Fehér kenyér

Már idejét sem tudom, mióta sütök kenyeret. Kezdetben úgy készítettem, ahogy édesanyámtól tanultam: liszt, só, élesztő, víz. Aztán az egyik németországi kolléganőmtől kaptam egy fantasztikus süteményes-könyvet, amiben nagyszerű kenyérreceptek vannak. Akkor olvastam először a liszt dúsításáról, a morzsálódás csökkentéséről. Arról, hogyan lehet fényes, ropogós vagy éppen lágy egy kenyér héja. Voltak próbálkozásaim, de az igazi áttörést Limarának köszönhetem. Rátaláltam a blogjára, és csak úgy faltam a sorokat. Addig is finom kenyereket produkáltam, de valami mindig más volt, mint ahogy akartam. Túl kalácsszerű volt az íze, vagy túl kemény, vastag volt a héja, vagy éppen túlságosan morzsás volt az állaga. A sok ismeretből végül a következő kenyeret gyúrtam, mindnyájunk nagy megelégedésére.
Ettől függetlenül kis családom nem tartozik a nagy kenyérevők közé. Egy vekni akár 3-4 napig is kitart nálunk, és ez befolyásolja azt is, hogy éppen milyen kenyeret sütök. Amikor tudom, hogy vendégek jönnek, és a kenyér nagy része elfogy, akkor a kenyérlisztet fehér tönkölyliszttel keverem. Ilyenkor a kenyér gyönyörűségesen fehér, bélzete puha, levegős. Viszont a harmadik nap környékén én már száraznak érzem, akár házi, akár nem.
Amikor "csak" magunknak sütök, a kenyérlisztet világos rozsliszttel keverem. A kenyerünk kicsit sötétebb (barnás) árnyalatú, bélzete tömör, íze kicsit karakteresebb, de mi nagyon szeretjük. A rozs magas vízmegkötő képességének köszönhetően, pedig hosszan friss marad.

Hozzávalók (1 kb. 1 kg-os veknihez)

• 500 g búza kenyérliszt
• 250 g világos rozsliszt vagy fehér tönkölyliszt
• 2 ek. sikér vagy burgonyapehely vagy tejpor
• 2 csapott tk. só
• 1 csipet aszkorbinsav (elhagyható)
• 380 - 400 ml langyos víz (kezdjük a kevesebbel)
• 20 g élesztő
• 1 tk. cukor
• 2 ek. olaj

A kenyérsütőgép üstjébe öntöm a langyos vizet, cukrot és az élesztőt. Néhány percig állni hagyom, amíg az élesztő mozgolódni nem kezd. Közben a száraz hozzávalókat tálba mérem, és jól összekeverem. Az élesztős vízre öntöm az olajat, majd rászórom a száraz hozzávalókat. Nem túl lágy tésztát dagasztatok a géppel. Legyen szép sima, fényes, "üssön" vissza ha megnyomkodjuk.
A kész tésztát tálba borítom, gyors mozdulatokkal átgyúrom. Gombóccá formálom, tetejét késsel bevagdosom. Így könnyebben, gyorsabban kel. A tál alját - oldalát vékonyan kikenem olajjal, abba helyezem a kenyértésztát. Konyharuhával leborítom, és langyos helyen duplájára kelesztem. Ez kb. 35-40 percet jelent.

Közben egy tepsire sütőpapírt helyezek.
A megkelt tésztát munkalapon átgyúrom, gombócolom és abból vekni formájúra alakítom. Éles késsel három helyen bevagdosom, és a sütőpapíros tepsire helyezem.
Egy azonos méretű tepsit vagy tálat, ami éppen van, belülről hideg vízzel lespriccelek, és azzal borítom le a kenyeret. Így biztosan nem szárad ki a teteje, de arra mindenképpen figyeljünk, hogy legyen elég hely a keléshez.

A sütőt 210 fokra melegítem, majd nagyjából 30-40 perc után mehet is a kenyér a sütőbe - ott is az alsó rácsra. Mielőtt azonban ez megtörténne, egy kis lábosban vizet teszek a sütő aljába (vagy egy pohárnyit beloccsantok, ha bent hagyom az alsó sütőlapot). Ez a gőz segít majd, hogy a kenyérkénk jobban nőjön, héja fényesebb, ropogósabb legyen.
Nagyjából 50-55 perc alatt készre sütöm a kenyeret. Amennyiben túlságosan pirulna, ne ijedjünk meg, borítsunk rá egy réteg fóliát, és úgy süssük tovább. Az utolsó 5 percre azonban mindenképpen vegyük le, hogy egy kicsit megvastagodjon a kenyerünk héja.
A kenyér akkor van kész, ha az alját megkopogtatva kongó hangot hallunk.
Amint a kenyeret kiveszem a sütőből kenőecset segítségével gyorsan átkenem némi hideg vízzel. Ettől majd gyönyörűen kicserepesedik.

