2014. május 15., csütörtök

Házi karamellás-diós ostya


Ez az édesség egy igazi különlegesség. Még senki másnál nem ettem ehhez hasonlót, és eddig a receptet sem adtuk ki a kezünkből. Annak ellenére nem, hogy nem régi családi receptről van szó. Illetve ez nem igaz, hiszen családi recept, csak nem a mi családunké. Anyukám Panni barátnőjétől van, nála ettünk ilyet először. Ha jól számolom úgy 26 évvel ezelőtt. Azóta mi is gyakran "sütjük", hiszen könnyen, gyorsan elkészíthető. Nagyon finom és jól záródó dobozban, hűtőben tárolva sokáig el is áll.

Hozzávalók (3 táblához)
  • 6 db ostyalap (elvileg a legtöbb élelmiszerboltban kapható)
  • 250 g + 250 g kristálycukor
  • 250 g margarin
  • 3 egész tojás
  • 300 g dióbél

A "sütemény" elkészítéséhez 2 darab, lehetőség szerint tapadásmentes lábasra lesz szükségünk.
Első lépésként (ez a leghosszabb művelet) a dióbelet apró darabokra vágom.
Az egyik lábasba beleöntök 250 g kristálycukrot. A másik lábasba kerül a másik 250 g cukor, a 3db egész tojás - ezeket fakanállal össze is keverem, majd belevagdosom a margarint is. Közepes lángon, gyakori kevergetés mellett elkezdem felforralni. Onnantól kezdve, hogy melegedni kezd folyamatosan és gyorsan keverem, mert különben a tojás megsül, és tönkremegy a krém. Forrástól számítva gyorsan kevergetve pontosan 5 percig főzöm a krémet. Amint ez az idő letelik félrehúzom a lángról, amíg a karamell is elkészül.
Közben a kristálycukros lábast is tűzre teszem, és közepes lángon hagyom karamellizálni a cukrot. Nem keverem, csak néha-néha megrázogatom. Amikor a cukorból gyönyörű aranybarna karamell lesz elzárom a lángot és hozzákeverem a 300 g aprított diót, majd a margarinos krémet.
Jól elkeverem az egészet, és három részre osztva az előkészített ostyalapokra adagolom a tölteléket.
Gyorsan dolgozok, hiszen a karamell hamar megköt. Amint a krémet szépen elegyengetem az ostyákon, egy-egy ostyalappal lefedem őket.

Alufóliával elválasztva egymásra helyezem az elkészült "ostyatáblákat", majd a legfelsőre nehezéket (nagy méretű deszka és 1-1 kg cukor is megteszi) helyezek.

Jó pár órán keresztül, vagy egy éjszaka hagyom pihenni a karamellás ostyát, így a felső lapok is szépen megragadnak.

Négyzetre vagy téglalapra szeletelve tálalom.

Bejgli


Tudom, tudom. Május van. Nem pont időszerű ez a recept. De kérdem én, miért csak karácsonykor ehetnénk bejglit? Amikor annyira finom, hogy akár fél rudat is befalnék egyszerre? Amikor olyan receptem van, hogy nem a tölteléket, hanem a tésztát kell keresni a sütiben, mert egyszerűen eltűnik a bőséges dió-mák töltelék mellett?
Na persze az, hogy imádjuk a bejglit nem jelenti azt, hogy minden héten sütök. De karácsonyra és húsvétra mindig készítek egy-egy hatalmas adagot.
Idén is így történt, főleg, hogy a szülés miatt a karácsonyi sütés elmaradt. Amikor a tágabb családban megemlítettem, hogy ez lesz az egyik süti, jött a szájhúzás. Bejglit ilyenkor? Természetesen anyukámék és anyósomék is kaptak belőle, és micsoda meglepetés: a locsolók mindenhol ezt ették elsőnek. Szóval nem csak én vagyok bejgli mániás :)
A teteje nálam nem márványos, mert nincs türelmem a hűtőbe ki-be rakosgatni a tésztát, de mi így is örömmel fogyasztjuk.

