2012. november 26., hétfő

Gyors túrós szelet


A héten vacsoravendégeink voltak. Ez nem olyan meglepő, hiszen mi nagyon szeretjük a vendégeket, mert azon túl, hogy ápoljuk a baráti kapcsolatokat, van egy újabb indokunk finomakat sütni-főzni. Most viszont nem jól indult a hét. Náthás voltam, és sajnos Emese baba is megfázott. Egy álmatlan éjszaka után készültem a vacsorára, és elhatároztam, hogy márpedig én nem fogok desszertet csinálni. Ebédig ki is tartott az elhatározásom, de állandóan az motoszkált a fejemben, hogy édesség nélkül nem igazi vendéglátás a vendéglátás. Főleg akkor nem, ha én vagyok a háziasszony.
Végül ez a sütemény készült, sütéssel együtt nagyjából 70 perc alatt.

Hozzávalók (kb. 25 x 15-ös tepsihez)
  • 150 g búzadara (1/2 bögre)
  • 125 g liszt (1/2 bögre)
  • 120 g cukor (1/2 bögre)
  • 1/2 tk. sütőpor
  • 120 g vaj
  • 600 g túró
  • 150 g cukor
  • 1 tojás
  • 1 natúr joghurt
  • 50 g citrushéj keverék (vagy mazsola)
  • 1 citrom héja
  • 1/2 tk. narancsvíz (elhagyható)
  • 2 vaníliás cukor

A sütőt 180 fokra előmelegítem, és előveszem a tepsit. A vajat gyorsan a fagyasztóba teszem, hogy később könnyebben tudjam reszelni.
A száraz hozzávalókat tálba mérem, és jól összekeverem.
A túrót egy nagy tálban villával gyorsan összetördelem. Hozzáadom a 150 g cukrot, tojást, joghurtot és az ízesítőket. Jól összekeverem.
Innentől kezdve már csak annyi a dolgom, hogy összeállítsam a sütit.
A vaj jó felét (az se baj, ha kicsit több) a tepsibe reszelem. Rászórom a darás keveréknek kicsit több mint a felét. Jön a túró fele, majd a darás keverékből annyi, hogy 4 evőkanálnyi maradjon a süti tetejére. Ráreszelem majdnem az egész maradék vajat, kb. 10 g maradjon a süti tetejére. Következik a maradék túró, darás keverék, és a legtetejére rácsipkedem a megmaradt vajat.
A sütő középső rácsán, kb. 40 percig (tűpróba) sütöm a sütit. A teteje éppen csak pirulni kezd.
Hidegen jól szelhető, másnaposan is nagyon finom sütit kapunk.

2012. november 25., vasárnap

Paradicsomos nyúl


Erdélyben húsvétkor hagyományosan bárányt szokás enni. Erről mi sem mondtunk le soha. Évekig boltban vettük a bárányhúst, de néhány évvel ezelőtt apukám talált egy gazdát, aki birkákat nevel. Azóta az ünnep közeledtével, a szüleimmel közösen mindig veszünk egy konyhakész bárányt, amit megfelezünk, és ki-ki tetszés szerint elkészít.
Persze most mindenkiben felmerül egy kérdés, hogy egy nyulas receptnél, november derekán vajon miért regélek a húsvéti bárányról. Nincs igazam?
Ennek az az egyszerű oka, hogy három nappal ezelőtt édesapám felhívott, hogy lenne egy bárány, amit a héten vág le a gazda. Megfelezzük-e? Mivel a párommal semmi jónak nem vagyunk az elrontói, egyből ráálltunk a dologra. Na de hova tegyük a húst? -  hiszen a fagyasztónk tele van, jött a kérdés. Végül született egy szilvás lepény, rántott karaj, spenót főzelék és ez a paradicsomos nyúl. Így még ha nehezen is, de sikerült "elraktározni" a bárányt.

