Töltike spenótos sóskamártásban

Mártással

Igazi különlegesség, ami nálunk is viszonylag ritkán kerül az asztalra. Ennek oka, hogy a töltelékek elkészítéséhez friss karalábé- vagy szőlőlevél szükséges. Utóbbit én annyira nem szeretem, mert egy örökkévalóság kell amíg megfő. Friss-zsenge karalábélevél viszont nem sokáig van, ezért  ilyenkor, kora nyáron szemfülesnek kell lennem, ha töltikét akarok főzni. Édesanyám gyakrabban készíti, néha mártás nélkül is, de én annyira szeretem ezt a szószt, hogy elképzelni sem tudom nélküle. Az elkészítése nagyon hasonlít a töltött káposztáéra, a töltelékek formálását nem is írom le, csak meghivatkozom. Ízben és méretben viszont jelentős az eltérés. A karalábé levél ugyanis jóval kisebb, mint a káposztalevél, így egészen kicsi töltelékek lesznek, amik bizony gyorsan fogynak.

Hozzávalók (kb. 34-35 töltelék)

• 34-35 friss karalábélevél
• kb. 1 kg darált sertéslapocka
• 140 g rizs
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 0,3-0,4 dl olaj
• só
• bors
• pirospaprika
• vegeta
• 1 gerezd fokhagyma
• kb. 0,5 dl víz

Mártáshoz

• 1 ek liszt
• 3-4 ek olaj
• 1 kg spenótpüré
• 10-12 ek sóskapüré
• só
• vegeta
• kb. 0,5 dl víz

Egy lábosban vizet forralok. Közben a karalábéleveleket jól megmosom, majd három-négy részletben, úgy két perc alatt blansírozom őket. Ettől megpuhulnak, és  könnyebb elkészíteni a töltelékeket. A levelek fás szárát levágom, úgy ahogy a töltött káposztánál.
A hagymát felaprítom, majd az olajban üvegesre párolom. A végén hozzákeverem az ízlés szerinti pirospaprikát, és hűlni hagyom.
A darált húst tálba borítom. Hozzáadom a rizset, a langyos hagymát, majd jöhet a só, bors és vegeta ízlés szerint. Jól összekeverem, vízzel lazítom. Olyan állaga kell legyen, mint egy lágy kelt tésztának.
Elkészítem a töltelékeket (menetet lásd töltött káposzta), és szorosan egymás mellé helyezve mehetnek is a lábosba. Azért kell szorosan elhelyezni őket, hogy főzés közben ne essenek szét a töltelékek.
Annyi vizet öntök a töltelékekre, ami nem csak ellepi, hanem jó másfél ujjnyival túl is lép rajtuk. Kis fedőt helyezek a töltelékekre (úgy ahogy a töltött káposztánál), majd magas lángon felforralom. Amikor már forr takarékra veszem, és jó másfél-két óra alatt készre főzöm.
Közben előkészítem a mártást. Ehhez az olajjal és a liszttel vékony rántást készítek. Ebbe jön a spenót- és a sóskapüré. Utóbbiból nem biztos, hogy kell a 10-12 evőkanálnyi, ízlés kérdése. Kóstolgatni kell, hogy kinek hogyan ízlik. Hozzáadom a vizet, sózom és vegetázom. Amikor a töltelékek megfőttek a főzővizüket az előkészített mártáshoz öntöm, azzal hígítom. Felforralom, kevergetve nagyjából három perc alatt készre főzöm. Olyan állaga kell legyen, mint egy hígabb sóskafőzeléknek. Ebbe helyezem vissza a töltelékeket, amik némi állás után jól megszívják magukat a mártással. Ettől az ízük egészen különleges lesz.

Tejföllel, friss kenyérrel kínálom.

Mártás nélkül

Portugál pudingos kosárka

A férjem azon szerencsések közé tartozik aki igazi gyerekkori barátokkal büszkélkedhet. Olyanokkal, akikre bármikor számíthat, akikkel bármit megbeszélhet. Össze-össze járunk velük, de Öcsiékkel a legszorosabb a kapcsolatunk. Ha tehetjük havonta megvendégeljük egymást egy-egy finom ebédre vagy vacsorára. Néhány évvel ezelőtt a férjem találta ki, hogy ezeken az alkalmakon egy-egy nemzet konyhájának gyöngyszemeit vonultassuk fel. A vendéglátók finomat főznek, a vendégek meg a nemzetre jellemző műsorral készülnek. A portugál est desszertje volt ez a fantasztikus pudingos kosárka, melynek receptjét Mautner Zsófia Chili & Vanília könyvében találtam.
Azóta igazi családi kedvenc lett, nem csak nálunk, hanem a sógoroméknál is. Elkészítése némi módosítás eredményekét meglehetősen egyszerű, ráadásul az utolsó lépések kivételével akár órákkal korábban is elkészíthető.