Hozzávalók (2-2 nagy rúdhoz)
  • 1 kg liszt
  • 500 g margarin
  • 2 tojássárgája
  • 150 g porcukor
  • 20 g élesztő
  • kb. 0,5 dl langyos tej
  • csipet só
  • 175 g tejföl

Diós töltelék
  • 500 g darált dió
  • 250 g cukor
  • 1 nagy citrom reszelt héja
  • 1 vaníliáscukor
  • 2 ek. rum vagy sütőrum
  • 100-150 g mazsola
  • 4-5 ek. tej

Mákos töltelék
  • 400 g darált mák
  • 300 g porcukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 2 ek. rum vagy sütőrum
  • 100-150 g mazsola
  • 1 dl tej

Töltéshez: rudanként 2-2 evőkanál baracklekvár.

Tetejére: felvert tojássárgája

A tésztát a sütés előtti napon kell elkészíteni. Én bevallom, a tölteléket is akkor készítem, így másnap kevesebb a dolgom, és nem kell azon problémáznom, hogy túlságosan nagy a hőmérsékletkülönbség a tészta és a töltelék között.
Szóval a tésztához meglangyosítom a 0,5 dl tejet. Ehhez morzsolom az élesztőt, némi porcukrot és lisztet. Hagyom felfutni.
Közben a lisztet elkeverem a sóval, porcukorral és belemorzsolom a margarint. Jöhet az élesztős tej, a tojássárgák és a tejföl. Jól összedolgozom az egészet, majd addig dagasztom, amíg szép, fényes tésztám nem lesz. Közepesen kemény kell legyen. Liszttel lehet keményíteni, tejföllel lágyítani, ha úgy hozza a szükség.
A tésztát egy kilisztezett tálba helyezem, lefóliázom és egész éjszakára beparkolom a hűtőbe.
Külön-külön elkészítem a töltelékeket is.
Ehhez lábosba teszem a hozzávalókat. Jól elkeverem, és közepes lángon 2-3 percig "főzöm" őket. Azért csak idézőjelben, mert annyira sűrű töltelékről van szó, hogy nem is igazán lehet főzni. Keverjük is folyamatosan, hogy nehogy leégjen.
Amennyiben a töltelék kicsit hígabbra sikerülne, akkor főzzük tovább, nagyjából 4-5 percig.
Én az elkészült, szobahőmérsékletre hűtött töltelékeket is hűtőben tárolom.

Másnap úgy 20-30 perccel a sütés előtt előveszem a tésztát. Hagyom kicsit melegedni, majd tiszta deszkára borítom, gyorsan átgyúrom és négy cipóra osztom.

A sütőt 200 fokra melegítem.

Az első cipót vékonyra (kb. 37x26cm) kinyújtom. Nagyjából akkora legyen, mint a tepsi amiben sül. A hosszanti oldala lehet picikét hosszabb, úgyis behajtjuk.
Vékonyan megkenem 2 evőkanál baracklekvárral, majd rákenem a diós vagy éppen mákos töltelék felét. Amivel éppen kezdeni akarok. Amennyiben a töltelék éjjel a hűtőben volt, akkor nehezebben kenhető, inkább úgy kell kézzel szétnyomkodni a tésztán. A frissen készült töltelék könnyebben kenhető.
A tésztát, mint a rétest szorosan feltekerem. Annyi csak a különbség, hogy a bejglinél az első tekerés után nagyjából 1-1 centit oldalról is ráhajtok a tésztára, így az megfogja a tölteléket, ami sütés közben nem folyik ki.
A rudakat a tepsibe helyezem. Villával megszurkálom, majd háromszor átkenem tojássárgával. A kenegetések között néhány perc pihenőt tartok.

A sütőt 180 fokra visszaveszem és a középső rácson szép aranybarnára sütöm a bejlit.

Amennyiben kisebb adagot sütök, és a rudak nem érnek össze, akkor 35-40 perc is elég a sütőben (tűpróba!!!). A teljes adagnál a rudak összeérnek, nehezebben sülnek. Ilyenkor akár 1 órára vagy 1 óra 10 percre is szükség van. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy mikor lehet kivenni a bejglit a sütőből.
Amennyiben túlságosan pirulna a süti, alufóliával védem a tetejét.