Hozzávalók
  • 1 konyhakész nyúl (kb. 1,5 kg)
  • 1 paradicsompüré
  • 1 doboz, saját levében eltett, aprított paradicsom
  • 1 jó nagy fej hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 - 1,5 dl fehérbor
  • bors
  • 1 ek. szárított oregánó
  • 1/2 tk. szárított kakukkfű
  • csípős paprika (chili vagy magyar hegyes erős)
  • 1 húsleveskocka
  • olaj

A nyulat, ha szükséges lehártyázom, majd feldarabolom úgy, hogy 7-8 darab húsom legyen. Sózom, borsózom.
Egy mély lábasban, amiben később kényelmesen elfér a hús, erős lángon felhevítek 5-6 evőkanálnyi étolajat. Amikor már jó forró, a húsok mindkét oldalát megpirítom. Ez oldalanként nagyjából 2-2 percet jelent. Ezzel mintegy a húsba zárom a finom, zamatos húslét.
Közben a hagymát apróra vágom, majd ugyanabban a lábasban, amiben a hús pirult, meg is párolom. Amikor a hagyma már szép üveges, fokhagymanyomóval pépesítem a fokhagymát, és mehet az is a lábasba. Kettőt keverek rajta, és máris felöntöm a borral. Kicsit hagyom forrni, majd hozzákeverem a paradicsomokat, fűszereket, csípős paprikát. Ebbe a szaftba kerül az előpirított hús. A tetejére dobom a leveskockát, és felöntöm annyi forró vízzel, hogy majdnem ellepje a húst. Fedő alatt gyorsan összeforralom, majd takarékon nagyjából 1,5-2 óráig párolom a nyulat.
Néha közben eligazítom a húsdarabokat, hogy mindegyiket érje a paradicsomos szaft.
Egy-másfél óra után megnézem a húst, ekkor már majdnem kész kell legyen. Ha szükséges még finomítok az ízeket, majd fedő nélkül hagyom tovább rotyogni addig, amíg a hús omlós, a szaft pedig jó sűrű nem lesz.
Amennyiben a hús már készen lenne, de a szaft még nem az igazi, lapáttal kiemelem a nyúl-darabokat egy tálra, és csak a szaftot forralom tovább.
Rizzsel, tésztával is nagyon finom.

2012. november 20., kedd

Rakott káposzta


Továbbra is a "diétázzunk, hogy karácsonykor több férjen belénk" akcióm bűvöletében főzőcskézek. És, hogy miért került a rakott káposzta a "diétás" fogások közé? Az alábbiakban kiderül. Hat évvel ezelőtt, amikor jelenlegi cégemhez kerültem, a munkakörömből adódóan a munkaidőm 98%-ában számítógép előtt ültem. A maradék 2%-ban jobb híján a büfé nassolnivalóival szemeztem, amiket aztán a gép előtt ülve, mind be is termeltem. Ennek eredményeként szépen kigömbölyödtem. Annyira fel se tűnt, hogy meghíztam (persze a ruhaméret azért árulkodó volt), mígnem úgy nagyjából egy évvel később készült rólam néhány fénykép. Hát mit mondja, sokkot kaptam. Meg is mértem magam, és 17 plusz kilóval kellett szembesülnöm.
Akkoriban az egyik kolléganőm mesélt egy dietetikusról, aki táplálkozási- és fogyókúrás tanácsadással foglalkozott. Megkerestem Edinát, és nekiveselkedtem a "Kihívásnak". Így, nagybetűvel, mert a cél nem más volt, mint leadni legalább 17 kilót.
Az első heti étrendemben szerepelt a rakott káposzta, és amikor átnéztem a hozzávalókat, egyből az villant az eszembe, hogy Edina kifelejtette a rizst belőle. Mivel mégis csak diétáról volt szó, igen visszafogott mennyiség került a káposztába. Ez annyira bejött a családban, hogy a rakott káposztát azóta is csak így készíthetem. Utólag persze kiderült, hogy Edina nem is felejtette ki a rizst, valójában nem is lett volna szabad használnom. A végeredmény szempontjából azonban teljesen mindegy volt a bakim, rizs ide vagy oda, 5 hónap alatt 20 kg-ot fogytam, amire a mai napig nagyon büszke vagyok.

A következő recept egy felturbózott változat, de azért a diétás hozzávalókat is feltűntetem.

