A plusz lépés az, hogy amikor a paprikás olajat vízzel feltöltöm a sóska mellé egyből beteszem a húst is.

Sóska télire eltéve

Tegnap anyósomékkal Mária napot ünnepeltünk, méghozzá a szép időt kihasználva a kertjükben. Gyönyörű almákat, paprikát szüreteltem, na meg persze sóskát is szedtünk. A férjem segítségével sikerült gyorsan megpucolni, és már el is tettem télire. Nem túl nagy adagokban persze, mert én csak levesnek készítem, a főzelék Marika néni reszortja.

Hozzávalók

• friss sóska - tetszés szerinti mennyiség (most egy 10 literes vödröt szedtünk tele)
• 2-3 ek étolaj
• só
• szalicil

A sóskát megpucolom, ami abból áll, hogy letépem a szárát. Bő vízzel többször is átmosom, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor homok vagy sár roszog a fogunk alatt. Egy nagy lábosba olajat öntök, és beletépkedem a megmosott, lecsepegtetett sóskát. Nem baj, ha a sóska púposan áll a lábosban, mert néhány perc elkezd összeesni. A végére a hatalmasnak tűnő adagot úgy keresgélem a lábosban.
A sóskát megszórom úgy fél-egy evőkanálnyi sóval. Ezt a lépést fagyasztás esetén el is lehet hagyni, de én még akkor is használok sót, mert szerintem finomít valamennyit a sóska vad ízén.
A sóskát addig dinsztelem, amíg a víz elpárolog róla. A kész sóskát meleg, száraz üvegekbe töltöm, a tetejüket megszórom kevés szalicillel, lefedem és már készen is van.
Néhány éve már nem lehet szalicilt venni a boltban, de a gyógyszertárban még mindig beszerezhető.
Ebből a friss sóskamennyiségből mindösszesen 4 üvegecske (mustáros üveg - egyenként 300g) télire eltett sóska lesz. Ennél nagyobb adagra nincs is szükségem, hiszen egy üvegnyiből akár két napra elegendő levest is lehet főzni.
Ha valaki nem szeretne az üvegekkel pepecselni, zacskóban lefagyasztva is tartósíthatja a sóskát. Csak a 300 g-ot kell kimérni, megvárni amíg kihűl és már mehet is a fagyasztóba.

Barna kenyér

Régebben többféle kenyérrel is kísérleteztem, de aztán rátaláltam Limara pékségére, ahol annyi fantasztikusan finom kenyérrecept található, hogy inkább azokat sütögetem. Ez a barna kenyér viszont az én saját receptem. Annyira megszerettük, hogy más teljes kiőrlésű kenyérrel nem is szoktam próbálkozni. A lehetőségek tárháza így is hatalmas, hiszen a liszteket és a belevalókat is lehet variálni. Lehet furának tűnik, hogy a teljes lisztállománynak mindössze 1/3-a teljes kiőrlésű, de ezt a dietetikusom ajánlotta. Így a kenyér íze még határozottan kellemes, és egészségügyi szempontból sincs jelentős eltérés a fele-fele liszt-arányú kenyérhez képest.

Hozzávalók

• 200 g búza fehérliszt
• 200 g világos vagy fehér rozsliszt
• 200 g teljes kiőrlésű liszt (most graham lisztet használtam, de bármilyen más is jó)
• 15 g friss élesztő v. 7 g porélesztő
• 1 ek só
• 1 tk cukor
• 2 ek burgonyapehely
• 1 csipet aszkorbinsav
• 2-3 marék tetszés szerinti mag: len-, napraforgó-, tök- vagy éppen szezámmag
• 310 ml langyos víz
• 75 ml étolaj
• kevés olaj és fehérliszt a forma kikenéséhez