Hozzávalók (kb. 18 db-hoz)

• 50 dkg leveles tészta
• 4 dl tej
• 12 dkg cukor
• csipet só
• diónyi vaj
• 3 dkg liszt
• 4 tojássárgája (szobahőmérsékletű)
• némi van a muffinformákhoz
• porcukros fahéj a tálaláshoz

A leveles tésztát kiengedem, majd lisztezett deszkán nagyjából 40x30-as téglalappá nyújtom. A hosszanti oldal mentén szorosan feltekerem (kb. 3-4 cm átmérőjű hengert kapok), fóliába csomagolom és mehet is a hűtőbe.
A krémhez 3,5 dl tejet forráspontig melegítek a cukorral, sóval és a diónyi vajjal. Közben a lisztet és a maradék 0,5 dl tejet csomómentesre keverem. Ehhez adom a forró tejet, elkeverem, és gyakori kevergetés mellett kissé lehűtöm. Ekkor egyesével hozzáadom a tojássárgákat, amikkel simára keverem a krémet.
Most kapcsolom be a sütőt (de ha előre dolgozok, ezt a lépést későbbre halasztom), amit 220 fokra melegítek.
Kivajazok egy 12 adagos muffinformát (ha kettő ilyenünk van, akkor kettőt vagy néhány kosárka formát). Előveszem a tésztát a hűtőből és 18 egyforma korongra vágom. Deszkán egyesével körré nyújtom őket - nagyjából akkorákra, amik megtöltik a muffinformákat. Ekkor már nem használok lisztet, mert azt szeretném, hogy a tészta szépen a formákba simuljon. Ujjal rá is segítek, a tésztát ügyesen a formákba nyomkodom. A kosárkákat kétharmadrészig töltöm a krémmel.
A forró sütőben 12 percig sütöm őket, majd grillfokozatra kapcsolva 1-2 perc alatt megpirítom a krém tetejét.
A sütőből kivéve néhány percnyi pihentetés után tálcára szedem a kosárkákat (ehhez segítség is kell, egy vékony hegyű villával vagy hústűvel nyúlok a kosárkák alá). Langyosra hűtöm, majd fahéjas porcukorral megszórva tálalom.

Ha nincs második muffintepsink vagy kosárka formánk, néhány percig hűtsük a formát, majd a maradék tésztával is hasonlóan járjunk el, mint az elsővel.

Saláta sali

A férjemmel jót mosolyogtunk a recept nevén. Egy-két másodpercig még el is elmélkedtünk a lehetőségeken: Saláta saláta, Friss fejes saláta saláta, Saláta fejes salátából, stb. Ő tovább mosolygott azon is, hogy mi a manót keres egy ilyen recept a blogon, mert hát ezt a salátát pofon egyszerű elkészíteni. Persze, hogy egyszerű, ha van tapasztalatod az ecetes saláták készítésében. Egyszerű akkor, ha a kisujjadból kirázod mennyi víz, ecet, só, cukor kell ahhoz, hogy elérd a megfelelő ízhatást. Én évekig nem készítettem ezt a salátát, mert soha nem lett olyan, mint amilyennek én szerettem volna.
Biztos vagyok abban, hogy amikor édesanyám elolvassa a hozzávalókat elszörnyülködik a mennyiségeket. Már előre hallom, a "hogy lehet ennyire pazarolni"-t, de az az igazság, hogy én úgy szeretem a fejes salátát, ha tocsog az ecetes-cukros lében.