Hozzávalók (4-6 adaghoz)
  • 300 ml (nagyjából 280 g) rizs - diétás változatban, ez 0 g
  • kb. 1 kg szálas káposzta (savanyú)
  • 1,5 kg darált disznóhús
  • 1 közepes fej hagyma
  • olaj
  • 2 db leveskocka - diétás változatban 0 db
  • bors
  • majoránna
  • 2 doboz natúr joghurt
  • 3 doboz kis tejföl - diétás változatban ez is natúr joghurt
  • 6 szép szelet bacon

A rizst ízlés szerinti sóval készre főzöm.
Egy vastag falú lábasban az apróra vágott hagymát nagyjából 6 evőkanál olajon megfonnyasztom. Hozzáadom a darált húst, és magas lángon addig pirítom, amíg szép fehér nem lesz. Ekkor sózom, borsózom. Hozzáadom a majoránnát és a 2 db leveskockát. Felöntöm nagyjából 3 dl vízzel, és fedő alatt, továbbra is erős lángon az egészet összeforralom. Amikor az egész felforrt, takarékra veszem a lángot, és puhára párolom a húst. Ez jó harminc perc. Amikor a hús már majdnem kész van, leveszem a fedőt és zsírjára sütöm. Ha szükséges még sózom, borsózom.
Közben egy másik lábosba 2 evőkanál olajjal, 2 dl vízzel és némi borssal fedő alatt puhára párolom a káposztát. Amikor már majdnem puha, fedő nélkül elpárologtatom a vizet róla, de arra ügyelek, hogy ne piruljon le.
A sütőt 200 fokra melegítem. A joghurtot összekeverem a tejföllel.
Egy nagyméretű hőálló tál aljába 1-2 evőkanálnyi olajat löttyintek, majd az egész rizst a tálba kanalazom. Finoman lelapogatom. Jöhet a darált hús fele, amire a szálas káposzta fele kerül. Következő lépésként a joghurt-tejföl keverék felét, a káposztára simítom. Jön a következő réteg: a maradék hús-káposzta-joghurt. A tetejét meglocsolom egy ki olajjal, majd ráhelyezem a 6 szelet bacont. Fóliát rá, és máris mehet a sütőbe, nagyjából 25 percre. A 25 perc leteltével eltávolítom a fóliát, és addig sütöm, amíg a káposzta teteje itt-ott pirulni nem kezd.
Mint minden káposztás étel, ez is másnaposan, újramelegítve lesz az igazi.

Paradicsomos cukkini grillezett sajttal

Készülődünk a karácsonyra. Ez nálunk, az ajándékok vásárlása mellett azt is jelenti, hogy pocakkal is felkészülünk a sok-sok finomságra. Egy-két hét könnyed diéta tökéletesen elegendő arra, hogy az ünnepek alatt nyugodt szívvel együnk a finomabbnál finomabb ételekből, süteményekből. Tegnapra is könnyű ebédet (sült lazacot), míg vacsorára egyszerű grill sajtot terveztem, salátával. Emese viszont felborította a terveinket, mert úgy döntött, hogy márpedig mi nem megyünk vásárolni, lazacot meg főleg nem. Így kénytelen voltam felcserélni a vacsorát és az ebédet. Na de még salátám se volt itthon, az kellett használnom, ami a hűtőben találtam. Cukkini mindig van itthon, mert Emese nagyon szereti főzeléknek, a hűtőben talált paradicsom pedig az utolsó próbálkozásom volt a nyár ízeinek visszavarázsolásához. Természetesen sikertelenül, mert kemény is volt, savanyú is volt - tökéletes kiegészítő a cukkini mellé.
A grillezéshez használt sajt pedig mi más lehetne, mint a ciprusi Halloumi, amiről először Nigella műsorában hallottam. Régebben nem nagyon tudtam venni, de ma már a Metroban (horror áron) és az Aldiban is bármikor kapható. Tartunk is a hűtőben belőle, mert hosszan eláll, és bármikor "életmentő" lehet. Fényképet sajnos nem készítettem, mert pillanatok alatt felfaltuk az egészet.