Kimérem a száraz hozzávalókat, és cukor kivételével jól összekeverem. A kenyérsütő gép táljába morzsolom az élesztőt, rászórom a cukrot és hozzáöntöm a langyos vizet. Kicsit hagyom, hadd fusson fel az élesztő. Amikor ez megtörténik a tál egyik sarkába öntöm az olajat, és egyből rászórom a száraz hozzávalókat. Elindítom a gépet, és bedagasztatom a kenyeret - közben azért ránézek, hiszen a víz mennyisége nem szentírás. Egy viszonylag kemény, ugyanakkor kicsit ragadós tésztát kell kapnunk. Nem azt mondom, hogy ragadjon a kezünkhöz, de amikor hozzáérek mindig azt hiszem, hogy na ez most ragadni fog, de aztán mégse.
Amikor a gép elkészül a dagasztással kézzel jól átgyúrom a tésztámat, és konyharuhával letakarva, langyos helyen hagyom duplájára kelni.
Barna kenyérből soha nem sütök cipót. Jobban szeretem a formakenyeret, ezért vékonyan kiolajozom és kilisztezem a király formámat. A duplájára kelt tésztát még egyszer jól átgyúrom, és királyforma hosszúságú hengerré formázom. Éles késsel bevagdosom, és a formába teszem. Nagyjából 20 percig tovább kelesztem, közben a sütőt 200 fokra melegítem.
A kenyerem a sütő középső rácsára csúsztatom, és 10 percig 200 fokon sütöm. Ekkor a hőmérsékletet visszaveszem 180 fokra, és további 35-40 perc alatt készre sütöm a kenyeret. Az én sütőmben a kenyérke teteje elég hamar pirulni kezd, ezért nagyjából a hőfok visszaállításával egy időben alufóliával letakarom, nehogy megégjen.
A kenyér akkor van kész, ha a formából kiborítva az alja kopogtatásra szépen kong. Amennyiben ez nem történik meg, nem esek kétségbe. Visszateszem a formába, és még sütöm néhány percig.

Gyöngyi néni dinsztelt krumplija

Gyöngyi néni a nagynéném. Egy a sok közül, hiszen édesapámék heten voltak testvérek, így kedvemre válogathatok a nagynénik és nagybácsik között. Ezt a köretet még csak nála kóstoltam, és mondhatni belopta magát a szívembe. Nem csak azért mert finom, hanem mert ez az egyedüli burgonyás köret, amit másnaposan, felmelegítve, vagy éppen hideg krumpliból elkészítve is szívesen fogyasztok. Elkészítése egyszerű, az íze pedig nagyszerű.

Hozzávalók

• 5-7 db közepes vagy annál kicsit nagyobb burgonya
• 1 kis fej vöröshagyma
• 4 ek étolaj
• 1 bő tk só
• 1 tk pirospaprika

A krumplit megfőzöm. Nem kell agyonfőzni, hiszen akkor nem lehet lereszelni, de legyen megfőve.
A hagymát egészen apróra felvágom, az olajhoz adom, és üvegesre párolom. A hagymás olajhoz adom sót és a pirospaprikát is, majd egyből félrehúzom. Közben a megfőtt krumplit megpucolom, és a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelem. A lereszelt krumplit a hagymához adom, majd közepes lángon határozott mozdulatokkal az egészet összekeverem. Az a lényeg, hogy a paprikás olaj mindenhol bevonja a burgonyát.

Citromos báránycomb

 

Már többször is említettem, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyunk. A férjem és az én szüleim is kertészkednek, fantasztikusan finom zöldségeket és gyümölcsöket termelnek. Ezen kívül az anyukák lelkes háziasszonyként befőznek, tartósítanak, savanyítanak - így nekem az ősz közeledtével nincs más dolgom, mint helyet csinálni a fagyasztóban és a spájzban. Ennek a helycsinálásnak az eredménye a hétvégi báránysült is. Alighanem többen meglepődnek majd azon, hogy nem használok rozmaringot a bárányhoz. Ennek nem csak az az oka, hogy éppen nem volt itthon, hanem az is, hogy nem szeretem az ízét. Így függetlenül attól, hogy mennyire illik a rozmaring a bárányhoz, én soha nem használok hozzá.