Moelleux - olvadós csokidesszert by Gordon Ramsay

Csoki imádók! Szóljanak a fanfárok, harsogjanak a trombiták. Itt a tökéletes kényeztetés gyors, egyszerű és fantasztikusan finom receptje. Igaz ti is estetek már bűnbe étteremben, uram boccsá, gyors étteremben azokkal a rendkívül gusztusos, íncsiklandozónak tűnő csoki finomságokkal, amik a tökéletes csokoládés kényeztetést ígérik? Hogy aztán a liszt és a bóvli kakaópor ízével a szátokban újra és újra megfogadjátok, soha többet csokoládés süteményt? Én azt hiszem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hol ettem olyan csoki desszertet, amit hajlandó lennék újra megrendelni és megenni.
Aztán jött Gordon Ramsay, mármint a Csak könnyedén szakácskönyve, ami megmutatta, hogyan is készül az igazi moelleux könnyen, gyorsan és egyszerűen. Ebben a változatban még van ugyan liszt, de az ízén érezni nem lehet. A Fauchon-ban már liszt nélkül, Heston Blumenthalnál pedig liszt, cukor és tojássárgája nélkül készítik ezt a csokis finomságot. Jöjjön most Gordon Ramsay receptje, de ígérem az elkövetkező hetekben a másik kettőt is kipróbálom.

Hozzávalók (2 adaghoz)

• 50 g vaj + kevés a formákhoz
• 2 tk. kakaópor (mindenképpen jó minőségű - én Holland kakaóport használok)
• 50 g étcsoki - minimum 60%-os pl. Tibi vagy Lindt
• 1 tojás + 1 sárgája
• 60 g cukor
• 50 g liszt

A sütőt 160 fokra előmelegítem, és olvasztott vajjal kikenek 2 db 7,5 cm-es formát. Amennyiben nincs, nyugodtan használhatunk muffin formát.
A csokit összetördelem, majd a vajjal, kakaóporral vízgőz fölött felolvasztom és simára keverem. 10 percig hűlni hagyom.
A tojást és a sárgáját a cukorral habosra, gyönyörű világosra keverem, majd a csokihoz öntöm.
Beleszitálom a lisztet, amit fém kanállal keverek a csokis, tojásos masszához.
Megtöltöm a formákat, úgy, hogy legalább ujjnyi szabad rész maradjon bennük, és 12 percig sütöm a süteményeket.
Az idő letelte után a moelleux széle piskótás, közepe folyósan lágy. 4-5 percig hagyjuk a formákban hűlni, majd tányérra borítva kínáljuk.

Crepes Suzette

Azt olvastam a flambírozott palacsintáról, hogy igazi retro édesség. Valószínű ezért nem láttam még egyetlen étterem kínálatában sem.
Félve a flambírozástól, sokáig én sem mertem elkészíteni, pedig nagyon kíváncsi voltam az ízére. Aztán Nigella expressz receptje annyira felvillanyozott, hogy nekivágtam a műveletnek. Azóta pedig nincs megállás. Készítettem a családnak, barátoknak, na meg persze magunknak, amikor egy kis kényeztetésre vágyok, vagy éppen a férjemet akarom kényeztetni.
És mi ennek a desszertnek a hatalmas előnye, azon túl persze, hogy mennyei? Hogy bármikor pillanatok alatt elkészíthető. Feltételezem, hogy most többen összevonják a szemöldöküket, hiszen noha a palacsinta gyorsan elkészíthető, mégsem az a pillanatok alatt összedobható finomság. A megoldás a fagyasztott palacsinta. Nekünk mindig van néhány adag a fagyasztóban, ami csak arra vár, hogy Crepes Suzetté váljon.
Nem titok, hogy nálam nem sok készétel található a fagyasztóban. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem szeretem a kiolvasztott és újramelegített ételek ízét. Töltött káposztán és palacsintán kívül nem is szoktam semmit lefagyasztani. Előbbit azért, mert azt bárhol, bármikor, százszor melegítve is hajlandó vagyok megenni, utóbbit azért, mert flambírozáskor átjárja a mennyei narancsos öntet, és azzal sülnek újra a palacsinták, így semmilyen mellékíz sem érezhető rajtuk.
Ez nem az eredeti Crepes Suzett recept, ez egy egyszerűsített, a saját szánk íze szerinti változat, ami remélem a ti tetszéseteket is elnyeri.