Hozzávalók (2 személy részére)
  • 1 közepes, nem túl öreg cukkini (kb. 300 g)
  • 1-2 db paradicsom, amennyi otthon van
  • 2-3 ek. olívaolaj
  • só, bors, oregáno
  • fokhagyma (opcionális 1-2 gerezd)
  • 1 csomag Halloumi sajt

Azért fontos, hogy a cukkini ne legyen túl öreg, mert így a héjastól - magostól megsüthetem. Semmi nem vész kárba belőle, ráadásul a héj a néhány perces sütés alatt, éppen csak annyira sül át, hogy tartást és nagyszerű ízt kölcsönözzön, az amúgy jellegtelen zöldségnek.
Egy mély falú tapadásmentes serpenyőt (én Tefal wok-ot használok) erős lángon felmelegítek. Közben a megmosott cukkinit és paradicsomot felkockázom.
Amikor már meleg a serpenyő jöhet a 2-3 ek. olívaolaj, amit szinte pillanatok alatt felhevül. Ekkor jönnek a zöldségek, amiket a serpenyőben fűszerezek. Gyakori kevergetés vagy rázogatás mellett, maximum 5 percig sütöm az egészet. Több nem kell, mert a cukkini pillanatok alatt átsül. Legyünk óvatosak, mert az olaj erősen fröcsög. Ha fokhagymát is használunk (most nem tettem, mert nem illett a sajthoz) a sütés utolsó percében, fokhagymanyomóval passzírozom a serpenyőbe. Néhányat keverek rajta, és már készen is van. Hús vagy tészta mellé is tökéletes kiegészítő.
Közben egy másik égőn felforrósítok egy grill serpenyőt. A sajtot ujjnyi szeletekre vágom, és amikor a serpenyő már jó meleg, megsütöm őket. 1-2 perc mindkét oldalon elegendő.

2012. november 19., hétfő

Drezdai Stollen

 
Régen nem különösebben rajongtam a csináld magad ajándékokért. Valószínű azért nem, mert a kézügyességem csapnivaló, és soha nem tudtam semmilyen értelmes ajándékot készíteni. Aztán jött a sütés, ami igazi Kánaán, mármint a saját készítésű ajándékok terén. Néhány évvel ezelőtt tehát rákaptam arra, hogy Mikulásra és Húsvétra valamilyen magam készítette finomsággal kedveskedjek a családnak. Múlt héten el is készítettem az idei ajándékokat: eredeti drezdai Stollent. A receptet Nassoló blogján találtam, és szerintem az összes eddigi próbálkozásom közül ez lett a legjobb Stollenem.
Annyit módosítottam, hogy a 10 dkg kis szemű mazsola helyett aprított aszalt szilvát, míg a citronát és az orangat helyett pedig BackMit Citrushéj keveréket használtam. Utóbbit már több boltban is láttam, de én a Fűszeráruhától szereztem be, igen kedvező áron.
A megkelt tésztát négy részre osztottam, és négy rudat formáztam belőle. 175 fokon, jó 60 percig sütöttem őket, az idő jó felétől fólia alatt, hogy nehogy megégjenek.
Most mindegyik rúd folpackba majd alufóliába tekerve a hűtőben csücsül, hogy Mikulásig jól összeérjenek az ízek. Fényképeket majd akkor készítek.
Üzenet a blogot olvasó családtagoknak: ne izguljatok, nem a meglepetés ajándékot taglaltam ilyen lelkesen, a Mikulás még biztos rejt valami meglepetést is a csizmátokba!

A Stollen hatalmas sikert aratott. Csak ajánlani tudom a receptet!



2012. november 14., szerda

Pudingos-diós csiga


A dió a nagy szenvedélyem, de megdolgozni érte nem szeretek. Pedig a szüleimnek és a férjem szüleinek is van diófája, de a diót sem törni, sem megpucolni nem szeretem. Szerencsére a szülők nem ennyire finnyásak, így őszidőben meg-meglepnek némi dióbéllel. Most anyuéktól kaptam egy jó adagot, egyből neki is veselkedtem a sütésnek. A pudingos-diós csigát a közeli pék aranygaluskája ihlette, és meglepően jó lett. A puding teljesen átjárta a tésztát, így másnaposan is szaftos és puha maradt a sütemény.