Hozzávalók

• 1 óriási (vagy két közepes) fej saláta
• kb. 1 l hideg víz
• 6 ek (nem púpozott) porcukor
• 1 ek 20%-os ecet
• 3/4 tk só
• 1 gerezd fokhagyma

A vizet, porcukrot, ecetet és a sót egy mély tálban addig kevergetem, amíg a cukor fel nem olvad. Ekkor fokhagymanyomó segítségével hozzápréselem a fokhagymát.
A salátát alaposan megmosom, majd falatnyi darabokra tépem, és az ecetes léhez adom. Jól összekeverem, kóstolom. Amennyiben mégis úgy alakul még sózom, cukrozom, ecetezem vagy éppen vizezem, attól függően mire van szükség.
Pár percig (lehet akár 15-20 is) állni hagyom, majd utána a férjemmel nekiveselkedünk, és az utolsó falatig eltűntetjük.
Nálunk a rántott csirke és újkrumpli kombinációhoz ez a tökéletes saláta, de pörkölt, vagy más húsos étel mellé is fantasztikus.

"Csupa-csocsi" torta

A június egy jó hónap. Ekkor ünnepeljük a férjem név- és születésnapját valamint az én névnapomat is. Ilyenkor én is dőzsölhetek, hiszen egyik buli követi a másikat, és így nyugodtan elkészíthetem az egyik kedvencemet, ezt a fantasztikus csokoládétortát, ami Stahl Juditnál halálos csokitorta néven szerepel, de apósomnak köszönhetően nálunk csak csupa-csocsiként fut. Azért csak ilyenkor, mert a férjem nem szereti a csokoládét, és én nem szívesen készítek olyant, amit ő nem szeret. De ilyenkor mindig két torta készül, hogy ő is kedvére csemegézhessen.
A receptet egy az egyben vettem át Stahl Judittól, és önmagamtól eltérően semmit nem változtattam rajta. Azért nem, mert nincs mit, így tökéletes, ahogy van.

Hozzávalók (24 cm-s tortaformához)

• 10 dkg mandula, mogyoró vagy dió (én mandulával szeretem a legjobban)
• 35 dkg jó minőségű étcsokoládé (én vegyesen Bocit és Heidi használok)
• 15 dkg vaj
• 2 ek tejszín
• 20 dkg cukor
• 1 vaníliarúd (vagy 1 bő tk eszencia)
• 1 csipet só
• 2 ek tej
• 5 tojás
• 1 ek jó minőségű, cukrozatlan kakaó
• kevés vaj, és kakaópor a tortaformához

Máz

• 10 dkg étcsokoládé (jó minőségű)
• 4 dkg vaj
• 1 ek rum (a gyerekek miatt én aromát használok)

A sütőt 150 fokra melegítem. A 24 cm-es tortaformámat kivajazom, az aljába sütőpapírt helyezek, majd azt is kivajazom. Teaszűrő segítségével vékonyan beszórom kakaóporral, majd félreteszem.
A mandulát (vagy amit éppen használok) serpenyőben illatosra pirítom, lehűtőm, majd durvára őrölöm.
A csokit összetördelem, és a vajjal meg a tejszínnel gőz fölött megolvasztom. Mármint, ha nagyon recept szerint dolgozok. De néha szeretek csalni, így a gőzt elhagyom, és folyamatos kevergetés mellett, közepes lángon olvasztom meg a csokoládét.
Langyosra hűtöm.
Addig a cukrot, vaníliát, sót, tejet és a tojásokat robotgéppel habosra keverem. Akkor jó, ha nagyjából a duplájára nő a térfogata. Ekkor óvatosan hozzácsorgatom a langyos csokoládét, teaszűrőn át hozzászitálom a kakaót, és az egészet jól összedolgozom. Utolsó lépésként fakanálra váltok, és a masszához keverem a darált mandulát vagy diót. A mogyorót nem említem, mert azt nem szívesen használok. Túl erőteljesnek érzem az ízét, nem akarom elnyomni a csokoládét vele.
A kész tésztát átkanalazom a tortaformába, majd a sütő alsó - legfeljebb középső - rácsán kerek 45 perc alatt készre sütöm. Tovább nem sütöm, még akkor sem, ha a beszúrt tű vagy fogpiszkáló még ragacsos. Ennél hosszabb sütési idő esetén a tortán túlsülne és kiszáradna, azt pedig nem akarom.
A formában hagyom kihűlni, majd késsel óvatosan körbevágom, és kifordítom egy nagy tálra. Lehúzom róla a sütőpapírt, és egy éjszakára mehet is a hűtőbe.
Másnap jöhet a gyors máz. Ezzel csak annyi a dolgom, hogy a hozzávalókat gőz fölött (vagy éppen anélkül) kevergetve összeolvasztom, és langyosra hűtöm. A langyos mázat a hideg tortára kenem, majd további 1 órára (ez a minimum idő, természetesen az se baj, ha tovább marad a torta a hidegben) visszateszem a hűtőbe.
Fogyasztás előtt jó 20 perccel kikapom a tortát a hűtőből. Ennyi idő kell ahhoz, hogy szobahőmérsékletre melegedjen, mert mint minden csokoládés édesség, ez a torta is úgy a legfinomabb.