Hozzávalók

• 1 szép, konyhakész báránycomb (kb. 1,5 kg)
• 1 citrom
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 3-4 ek. olaj
• só, bors

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Egy akkora tepsibe, amelyikben a comb kényelmesen elfér 2 evőkanálnyi olajat loccsantok és félreteszem.
Közben egy méretes serpenyőt magas lángon felforrósítok. A húst megmosom, megszárogatom. Éles késsel mindkét oldalon bevagdosom. Bőséggel sózom, borsozom. Egy kis olajat kenek a hús mindkét oldalára, majd a forró serpenyőben szépen megkapatom a combot. Ehhez nem kell több, mint 2-2 perc oldalanként.
Közben a citromot felszelem, és a fél centis karikákat a tepsibe szórom. A hagymának csak a külső héját távolítom el, míg a fokhagyma gerezdeket egyáltalán nem pucolom meg. Ezek is mehetnek a tepsibe.
Az előpirított báránycombot a tepsibe helyezem, kevés olajat locsolok a tetejére, és bő 2 dl vizet öntök még hozzá. Lefóliázom, és mehet is a sütő középső rácsára.
Amint a hús forrni kezd a sütőben, visszaveszem a hőfokot 180 fokra. Másfél óra sütés után megfordítom a combot, és továbbra is fólia alatt még jó órát sütöm a bárányt.
Ekkor maximumra állítom a sütőt - ez nálam 250 fok - és fólia nélkül 10-10 perc alatt szép pirosra sütöm a comb mindkét oldalát.
A kész sültet rácsra helyezem, és fólia alatt jó fél órát pihentetem.
Melegen joghurtos salátával, hidegen Gyöngyi néni dinsztelt krumplijával fogyasztottuk. Mindenhogy ízlett.

Bundás kenyér

Nálunk gyakori szokás volt a főzeléket - például a tök- vagy éppen spenótfőzeléket - bundás kenyérrel enni. A férjem már ennek hallatán is elborzadt, hiszen mi az, hogy nincs hús az ebédhez? De amikor meghallotta, hogy mi csajok (anyukám, nővérkém és jómagam) a bundás kenyeret cukrosan szeretjük szinte felakadt a szeme. Ő alapból nincs kibékülve a bundás kenyérrel, így a cukros változatra még 8 év házasság után sem tudtam rávenni, de sósan már eleszegeti. Na persze nem túl gyakran, évente mondjuk egyszer.
Ettől függetlenül remélem, hogy ti kedveteket lelitek ebben a receptben. Én nem csak főzelékhez szeretem, hanem reggelire is szívesen megeszem.

Hozzávalók (kb. 5 szelet kenyér)

• 5 szelet fehérkenyér
• 2,5 dl tej
• 2 ek kristálycukor
• 1 tojás
• olaj a sütéshez

Egy lábosban ujjnyi olajat forrósítok. A tejet egy tálba öntöm, és hozzá szórom a cukrot. Néha megkeverem, hogy gyorsabban olvadjon. Közben a kenyeret ujjnyi vastagon felszelem, és a szeleteket megfelezem. A tojást 1 ek vízzel kicsit felverem. Már készen is állok a sütéshez.
A kenyereket a tejbe mártom. Oldalanként egy-két pillanat elég is nekik. Utána jöhet a tojás, és már nincs is más hátra, mint magas hőfokon oldalanként pirosra sütni a kenyérszeleteket.
A kész kenyereket papírra szedem, és még melegen tálalom.

A sós változathoz cukor helyett a tejet és a tojást is megsózom. Nem erősen, hanem csak annyira, mint bármely más ételt.

Sült paprika

 

Ehhez az ételhez nem tartozik történet. Nem is kell hozzá, mert ha megkóstoljuk, a paprika önmagáért beszél. Számomra ez a non plusz ultra sali, amit bármikor - bármihez megennék. Elkészítése kicsit macerás, de egyszerre nagyobb adagot kell készíteni, és úgy már igazán megéri foglalkozni vele.

Hozzávalók

• 6 db húsos paprika (lehet kápia, kaliforniai, vagy egyszerű tv - a lényeg, hogy jó kemény, és húsos legyen)
• 2 dl hideg víz
• 1 ek cukor (bő evőkanál)
• jó csipet só
• 1-1,5 tk 20%-os ecet
• 1 tk olaj

A paprikákat a padlizsánhoz hasonlóan megsütjük. A különbség csak annyi, hogy kevesebb idő alatt elkészülnek, lévén sokkal kisebbek a padlizsánnál.

A megsült paprikákat csapvíz alatt megpucoljuk, majd tálban hűlni hagyjuk.