Hozzávalók (kb. 26 db csigához)
  • 1 adag "Szigetközi kakaós kalács" tészta
  • 1 zacskó vaníliás puding
  • 500 ml tej
  • 6 ek. kristálycukor
  • 1 kávéskanál vanília eszencia
  • 20-25 dk darált dió
  • 10 dk kristálycukor
  • 4-5 ek. tejszín vagy tej
  • 1 ek barna nádcukor

A kenyérsütő géppel, ahogy az a szigetközi kakaós kalácsnál írva vagyon, elkészítem a tésztát. Amíg a gép dolgozik illetve a tészta kel, elkészítem a pudingot. Ehhez 500 ml tejre, 6 ek. cukorra és egy kávéskanál vanília eszenciára van szükségem. Na meg persze a pudingporra. En leginkább a Dr. Oetker-t szeretem, de bármelyik másik márka is lehet. A kész pudingot langyosra hűtöm.
A késes robotgépbe teszem a diót és a cukrot. Finomra darálom. A cukorra azért van szükség, hogy a dióból kipréselődő olajat felfogja. Amúgy a darálék összecsomósodnak, összetömörödne. Valójában néhány kanálnyi cukor is elég lenne a célra, de mivel a végén úgyis összekeverném a diót és a cukrot, mire várjak?
A sütőt 180 fokra előmelegítem. Két nagyobb tepsibe sütőpapírt helyezek.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, és jól átdolgozom. Két részre osztom-gömbölyítem, és amíg az egyikkel dolgozok, a másikat félreteszem pihenni.
A tésztát téglalap alakban kinyújtom úgy, hogy nagyjából 0,5 cm vastag legyen. Rákenem a puding felét, amire rászórom a dió felét. A tésztát feltekerem úgy, mint a rétest. Noha a töltelék miatt nem egyszerű, azért igyekezzünk szorosan feltekerni.
Éles késsel 1,5-2 cm széles szeletekre vágom. Ujjnyi - másfél ujjnyi távolságot tartva az egyik tepsibe sorakoztatom a csigákat. Nagyjából 15-20 percig kelni hagyom, addig a másik adagot is elkészítem.
Amikor a csigák szépen megkeltek, mehetnek a sütőbe nagyjából 20 percre. Érdemes figyelni, nehogy túlságosan megpiruljanak. Közben a tejszínt elkeverem a barnacukorral. Amikor már csak 2-3 perc van hátra a sütésből, kikapom a csigákat a sütőből, és kenőecset segítségével megkenem őket a tejszínes cukorral. Ettől szép fényesek, csillogók lesznek. Így sütöm készre őket.


2012. november 7., szerda

Bálmos


A bálmos egy tipikus erdélyi étel, amit az ember vagy szeret, vagy nem. Arany középút nincs. Én, noha igen szeretem, csak ritkán csinálom, mert a férjem a "nem szeretem a bálmost" tábort gazdagítja. Ebből kis adagot pedig nem nagyon lehet csinálni. Leginkább a szüleimnél szoktam enni, de most kivételesen én főztem. Valami csoda folytán a hűtőben megaludt a dobozos tej. Azért csoda, mert az ultrapasztőrözött-homogénezett csodák, amikből mindig van 1-2 doboz a spájzban, ha netán kéne a sütiben, megaludni nem, csak megromlani szoktak. Persze az aludttejet sütibe is elhasználhattam volna, de most inkább magamnak kedveskedtem.

Hozzávalók (két kiadós adaghoz)
  • 500 ml aludttej
  • 2 db Danone Activia
  • 30 g Ráma
  • 30 g + 30 g sajt
  • 1 teáskanál só
  • kb. 170 g kukoricadara
A sajtot lereszelem, és félreteszem. 30 g-ot még a főzésnél, a másik 30 g-ot pedig a végén fogok elhasználni. Ez a mennyiség nem törvényszerű, lehet több is, kevesebb is. Kinek mennyi van otthon.
Egy tapadásmentes lábosba öntöm az aludttejet, joghurtot, rámát, sót és 30 g sajtot. Normál esetben egy joghurt is elég szokott lenni, de az aludttejet elég édesnek találtam, és ez az étel jellegzetesen savanykás ízű kell legyen. Erőteljese lángon felforralom az aludttejes keveréket, és amikor már rendesen bugyog folytonos keverés mellett beleszórom a kukoricadarát. Csomómentesen elkeverem, közepesre visszaveszem a lángot és folytonos keverés mellett készre főzöm a bálmost. Ez úgy 5-7 percet jelent, amíg a massza el nem válik az edény aljától-oldalától.
Amennyiben a bálmosunk kicsit híg lenne, kanál liszttel sűrítjük, majd azzal újra felforraljuk.
A kész bálmost tálba öntjük, és a tetejére szórjuk a második adag reszelt sajtot. Egy-két percet állni hagyjuk, amíg a sajt megolvad, és már neki is eshetünk.
Frissen az igazi.