Hozzávalók (4 fő részére)

• 8-12 db palacsinta (franciapalacsinta - csak a pontosság kedvéért)
• 2,5 narancs leve - rostokkal együtt
• 1 narancs reszelt héja
• 75 g kristálycukor
• 100 g vaj
• 80 ml Triple sec, Grand Mariner vagy Cointreau

A palacsintákon és az alkohol kívül valamennyi hozzávalót egy nyeles lábosba öntöm. Magokra figyeljünk, nem lenne jó, ha azokat ropogtatnánk! Magas lángon felforralom, majd közepes fokozatra visszavéve, néha megkeverve, nagyjából 12 perc alatt sziruposra főzöm az öntetet.
Közben a palacsintákat felmelegítem, legyező formára hajtogatom, és kör alakban egy nagy serpenyőbe helyezem úgy, hogy kissé fedjék egymást.
A szirupot azon melegében a palacsintákra öntöm, és lassú tűzön nagyjából három percig forralom.

A likőrt (én Triple sec-et használok) az üresen maradt szirupos lábosba öntöm, és kicsit felmelegítem, majd a szirupos palacsintákra öntöm, és meggyújtom. Vigyázzunk az ujjunkra és a hajunkra, mert a láng hirtelen csap fel.
A palacsintákat még forrón tányérra szedjük, és meglocsoljuk egy kis sziruppal.
Utána már csak annyi a dolgunk, hogy bezsebeljük a dicséreteket.

Tárkonyos bárányleves

Már többször is említettem, hogy a családunkban a bárány nagy megbecsülésnek örvend. Nem csak sültnek, hanem levesnek is szívesen készítem. Otthonról két receptet hoztam: tárkonyos báránylevest és sóskalevest bárányhússal (utóbbi receptjét később pótolom), amiket nagy örömömre nem csak a "levestagadó" párom, hanem a mi kilenc hónapos tündérkénk, Emese is szívesen kanalaz. Nincs is ennél jobb érzés egy háziasszonynak, olyat főzni, ami a család apraja-nagyjának kedvére való. Nem igaz?
Mivel én szívesen spórolok az elkészítési idővel, újra előkaptam a Tefal Clipso kuktámat, de természetesen lábosban is elkészíthető ételről van szó.

Hozzávalók (kb. 6 - 7 liter vízzel számolva)

• kb. 1,4 kg bárányhús (tetszés szerinti rész, én most lábszárat és combról lefaragott apróhúst használtam)
• 3/4 bögre rizs (kb.150-200g)
• púpozott evőkanál tárkony (télire eltett változat)
• 2 + 2 ek. 20%-os ecet
• 2-3 ek. olaj
• pirospaprika
• só
• vegeta

Akármennyire is szeretem a báránynak az ízét, a leveseknél mindig finomítok rajta. Ehhez egy nagy lábosban két evőkanál ecettel vizet forralok, annyit, ami bőséggel ellepi a húst. Amikor zubogva forr, belehelyezem a húst, és forrástól számítva 2-3 percig főzöm. Az idő letelte után leöntöm a vizet és meleg vízzel átmosom a húst.
A kuktába 2-3 evőkanál olajat öntök. Felmelegítem és beleszórom a tetszés szerinti pirospaprikát (én púpozott evőkanálnyit használok). Amint a paprika elolvad, azonnal felöntöm vízzel, nehogy megégjen. A vízbe helyezem a húst, a felaprított tárkony háromnegyedét, majd sózom, vegetázom. Lezárom a kuktát (persze arra figyelek, hogy a maximálisan megengedett vízmennyiséget ne lépjem túl), és forrástól számítva nagyjából 35 percig főzöm a levest. Ha lábost használunk, akkor addig főzzük, amíg a hús szinte teljesen megpuhul.
Az idő letelte után eltávolítom a kukta tetejét, és forró vízzel pótolom a hiányzó víz mennyiségét. Újra felforralom, és ekkor öntöm bele a rizst. Némi főzés után jöhet a kóstolás, ekkor szoktam untánsózni is, amennyiben szükséges. A főzés utolsó perceiben adom a két evőkanál ecetet és a maradék tárkonyt a leveshez. Akkor vagyunk kész, ha a rizs puhára főtt.
Tejföllel kínálom.