 

Az öntet hozzávalóit jól összekeverjük, majd a paprikákra öntjük. A paprikákat néhány helyen késsel megszurkáljuk, így a salátalé az egészet jól át tudja járni. Nagyjából fél óra múlva megforgatjuk a paprikákat, hogy biztos mindenhol kerüljön rájuk öntet.
Hűtő hidegen a legfinomabb, de én már langyosan is neki szoktam esni.
Az öntet hozzávalóinál megadott mennyiség nem törvényszerű. Mi így szeretjük, de érdemes megkóstolni, és tetszés szerint alakítani.

Tipp: ahogy már az elején írtam, érdemes nagyobb mennyiségű paprikát lesütni, majd megpucolva - lehűtve bezacskózni, és lefagyasztani.
Amikor megkívánjuk a sült paprikát, csak kikapjuk a fagyasztóból, kiengedjük, ráöntjük az öntetet, és máris lehet fogyasztani.

Kalácsfelfújt

A héten valamelyik nap terhesgondozóban majd orvosnál jártam. Az idő, noha korán reggel nekiindultam hamar elrepült, és az ebéd még sehol nem volt. Szerencsére édesanyám megpakolt finom karfiollevessel, így már csak a másodikkal kellett foglalkoznom. Húst nem akartam, főzelék előző nap volt, így egy kis édes finomságban gondolkoztam. A kenyérpudingot vettem alapul, de kenyér helyett a reggeliből megmaradt kalácsot használtam fel.

Hozzávalók (nagyjából 3 fő részére)

• kb. 200 g selyemkalács (vagy bármilyen kalács)
• kb. 6-7 dkg vaj
• 2 dl tej
• 2 dl tejszín
• 2 egész tojás
• vaníliás cukor
• 4 ek kristálycukor
• mazsola vagy más aszalt gyümölcs (elhagyható)

Öntet

• 150-200 g fagyasztott eper, szeder, málna - kinek mi tetszik, vagy éppen mi van otthon
• 2-3 ek cukor

A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A legkisebb (14-15 cm átmérőjű) jénai tálamat kivajazom. Egy mérőkancsóba öntöm a tejet, tejszínt, a tojásokat valamint a cukrokat. Az egészet simára keverem, és félreteszem.
A kalácsot ujjnyi szeletekre szelem (most 9-10 szelet lett), és vékonyan megkenem vajjal. Rétegesen a jénaiba helyezem a szeleteket, 3-3 szeletet egy sorba, majd mindegyik sor tetejére öntök egy keveset a tejes keverékből. Az utolsó sorra ráöntöm a megmaradt tejet (ez nagyjából a fele az egész mennyiségnek) és ujjbegynyi vajdarabokat vagdosok a jövendő felfújtam tetejére.
A jénait egy hideg tepsibe helyezem (ha esetleg kifolyik a tej sütés közben), majd 30 perc alatt szép aranyszínűre sütöm.
Mi Emesével melegen ettük, a későn érkező férjem pedig hidegen, de úgy is nagyon finom volt.
Ha vendégség végi desszertnek készítem, akkor hidegen tálalom - meleg gyümölcsöntettel.
Ehhez a gyümölcsöt és a cukrot felforralom, és közepes lángon, néha megkevergetve kicsit besűrítem. Hangulattól függően vagy összeturmixolom a gyümölcsöket, vagy nem. Turmixolás esetén azonban a magok is leszűröm, mert csak akkor lesz igazán selymes, krémes az öntet.

Fokhagymás tejbe áztatott pulykamell

Ritkán kezdem azzal a bejegyzéseimet, hogy valamilyen ételt nem szeretek. Ez azért van, mert én szinte mindent szeretek. Szinte. A pulykamellet viszont ki nem állhatom. Száraz, erősen rostos, és ezért a legtöbb ételhez nem is lehet használni. Szóval hiába van a fagyasztóban, amikor valami gyorsat szeretnék, nem nyúlok hozzá, mert Emi baba nem tudja elrágcsálni.
A férjem családja viszont kifogott a pulykán. Mielőtt kirántanák egy éjszakára (de elég 3-4 óra is) fokhagymás tejbe áztatják, amitől a rostok megpuhulnak, és isten veled rágósság.
Ma ez volt az ebédünk, némi sültkrumplival körítve. Így még én is szívesen ettem, és kicsi Emese is jóízűen lakmározott velünk.