2012. november 4., vasárnap

A mi sajttortánk


Az első találkozásom ezzel a finomsággal a Hal a tortán műsornak köszönhető. Pesuth Rita sütötte a vendégeinek, és egyből kedvet kaptam a kipróbáláshoz. Azóta már jó pár év, és nem kevés sajttorta van már mögöttem. A receptet fokozatosan változtattam, alakítottam, amíg megszületett a végső változat, az igazi családi kedvenc. Én legtöbbször fahéjjal készítem, de a tetszőleges hozzávalónak köszönhetően rengeteg változat közül lehet választani. A fénykép sajnos nem a legjobban sikerült, de mire észrevettem a hibát, már nem volt mit fényképezni.

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához)

Alap
  • 125 g vaj
  • 1 púpozott ek. cukor
  • 215 g (egy csomag) Győri édes Zabfalatok
Krém
  • 500 g tehéntúró
  • 500 g krémsajt (pl. Mascarpone)
  • 200 g cukor
  • 1 tk. vanília kivonat
  • 2 púpozott ek. liszt
  • 3 tojás
  • 1 kis doboz tejföl
  • tetszőleges hozzávaló (fahéj, friss vagy aszalt gyümölcs, lekvár, stb.)
Máz
  • 1 kis doboz tejföl
  • 1 ek. cukor
  • 1/2 tk. vanília kivonat

A sütőt 240 fokra melegítem. Sütőpapírt teszek egy 26 cm-es tortaforma aljába.
Megolvasztom, majd langyosra hűtöm a vajat. A késes robotgéppel morzsásra aprítom a kekszet. Hozzáadom az 1 ek. cukrot, és gyorsan keverek rajta egyet. Hozzáadom a vajat, és néhány mozdulattal összekeverem. Vizes homok állaga kell legyen. A kekszes masszát a forma aljába nyomkodom úgy, hogy a forma oldalára is jusson, mintha egy kis pereme lenne.

 
A formát egy tepsibe teszem (a vaj sütés közben kifolyik), és 4-5 percre a sütő alsó rácsára helyezem. Tovább nem, mert pillanatok alatt megég. Amikor kiveszem a sütőből a keksz még puha, ha ráönteném a krémet, bizony összekeveredne vele. Ezért én csak ilyenkor állok neki a krémnek, hogy még véletlenül se siessem el a torta összeállítását.
A tehéntúrót a késes robotgépben néhány másodperc alatt csomómentesre keverem. A késes betétet habverőre cserélem, és a tetszőleges hozzávalón kívül az összes többit a tálba teszem. 2-3 percnyi kavarásra van csak szükség, és máris homogén, krémes masszát kapok.
A krém felét a már kihűlt kekszalapra öntöm és elsimítom. Most jöhet a tetszőleges hozzávaló. Szűrő segítségével 7-8 g fahéjat szórok egyenletesen a krémre. A maradék krémet már kanál segítségével varázsolom a fahéjas krémre, hogy a két réteg lehetőség szerint ne keveredjen össze. Elsimítom a krémet, és a tortát a 180 fokra visszavett sütő alsó rácsára helyezem. Természetesen továbbra is a tepsiben hagyom a tortaformát, hiszen a vaj a sütés közben kifolyik. 50-60 percig sütöm a tortát, a vége felé fóliával védem a tetejét, nehogy megégjen. Akkor van kész, ha a teteje már egy kicsit megpirult, és finom ujjnyomásra a krém nem nyomódik be, hanem "visszaüt". Ekkor kiveszem a sütőből és 15 percre tepsistől rácsra helyezem hűlni. A sütőt nem kapcsolom ki, mert még szükségem lesz rá. A torta miközben hűl összeesik, de ez a normális, nem kell megijedni.
A máz hozzávalóit tálba öntöm, és kézi habverővel krémesre keverem. Amikor a 15 perc letelt, a tejfölös mázt egyenletesen a torta tetejére kenem, és további 12 percre mehet vissza a sütőbe. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a máz megkeményedjen, de ugyanakkor fényes maradjon.
A tortát szobahőmérsékleten, a formában hagyom kihűlni, majd fóliába tekerem, és egész éjszakára mehet a hűtőbe.