Friss káposztasaláta

Ez az a saláta, amivel eddig csak édesanyám konyhájában találkoztam. Nagyon szeretem, ezért kezdetben gyakran rendeltem étteremben is, de soha nem azt kaptam, amit vártam. Mindig olyan íze volt, mint a télire eltett, csalamádés-ecetes káposztának, ami nem a szívem csücske. Pedig a friss káposztasaláta lényege, hogy friss káposztából készül, és az íze is friss.
A megadott mennyiségeken senki ne lepődjön meg, ugyanis saláta receptet nem egyszerű feljegyezni. Hiszen a legtöbb hozzávaló mögött az állna, hogy mennyiség ízlés szerint. Ezzel viszont nem sokra megy az, aki még soha nem evett édesanyám káposztasalátájából. Múlt héten születésnapi parti volt nálunk, akkor írtam össze a hozzávalók mennyiségét. Az adag 8 fős volt, elsőre érdemes kisebb mennyiséggel próbálkozni.

Hozzávalók (8 főre)

• kb. 1,5 kg friss fejes káposzta
• 1 dl víz
• 1,5 ek só
• 3-4 csavarásnyi frissen őrölt bors
• 10-12 ml 10%-os ecet
• 30 ml olaj

A káposztát megszabadítom a külső, sérült leveleitől. Felnegyedelem, és kivágom a torzsáját. Gyaluval vagy géppel finomra aprítom, és egy jókora tálba szórom. Salátakészítésnél fontos, hogy méretes tálat használjunk, mert így könnyebb összeforgatni a hozzávalókat, és nem izgulunk azon, hogy mi potyog mellé.
A káposztát sózom - kicsit összenyomkodom - majd jöhet rá az összes többi hozzávaló. Jól összekeverem, kóstolom. A végeredmény kb. 10-15 perc múlva érződik igazán. Akkor jó a saláta, ha nem száraz, hanem finoman olajos - könnyen csúszik az ételünk mellett. Ilyenkor érdemes még sózni, olajozni vagy éppen ecetezni, ha szükséges. Amennyiben túl ecetes lenne a saláta, vízzel finomítsunk rajta.

Görög saláta - ahogy én szeretem

Ezt a salátát már egészen kicsi korom óta szeretem. Na nem pont ezt, hiszen akkoriban még Erdélyben éltünk, gőzünk sem volt a Feta sajtról, sőt még a görög saláta kifejezést sem ismertük. Édesanyám viszont gyakran készített nyáron salátát paradicsomból, uborkából, paprikából és hagymából. Ez pedig erősen hajaz a görög salátára.
Már csak az a kérdés, hogy miért pont most kerül fel a blogra ez a finomság. Gondolhatnánk, hogy azért mert már garmadával kapható a finom érett, szabadföldi zöldség. Ez persze nem igaz, hiszen még szinte minden fóliás, és ez sajnos még az ízeken is elő-elő tűnik. Azért most írom le ezt a receptet, mert ebben a 40 fokhoz közelítő hőségben salátán kívül nem kívánok semmit. Ezt ettem tegnap, ma, és ha az emlékezetem nem csal, tegnapelőtt is vacsorára. Gyorsan össze lehet dobni, nem kell hozzá tűzhely, és néhány szelet kenyérrel igazán laktató vacsora lehet.
Akinek pedig kevés lenne, vághat hozzá sonkát, főtt tojást, de sült- vagy éppen grillezett hús mellé is tökéletes. Vagy éppen azzal tökéletes, ahogy a férjem mondaná.