Vajkaramell Rachel Allentől

Imádom a karamellt. Mindegy, hogy vaj- vagy tejkaramell, meleg öntet, vagy éppen "szilárd" rágcsálnivaló. Ezért határozottan örültem, amikor két nagyszerű receptet is találtam: egyet Rachel Allen könyvében (A család kedvencei), egy másikat pedig Nigella Lawson expressz finomságai között. Utóbbi talán közelebb áll a szívemhez, valószínű azért, mert ezt készítettem először, és az íze mélyen az ízlelőbimbóimba ívódott.
És mi az előnye ezeknek az önteteknek? Természetesen a hosszú eltarthatóság. Üvegbe öntve (széles nyakú dunsztosüveg), és hűtőben tárolva hosszú hetekig biztosíthatjuk magunknak a nassolnivalót, vagy váratlan vendégek esetén egy nagyszerű desszertet. Nem is kell hozzá más, csak egy kis jégkrém, vagy gyümölcs. És ha a fagyis változatot extrázni akarjuk? Pirítsunk egy kis szeletelt mandulát a tetejére, ami tökéletesen összehangolja a három különböző textúrájú finomságot.
Sajnos azonban van némi nehézség is a receptben. Nem az elkészítés, mert az pofonegyszerű, hanem a hozzávalók beszerzése. Barna nádcukrot és golden syrupot ugyanis nem lehet minden bokorban találni. Győrieknek a BIO ABC-t tudom ajánlani (sajnos elég drága), de érdemes a webáruházak (pl. Culinaris) kínálatát is megnézni. Főleg, ha több mindent rendelünk, és a postaköltség eloszlik a termékek között.

Hozzávalók (kb. 3/4 liter öntethez)

• 100 g vaj
• 175 g barna nádcukor
• 100 g kristálycukor
• 275 g golden syrup
• 250 ml tejszín
• 1/2 tk vaníliakivonat

A hozzávalókat lábosba tesszük, és rendszeres kevergetés mellett nagyjából 4-5 perc alatt simára forraljuk.
Egy pohárba néhány gombóc fagyit helyezünk és még azon melegében rácsorgatjuk a szószt. Amennyiben kedvünk tartja, néhány karika banánt vagy mandaringerezdet is a fagyi alá csempészhetünk, na meg a pirított mandulát se felejtsük.
Ha nincs otthon fagyi, akkor öntsünk egy tálkába némi karamellt és hagyjuk langyosra hűlni. Közben pucoljunk meg némi gyümölcsöt és vágjuk falatnyi darabokra. Mire elkészülünk, a karamell fondünk is tökéletes állagú lesz, lehet mártogatni.
A megmaradt szószt még melegen öntsük üvegbe, és ha langyosra hűlt, mehet is a hűtőbe.

Tésztasaláta Ancikától

Néhány évvel ezelőtt a sógoromék termékbemutatóra hívtak minket. Akkoriban nagy divat volt errefelé a birkaágyneműs bemutató, és mivel értékes ajándékkal kecsegtettek, ők is bevállalták az egy órás programot. Végül a bemutató majd két óráig tartott, és még szegény Andi sógornőm is szert tett egy "aranyos" becenévre, az előadó jóvoltából. Azóta, ha incselkedni akarunk vele, mindig Ancikának szólítjuk. De nem csak a becenév, hanem az ott feltálalt saláta is emlékezetes maradt. Oly annyira, hogy még én is elkészítettem, pedig én és a tészta nem vagyunk nagy barátságban. Ráadásul bolti majonézzel készül, amit né nem szívesen használok, de tényleg azzal az igazi.

Hozzávalók

• 1 zacskó (500g) Orsótészta - én Gyermelyit használtam
• 250 g szeletelt bacon
• 250 g sajt (Trappista vagy Edami)
• 1 piros pritaminpaprika
• 200 g bolti majonéz
• só, bors

A tésztát bő, sós vízben al dente-re főzöm. Közben a bacon szeleteket falatnyi darabokra vágom, és kevés olajon ropogósra pirítom. Felkockázom a sajtot és a paprikát (kb. 0,5mm-es oldalú kockákra gondoljunk - persze nem vonalzóval mérem az oldalakat, de ilyesmi méretre törekszem).
A megfőtt tésztát leszűröm, hideg vízzel átöblítem. Mély tálba öntöm, hozzáadom a bacont (még az abból kisült zsírt is), sajtot, pritaminpaprikát és ízlés szerint sózom, borsózom. Két fakanál segítségével óvatosan összeforgatom a hozzávalókat, és csak ezt követően borítom rá a majonézt, amivel óvatosan ugyan, alaposan összekeverem.
Hűtőben lehűtöm, majd fasírttal, sült hússal tálalom.