Hozzávalók

• 5-6 szelet pulykamell kiklopfolva
• kb. 2,5 dl tej
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors
• liszt, panírmorzsa, tojás a bundához

A pulykamellet felszeleteljük, szép vékonyra - ahogy azt a rántott húshoz kell - klopfoljuk. A szeleteket üvegtálba helyezzük. Azért nem műanyagba, mert a fokhagyma illata beleivódna, és csak hosszú áztatás, többszöri mosás után tűnne el.
A fokhagymát nyomóval a hússzeletekre nyomom, majd ráöntöm a tejet. Nagyjából 2,5 dl-re volt szükségem, a lényeg, hogy ellepje a húst. Éjszakára, vagy min. 3 órára lefedve a hűtőbe teszem a tálat.
Panírozás előtt a hússzeleteket lecsepegtetem, sózom, borsozom (igény szerint a bors elhagyható - a mi családunkban használunk, a férjeméknél nem). A bepanírozott húst (liszt - tojás - morzsa) forró olajban szép aranybarnára sütöm.

Hamis spagetti

Ma védőnéninél jártunk. Nem Emese volt soron, az én hat hónapos pocakomat ellenőriztük. Elég szépen elhúzódott a várakozás, így hamar rájöttem, hogy csak valami nagyon gyors ebéddel tudom kiengesztelni az én Emese kislányomat. Törtem a fejem, hogy mi legyen az, és beugrott a hamis spagetti. Az olasz ételek kedvelői és ismerői biztos felnyögnek, ha elolvassák a receptet, de istenem, én ezt a változatot is nagyon szeretem. Ráadásul ennek még története is van. A '90-es évek Erdélyében nem ismertük a tésztákat. Néha desszertnek ettünk mákos vagy diós tésztát, főételnek meg káposztás kockát - azt is sóval, borssal megszórva - de mást nem. Soha nem hallottunk a bolognai vagy éppen milánói spagettiről. A carbonarat nem is említem. Aztán átkerültünk Győrbe, ahol a menzán viszonylag hamar megismerkedtünk a bolognaival. Mivel nagyon ízlett, próbáltuk otthon elmagyarázni, hogy milyen is volt, meg miből készülhetett. Szegény anyukám a mi kesze-kusza magyarázatunk alapján ezt a változatot készítette először, de én azóta is imádom, noha semmi köze nincs az igazi bolognaihoz. Viszont 30 perc alatt elkészül, ami ma nagy előnyömre szolgált.

Hozzávalók (2-3 fő részére)

• 350 g vagdalthús (én most a Pápai Hús darált sertéshúsát használtam, az volt itthon)
• 0,5 l házi paradicsomlé
• 1 kis fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• só, bors
• jó csipet kristálycukor
• oregánó
• bazsalikom
• 400-500 g spagetti tészta
• 10-15 dkg trappista sajt lereszelve

Egy nagy lábosban vizet forralok a tésztának.
Közben a hagymát apróra szelem, és egy másik lábosban 2 ek olajon üvegesre párolom. Közben a vagdalthúst kiszabadítom a konzervdobozból és villával kicsit összenyomkodom.
Fokhagymanyomóval a hagymához préselem a fokhagymákat, keverek rajta párat és már hozzá is adom a vagdalthúst.
Magas lángon, néha megkeverve zsírjára pirítom. Ekkor jöhet a paradicsomlé, só-bors-cukor, meg a többi fűszer. Mennyiségeket nem írok, mindenki ízlés szerint ízesíthet. Egyedül a sóval kell vigyázni, hiszen a vagdalthús már amúgy is sós. Öt-hat percig főzöm, majd félrehúzom.
Közben a forrásban lévő vizet megsózom (vigyázat, erősen felpezseg tőle) és hozzáadom a tésztát. Al dentére főzöm - most éppen nem, mert Emese jobban szereti a puhára főtt tésztát, de a gyerekekért mindent, nem igaz?
A megfőtt tésztát leszűröm, visszaöntöm a főzőedénybe és egyből rákanalazom a spagetti szószt.
A sajt egy részét is hozzáadom, és 1-2 perc alatt még összerottyantom az egészet.
Tányérba merem, a tetejét még megszórom némi sajttal, és már lehet is enni.