Hozzávalók (2 fő részére)

• két nagy fej paradicsom
• 1 közepes paprika (most vegyesen használtam TV és kaliforniai paprikát)
• egy csokor újhagyma, vagy egy közepes fej lilahagyma
• egy uborka (kb.15cm-s)
• kb. 50 g Feta sajt
• egy marék olajbogyó (elhagyható)
• só ízlés szerint (én egy ekkora adaghoz kb. 1/2 tk-t használok, de ez persze függ a só minőségétől is)
• 3 ek olívaolaj

Falatnyi (rusztikus) darabokra vágom a paradicsomot, és egy méretes tálba szórom. A paprikát kicsumázom, hosszában negyedelem, majd vékony szeletekre (kb. 5 mm) vágom. Az uborkát megpucolom (ha szép egészséges a héja, csak megmosom), levágom a végeit és kb. 2-3 mm karikákra szelem. A hagymát vékonyan felszeletelem. Mehet minden a paradicsom után. Olajozom, sózom, majd jól összekeverem. Amennyiben még a nyár elején tartunk, és a paradicsom nem annyira leveses, olajozás előtt kézzel kicsit összenyomkodom a hozzávalókat. Így a paradicsom leve kicsordul, és ez pont elég ahhoz, hogy ne kelljen ecetet vagy citromot használni.
A saláta akkor finom, ha kellően olajos - nem száraz, mint a fájdalom - és sós. Arra azért figyeljünk, hogy a Feta sajt még sósít rajta! A kész saláta tetejére szórom a feldarabolt Feta sajtot, 2-3 percig pihentetem. A saját adagomat jól megszórom olajbogyóval is, leszelek egy szelet friss kenyeret, és már kerek is a világ.

Quesadilla

Igazán fura szerzetek vagyunk, mi emberek. Én legalább is az vagyok. Néhány héttel ezelőtt azon panaszkodtam, hogy hideg van, mikor lesz már meleg. Most meg a nagy melegtől szenvedek, és panaszkodok, hogy ez bizony már elviselhetetlen. Ilyenkor elgondolkodok, hogy vajon velem van-e a baj, vagy tényleg nem normális dolog, hogy két héttel ezelőtt még azon törtem a fejem, melyik télikabátot adjam Emesére, most meg pelusban altatom, lévén este 10 órakor még mindig 30 fok.
De most nem is annyira az időjárás a lényeg, vagyis valahol mégis. Hiszen a nagy melegre tekintettel a héten szinte semmit sem főztem, de a quesadilla azért belefért, mert pár perc alatt elkészül, így nem kell órákig a tűzhely mellett ácsorognom.
Gyors vacsorának, finom vendégvárónak, és nem tagadom, 38 fokos kánikulában még gyors ebédnek is tökéletes. Rengeteg változatot ki lehet rá találni, hiszen csak a hűtőnk tartalma és a képzeletünk szabhat határt próbálkozásainknak.

Hozzávalók (4 főre) - Alaprecept

• 1 csomag tortilla lap (8 darabos)
• kb. 250 g sajt (tetszés szerinti, amit éppen a hűtőben találunk) lereszelve
• 1 csokor újhagyma / vagy egy közepes fej hagyma (de akár el is hagyhatjuk, ha nem szeretjük)

Változatok

• maradék hideg csirkesült (amennyi van, nem kell óriás mennyiségben gondolkozni)
• maradék hideg kacsasült (amennyi van, nem kell óriás mennyiségben gondolkozni)
• bármilyen maradék sült
• bacon
• sonka
• spenót
• stb.

Attól függően kezdem melegíteni a serpenyőt, hogy milyen feltétet használok. Ha nagyobb darabok (pl. hideg sült) is kerül az ételbe, akkor a serpenyőt éppen csak langyosítom, és úgy kerülnek bele a hozzávalók. Amennyiben könnyen felmelegedő hozzávalókkal dolgozok akkor közepesre melegítem a serpenyőt.
Amikor ez megtörtént belehelyezek 1 tortillát. Rászórom a reszelt sajtot, a hagymát és a tetszés szerinti hozzávalót. Lefedem a másik tortillával, jól rányomkodom. Én nem finomkodok, a kezemet használom. Amikor az első lap elkezd szépen pirulni, már halljuk az olvadó sajt sercegését, és már a finom illatokat is érezhetjük. Ekkor óvatosan megfordítom az egészet, és néhány perc alatt a másik oldalt is készre sütöm.
Deszkára csúsztatom, felszelem, és már lehet is fogyasztani.
Önmagában is nagyon finom, de én szívesen kínálom sok-sok friss zöldséggel, vagy éppen görög salátával.