Kaszinótojás

Igazi party klasszikus, ami nélkül nálunk nem múlhat el a Szilveszter. A férjem nagy kedvence, amit ha akarnék, se mellőzhetnék e jeles napon. Én azt a változatot készítem, amit édesanyámtól tanultam, de másmilyent nem is nagyon tudnék, hiszen mást soha nem is kóstoltam. Ennek oka az, hogy nem szeretem a bolti majonézt, csak a házi készítésűt. Házi készítésűből viszont csak azt eszem meg, amit én az édesanyám vagy a nővérem készítünk. Mi hárman pedig szinte egyformán készítjük a kaszinótojást, és ezzel be is zárult a kör.

Én úgy szeretem a kaszinótojást, ha jó szaftos, sok rajta a tartármártás. Így annyira nem gusztusos, de - noha számomra is fontos a látvány- ennél a fogásnál a szemek helyett inkább az ízlelőbimbókat kényeztetem. 
 

Hozzávalók (kb. 4 fő részére)

· 10 tojás

· 1 doboz sertésmájkrém (62 g)

· 30 g puha vaj

· egy csokor petrezselyemzöld (finomra aprítva)

· 1 tk. mustár

· 1/2 tk. csípős piros arany

· 4 ek. tartármártás

· só

· bors

Hozzávalók - tartármártás

 

· 3 friss, tanyasi tojás sárgája

· kb. 2,5 dl olaj

· 1 tk. + 2 tk. mustár

· 1/2 doboz kis tejföl

· só

· bors

Amikor majonézt készítek, vagy tojást főzök, igyekszem szobahőmérsékletű tojásokat használni. Ezért (amennyiben eszembe jut) a tojásokat nagyjából egy órával a munkafolyamatok előtt kiveszem a hűtőből. Ha ez elmaradna, akkor meleg vízbe áztatom őket.

A majonéznél különösen fontos, hogy valamennyi hozzávaló azonos hőmérsékletű legyen. Ellenkező esetben igen gyakori, hogy szétesik a majonéz.
Mivel nyers tojásokat használunk, nagyon figyeljünk arra, hogy a tojás friss legyen, és megbízható helyről származzon. Én szerencsére nem kell izguljak a tojás minősége miatt. Évek óta a győri Vásárcsarnokban veszem őket, Józsi gazdától. Eddig még soha nem volt gondom velük. Akinek viszont nincs ilyen szerencséje, mindenképpen szalmonella ellen kezelt tojást használjon.
A kaszinótojáshoz használt tojásokat felteszem főni. Az a mondás járja, hogy ha a főzővízbe kiskanálnyi sót teszünk, akkor könnyebb megpucolni a tojásokat. Erről én nem vagyok száz százalékig meggyőződve, de mindig lelkesen megsózom a vizet. Aztán vagy sikerül szépen megpucolni a tojást, vagy nem.
Miközben a tojás fő, elkészítem a majonézt, majd a tartármártást.
Egyesével megtöröm a három tojást, és a sárgákat egy tálba teszem. A fehérjéket érdemes félretenni, és később sajtgolyónak vagy csokis keksznek elhasználni (a recepteket később szállítom).
A sárgákhoz keverek 1 tk. azonos hőmérsékletű mustárt, és kézi turmixszal összekeverem őket. Ezután egészen lassan, először evőkanálnyi mennyiségekkel indítva, elkezdem a tojásokhoz adagolni az olajat. Csak azt követően jöhet a következő adagnyi olaj, ha az előzőt már felvették a tojások. Onnan tudom, hogy a majonézem jó, és nem esett szét, hogy a keverékem elkezd krémesedni, keményedni és gyarapodni. Amikor már láthatóan jó úton haladunk, emelhetjük a hozzáadott olaj mennyiségét, de óvatosan. A majonéz furfangos étel, bármikor széteshet.
A szétesett majonéz állaga folyós, és a tojássárgája külön válik az olajtól. Ha a majonéz szétesett, de még szerencsénk van, akkor egy újabb tojássárgája vagy egy kicsi hideg víz hozzáadásával sikerül még megmenteni. Amennyiben nem, akkor sajnos kuka és jöhet egy újabb próbálkozás.
Az elkészült majonézt sózom, borsozom, majd kanalanként hozzáadom a tejfölt és a 2 tk. mustárt. A sózásnál érdemes arra is figyelni, hogy a tejföl és a mustár is sósít az ételen. Én kóstolgatni szoktam, máshogy nem tudom eldönteni, hogy mikor lesz tökéletes a tartármártásom.
A közben megfőtt tojásokra hideg vizet engedek, és amikor kicsit meghűltek megpucolom őket. Deszkára teszem, majd hosszában megfelezem őket. Óvatosan kiveszem a tojás sárgákat, amiket egy tálba teszek. Villával összetördelem őket, és jöhet az összes többi hozzávaló (a finomra aprított petrezselyemzöldből 1 teáskanálnyit félreteszek). Kézi turmixszal krémesre keverem. Megkóstolom, és amennyiben szükséges még ízesítem sóval, borssal vagy piros arannyal.
A kész tartármártásból néhány kanálnyit elsimítok annak a tálnak vagy tálcának az alján, amire később a kaszinótojások kerülnek. A kész krémet kiskanál segítségével visszakanalazom a tojásfehérjékbe, majd a tálba helyezem őket. Amennyiben a töltelékes felükkel felfelé szeretnénk (én nem szoktam, mert nem szeretem, ha megszárad a töltelék) akkor érdemes kiskanál helyett nyomózsákot és csillagkinyomót használni a töltelék visszatöltéséhez. Így sokkal formásabbak lesznek a tojásaink.
Miután az összes tojás tálcára kerül, rájuk simítom a maradék tartármártást és az egészet megszórom a félre tett petrezselyemzölddel.