2014. május 14., szerda

Grissini



Emese szeret nassolni. Na nem nagyon, de amikor megunja a játékot vagy éppen megfárad, akkor lepihen és elropogtat néhány szem kekszet, almadarabot vagy jó pár ropit. Mindig tartok is itthon ezekből egy adagot, de amikor az időm jobban engedi, akkor én sütök neki valamit. Mivel ezek tartósítószer és adalékanyag mentesek nem állnak el sokáig, de a grissini - amit Giorgio Locatellitől "tanultam" jól záródó dobozban még egy hét múlva is nagyon finom.
Amúgy nem csak Emese szereti ropogtatni őket. Mi is, sőt a barátaink is szívesen fogyasztják a grissinit borhoz vagy sörhöz. A paradicsomos változathoz Viki barátnőnk adta az ötletet, aki néhány éve Szilveszterkor hozott ehhez hasonlót nekünk.

Hozzávalók (kb. 35 darabhoz)
  • 50 g sótlan vaj
  • 200 g tej
  • 10 g friss élesztő
  • 375 g kenyérliszt
  • 3 púpozott ek. reszelt parmezán
  • 10 g finomított só

A paradicsomos változatnál a tejből csak nagyjából 175g-t használok a parmezánt pedig elhagyom. Ezen kívül szükség van még egy kis dobozos paradicsomsűrítményre és kb. 1-1 evőkanál oregánóra és bazsalikomra. Ezekkel együtt dolgozom készre a tésztát.

A vajat kis lángon lábaskában felolvasztom. Hozzáadom a tejet, amivel kb. 37 fokosra melegítem. Ebbe kerül az élesztő (ezért ne melegítsük túl a vaj-tej kombót). Kicsit kelni hagyom.
A száraz hozzávalókat tálba mérem, jól összekeverem. Hozzáadagolom az élesztős tejet, közben kézzel folyamatosan keverem a tésztát, amíg összeáll. Van, hogy robotgépet használok - ekkor 1-es fokozaton 3 percig, majd 2-es fokozaton még 5-6 percig keverem a tésztát.
Amikor a tésztám már szép sima - fényes tiszta deszkára borítom és kezdődhet a hajtogatás, a colomba.
Ehhez az ujjaimat használom: a tésztát a kinyújtott, majdnem merőlegesen tartott ujjaimmal addig nyomkodom, gyömöszkélem, amíg nagyjából téglalap alakú nem lesz, és sok-sok apró lyuk (nem kell átszakadjon) nem marad benne az ujjamtól.
A tészta felső harmadát középre hajtom, és az ujjaimmal újra megnyomkodom. Jöhet az alsó harmad középre hajtása és nyomkodása. Ezt követően a tésztát 45 fokkal elfordítom, és újra gyömöszkélem, hajtogatom. Amikor kész vagyok tiszta konyharuhával letakarom és 30 percig pihentetem.
30 perc után még egyszer gyömöszkélek, hajtogatok és újabb 30 percet pihentetek.

Ekkor kapcsolom be a sütőt 230 fokra.

A kész tésztát félbe vágom, egyenként nagyobb méretű téglalappá nyújtom. A tésztából nagyjából 1cm-es csíkokat vágok (figyelek, hogy ne legyenek hosszabbak, mint a tepsi amiben sütöm őket).
A tésztacsíkokat középről indulva 3-4 mozdulattal átsodrom úgy, hogy közben kicsit nyújtom is őket. A végeket kicsit lenyomkodom - konkrétan a mutatóujjammal kicsit megnyomom a végeket, így picit ellapulnak.
Tapadásmentes vagy sütőpapíros tepsibe helyezem a grissiniket, majd 180 fokra mérsékelt sütőben 10-15 perc alatt szép világos aranyszínűre sütöm őket. Rácson hagyom kihűlni a rudacskákat.