A tojásokat fogyasztásig a hűtőben tárolom. Hideg sülttel és kenyérrel kínálom őket.

 

Édesanyám hagymás marhaszelete

Ez egy nagyon egyszerű, mégis tökéletes fogás. Egy olyan étel, ami bármikor megállja a helyét, legyen szó egyszerű hétköznapi ebédről, vagy ünnepi fogásról. Édesanyám találta ki, de aki eddig megkóstolta kivétel nélkül el volt ragadtatva tőle.

Hozzávalók (kb. 13 fő részére)

• 2,5 marhahús (felsál, fehér v. fekete pecsenye, rostélyos - amiből éppen szépet találok)
• 2 közepes fej hagyma
• só
• bors
• vegeta
• pirospaprika
• csípős piros arany
• kb. 1 dl olaj
• kb. 4 ek. liszt

A húst letisztítom, felszeletelem, majd vékonyra (kb. 1/2 ujjnyi) klopfolom. A szeletek széleit éles késsel bevagdosom, majd mindegyiket sózom, borsozom.
Egy vastag falú serpenyőben felforrósítom az olaj felét. Közben a hagymát megtisztítom, apróra kockázom, és előkészítek egy mély lábost, amiben majd készre főzöm az ételt. Ennek az aljába kevés olajat, kb. 3-4 evőkanálnyit locsolok.
Amikor a serpenyőben az olaj már kellően forró, magas lángon, részletekben megkérgesítem a hússzeletek mindkét oldalát. Ez egy-két percet jelent oldalanként. Amennyiben elfogyna az olaj, pótolom, és persze türelmesen megvárom, hogy ez is felforrósodjon.
A már elősütött hússzeleteket szép sorban az előkészített lábosba helyezem. A második sor után rászórom a kockázott hagyma felét, majd jöhet a többi hússzelet. A végén rászórom a maradék hagymát és az ízlés szerinti vegetát, piros aranyat. A serpenyőbe kevés vizet öntök, felforralom és a pörkanyagot is finoman felkapargatom. Ezt is a húsra borítom illetve még annyi meleg vizet, ami éppen csak ellepi a hússzeleteket. Fedő alatt magas lángon felforralom a "szaftot", majd takarékon főzöm készre az ételt. Menet közben megkóstolom, hogy kell-e még sózni, borsozni. Amikor a hús már majdnem puha, fedő nélkül főzöm tovább. Néhány perc alatt feljön az olaj a szaft tetejére, akkor szórom bele a pirospaprikát. Közben a lisztet simára keverem annyi vízzel, hogy híg palacsintatészta állagú legyen. Ezzel habarom be a szaftot, amihez nem biztos, hogy az egész ereszték kell! Pár percet hagyom főni, és már készen is van egy tökéletes fogás.
Köretnek burgonyapürét, főtt tésztát ajánlok.